Éppen nyolcvanegy esztendeje, 1944. június 2-án, a második világháború alatt érte a legsúlyosabb bombatámadás Miskolcot. A „Frantic Joe” hadművelet Magyarország legfontosabb vasúti csomópontjai ellen irányult. Három hullámban, körülbelül kétszáz tonna robbanóanyagot dobtak le a városra.
Az elsődleges célpont a Tiszai melletti rendező pályaudvar volt. Viszont a bombázás helyét megjelölő füstsávot elsodorta a szél, ennek következtében a Semmelweis Kórház környéke és a Népkert, a mai Vörösmarty lakótelep, a Búza tér és a Zsolcai kapu is kapott a bombákból.
A bombázás következtében négyszázhúsz ember megsebesült, több mint kétszázan pedig meghaltak. Az áldozatok között sok volt a tizennégy éven aluli gyermek. Százhatvan lakóház omlott össze, hatszáz rongálódott meg a városban.
A támadásban elpusztult a járványkórház, de súlyos sérüléseket szenvedett a vásárcsarnok, továbbá az Erzsébet kórház is. Megrongálódott a Tiszai pályaudvar is, ám a rendező pályaudvar épületei teljesen megsemmisültek.
A bombatámadás áldozatait néhány nap múlva a Tetemvári piactéren ravatalozták fel, ahol Borbély-Maczky Emil főispán búcsúztatta az áldozatokat. A gyászmise után a polgári áldozatokat a köztemetőben, a katonákat a Hősök temetőjében temették el.
A szövetséges légierő őszig még három alkalommal támadta Miskolcot. Augusztusban kétszer újból a pályaudvarok voltak a célpontok, míg 1944. szeptember 13-án Diósgyőrre is több száz bomba hullott, a támadás negyvennégy áldozatot követelt.
A sok évtizedes hagyománynak megfelelően hétfőn reggel imádsággal és koszorúzással emlékeztek a tragikus eseményre a Búza téri Görögkatolikus Székesegyház mellett 1994-ben felállított kopjafánál.
Szemerszki Mihály, a Miskolc-Belvárosi Nagyboldogasszony Görögkatolikus Székesegyház parókusának imáját követően Nevelős Szabolcs, Miskolc aljegyzője, majd Klinga Dániel, a terület önkormányzati képviselője, illetve a helyi kulturális intézmények és a hagyományőrző egyesületek képviselői helyezték el az emlékezés virágait.
