Miskolc szabad királyi város volt a XV. században?
Miskolc városa nagyon sokáig küzdött a függetlenségért, a szabad királyi városi rangért. Ezt végül 1909-ben nyerte el, ekkor törvényhatósági jogú városnak hívták az egykori szabad királyi városokat.
Szendrei János, Miskolc legendás monográfusa szerint azonban már 1405-ben, Luxemburgi Zsigmond uralkodónk szabad királyi városi rangot adott Miskolcnak, amire bizonyság az a pecsét, melyen Civitatis Miskolz felirat szerepel. Érdekesség, hogy Civitatis névvel a legtöbb esetben csak a szabad királyi városi joggal rendelkező településeket említik. Ezt megerősíti az is, hogy 1512-ben II. Ulászló engedélyezte Miskolcnak, hogy a pecsétjét zöld viaszban használja, ez pedig szintén a szabad királyi városok kiváltsága volt.
Szendrei János álláspontja szerint ez a jogot, Nagy Lajos király leányának, Máriának a közbenjárására kapta meg Miskolc. Szerinte ugyanis férjével, Luxemburgi Zsigmonddal is Mária szerettette meg a vidéket. A szabad királyi városi jog elvesztését pedig a XVII. századra teszi a kiváló szakember, amivel együtt az egykori adományozási oklevél és a város zászlaja is eltűnt.
Bármennyire is nagyra tartjuk mi miskolciak Szendrei János munkásságát, azért ez az elképzelés több mint hihetetlen, hiszen nem valószínű, hogy Miskolc ebben az időszakban független volt. Többek között azért sem, mert ekkor Diósgyőrtől függött Miskolc – ami egy királyi várostól merőben szokatlan –, és az országgyűlésen sem képviseltették magukat városunk követei. A történészek legtöbbje nem osztja Szendrei feltevését.
Az egri vár utolsó kapitánya Miskolcon
Begedi Nyáry Pál (1550 körül-1607) Miskolcon és Diósgyőrben is rendelkezett birtokkal. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a miskolci Bedeg-völgy a Nyáry családról lett elnevezve (Nyáry de Bedegh), mivel ott volt birtoka Nyáry Pálnak. Ám idővel ez a tézis megdőlt, hiszen kiderült, már akkor is Bedeg-völgynek hívták a területet, amikor Nyáry Pálnak még nem volt tulajdona a környéken.
És ha már Nyáry Pál. Bécsben nevelkedett, katonának szánta az édesapja, Nyáry Lőrinc. Ő volt a kapitánya Eger várának 1594 és 1596 között. Ezt az erődítményt jócskán megerősítették az 1552-es ostromhoz képest a Habsburgok, azonban lélektelen zsoldosokkal volt tele, nem a hazájukért harcoló magyarokkal. Ez pedig azt hozta, hogy az 1596-os ostrom idején Nyáry Pált és vitézeit a fellázadt őrség átadta a töröknek, a várral együtt. A király az erődítmény elveszítése miatt vád alá helyezte a kapitányt, de Nyáry tisztázta magát, sőt, jutalmat is kapott helytállásáért. Katonai képességeit aztán később is bizonyította.
Az avasi templom kulcsa
Az ellenreformáció idején gyakori eset volt, hogy a korábban katolikusból reformátussá vált templomokat a római egyház visszavette. A miskolci Szent István templom, vagy ahogyan ma nevezzük: az avasi református templom is a „reformálódottak” közé tartozott. Ezzel kapcsolatban Szendrey László református lelkész Mátyás király Hortobágyon című könyvében érdekes történet szerepel.
Mária Terézia uralkodása idején Szepessy Zsigmond magas tisztséget töltött be Bécsben. Megunta a fényűzést, a bájolgást és a kétszínűséget, ezért hazatért miskolci birtokaira. Történt azonban, hogy az avasi templomot is vissza akarta venni a katolikus egyház, mivel az a reformáció előtt hozzájuk tartozott. Csáji Márton lelkész Zsigmond uramért szalajtott, hiszen ő jártas volt udvari ügyekben, hátha tud tenni valamit ellene. Szepessy másnap reggelre hívatta a rekvirálókat az Úr háza elé.
Ő maga felöltözött szépen, magára öltötte egyenruháját, fegyvereit, majd elkérte a templom kulcsát Csájitól. Jött is az érsek tiszttartója két huszárral, hogy a visszavételt elintézze.
Szepessy a lába elé, egy cintányérba tette a kulcsot, és azt mondta a huszároknak, ha ki tudják venni belőle, övék a hely, visszakapják a templomot, minden jószágával együtt. Próbálkozott bizony a tiszttartó és a két huszár, de Zsigmond uram nagyon elverte őket. A katolikus egyház küldöttei fenyegetőzve, bosszút lihegve inaltak el, és azt ígérték, Mária Terézia majd megfizet e gaztettért. Azonban a királynő nem intézkedett, nem fogta perbe a verekedős Szepessyt. A katolikusok pedig soha többé nem próbálták visszavenni a templomot. Az ezért hálás miskolciak az Úr asztala alá temették templomuk védelmezőjét.
