A Városház tér, ahogy ma, úgy már évszázadokkal ezelőtt is a helyi közigazgatás központjaként szolgálta a miskolciakat. A történelmi Miskolc centrumaként való működését minden olyan szolgáltatás erősítette, amely a kor emberének prioritásként szolgált: a hivatal közvetlen szomszédságában volt megtalálható többek között a (vár)megyeháza, a város első nyomdája, zárda, kápolna, iskola, mészárszék, könyvkereskedés, hús-, szatócs-, fűszerbolt, dohánytőzsde, de korcsma, és egy időben a börtön is.
A tér épületei közül a szó szoros értelmében kiemelkedik a 12-es számmal ellátott, ma a polgármesteri hivatalnak helyet adó épület, amelyet impozáns látványának köszönhetően már akkor is hivatali központként azonosítottak, amikor még nem volt az.
Az előd
Ugyanis a városi közigazgatás mindenkori központja két házzal arrébb, a tér 8. számú házában kapott helyet, ahol már a 17. század közepétől működött egy szegényes berendezésű, „mezővárosi uradalmi építmény”.
Ennek lebontását követően, 1762-ben kezdték építeni ugyanezen a telken a mai városháza elődjének tekinthető házat, amely szűk egy év alatt el is készült. Bár az épület eredeti formájáról nem maradt fenn részletes leírás, annyi biztos, hogy az épület nyolc évtizeden keresztül szolgálta a város grémiumát. Azonban az 1843-as földrengés és az azt követő tűzvész súlyosan megrongálta az épületet, így azt már nem lehetett megmenteni.
Az újjáépítés gondolata 1868. november 5-én fogalmazódott meg, amikor a város főbírója, majd első polgármestere, Losonczi Farkas Károly kezdeményezte „a város új kisded közházának” megépítését. A közgyűlés elfogadta Losonczi javaslatát, amely szintén a Városház tér 8. szám alatt gondolta azt megvalósítani.
Közadakozásból
A tervek elkészültét követően, 1870. március 26-án sor került az ünnepélyes alapkőletételre. A ceremónia különleges mozzanata volt, hogy egy üveghengerbe zárták a közgyűlési határozatot, amelyet 102 képviselő írt alá, és mellé arany-, ezüst- és rézpénzeket helyeztek el a város polgárai, „így küldték üzenetüket azoknak, akik a következő épületet emelik majd ezen a telken”.
A kivitelezést Czakó Lajos városi főmérnök felügyelte, az építkezést pedig Klein Ede építőmester irányította. A kivitelezés még mai szemmel nézve is gyorsan haladt, talán ezért sem volt mentes a botrányoktól. Egy ponton ugyanis kiderült, hogy az új városháza ablakai – ellentmondva az épület jelentőségének – kisebbek, mint a környező épületek ablakai, így a döntéshozók elrendelték, hogy azokat hat hüvelykkel (körülbelül tizenöt centiméterrel) nagyobbra kell szabni.
Majd jött az újabb blama, a második emelet építése után elfogyott a város pénze. Losonczi ekkor egy nem mindennapi ötlettel állt elő: felhívást intézett a miskolci hölgyekhez, hogy „kézimunkát, apró csecsebecsét, műtárgyakat adjanak össze egy tárgysorsjátékra, amelynek jövedelméből a belső berendezést elkészíthessék", illetve az építkezést befejezhessék. A húzás végül bejött, így a játék és az azt követő bál bevételéből be tudták fejezni az építkezést, sőt, még a belső berendezésekre is futotta, így 1871. január 16-án úgy adták át a „szabad Miskolcz város újonnan épített” házát a közhasználatnak, hogy a város polgársága kalapozta össze a befejezésre szánt összeget.
Házból házak
Ahogy a feladatok gyarapodtak, a város közigazgatása is kinőtte az „anyaépületet”. Így a főépület mellett megtalálható 10. és 12. szám alatti két ház is a hivatal részéve avanzsált. Érdekesség, hogy az eredetileg MÁV-székháznak, illetve bérháznak tervezett 12-es számú saroképület olyannyira reprezentatívra sikerült, hogy a köztudatban szinte azonnal a városháza részeként tekintettek rá a miskolciak, holott ekkor még teljesen más funkciót látott el: működött itt egy időben a városi rendőrség, dohánytőzsde, katonai parancsnokság, míg 1919 és 1944 között a Miskolci Jogakadémia is, melynek bejárata akkor még az épület sarkán megtalálható erkély alatt volt.
A három épületből álló városházatömb átalakításának gondolata már az 1980-as években felmerült, de a szűk belvárosi telkek miatt sokáig nem tudott megvalósulni. Végül a 2000-es évek végére született meg az az elgondolás, amely a Hunyadi utca felé fordította az épületegyüttest, új bejárattal és toronnyal, miközben lehetővé tette, hogy a korábban szétszórtan működő önkormányzati hivatalok egy központi helyre költözzenek. Az építkezés 2010-ben indult meg Viszlai József tervei alapján, és két évvel később, 2012-ben vette birtokba az önkormányzat a kibővített, modernizált városházát.
Miközben Miskolc az évszázadok során rengeteget változott, nőtt, iparosodott, új városrészekkel bővült, úgy terjeszkedett a városháza is, ám annak origója ugyanaz maradt. Kevés település mondhatja el magáról, hogy polgárai ma is ugyanott intézik hivatalos ügyeiket, mint háromszáz évvel ezelőtt – Miskolc igen.
Templomra néző város
A miskolci belváros középkori eredetéből fakadóan mindig is igazodott meghatározó építészeti elemekhez. Az Avasi református templom például nem csupán a város egyik legősibb épülete, hanem évszázadokon át építészeti iránytűként szolgált. Az Erzsébet tér kialakításában szigorúan figyelembe vették, hogy „központi része, szervező eleme a templom maradjon”, így a tér és környezetének alakításakor tilos volt olyan épületet tervezni, amely takarta volna a templomra való szabad rálátást. Hasonló elvet követtek a Városház tér kiépítése során is: a városháza és a megyeháza uralták és ma is meghatározzák a tér hangulatát.
