Ugrás a tartalomra

Requiem egy élelmiszerüzletért

Létrehozva
Tajthy Ákos jegyzete.

– Supershop kártyád itt lesz? - kérdezte meg a sorakozás közben valamin elmélázó, és láthatóan nem odafigyelő Ákost a pénztáros hölgy a Pátriában található Sparban.

– Ja, persze, bocsi – mondtam, aztán már nyújtottam is, miután ráeszméltem, hogy már én következek a sorban.

A konkrét eset a múlt héten történt, amikor a hét végéhez közeledve már látszott: nem bírja ki a szombati nagybevásárlásig az otthoni készlet, be kellett ugrani kis ezért, azért, reggelire, meg vacsorára. Két évvel ezelőtt elköltöztem a környékről, ezért az utóbbi időben már csak ritkábban jártam ebbe az üzletbe, viszont 2008-tól tizenöt éven át a Rákóczi utcán laktam, így kevés olyan hétvége volt, hogy ne itt intéztem volna a bevásárlásaimat.

A fent idézett beszélgetés is számtalanszor elhangzott: jól ismerjük egymást a legtöbb dolgozóval. Ők tudták, hogy úgyis elfelejtem odaadni, vagy éppen ott hagyom a boltban a kedvezménykártyát (ilyenre is volt pár példa), én meg tudtam, hogy biztonságban vagyok, figyelnek rám. És nem csak velem voltak kedvesek. Mindenkivel. Valahogy emberléptékűbb volt a nagyobb, forgalmasabb üzleteknél.

„Szerintem ne azt a kenyeret vidd!” – és már közben mutattak arra, amit valójában „akartam” vinni.

„Nem akarsz te most sajtos párizsit enni, viszont nagyon finom sonka érkezett” – és én már éreztem is, hogy valójában eredetileg is a sonkáért mentem. Még akkor is, ha a párizsiért.

Szerdán a boltban járva megtudtam napokon belül bezárnak. Mint ahogyan elmondták azt is, sok törzsvendég igyekszik még a hátralévő időben néhányszor ott vásárolni. Csak azért, hogy egyszer még beszélgethessünk a dolgozókkal.

A hivatalos közlemény szerint az lett a bolt veszte, hogy nem termel elég forgalmat, így nem tartható fenn nyereségesen. Lehet. Szerintem viszont az is közrejátszott, hogy már egyre kevesebb igény van az olyan boltokra, ahol még szóba állnak veled. Ott van már az előrecsomagolt termék, amit kifizethetsz önkiszolgáló kasszánál, talán még a Messengerből sem kell felnézni csak addig, amíg fizetsz a mobilra digitalizált kártyáddal. Az automata persze nem szól ha otthagyod a Supershopot, de persze sokaknak már ez sem gond, hisz a kedvezménykártya is az applikációban lapul. Digitalizálva. És arról nem is beszéltünk, hogy sokaknak már ez sem alternatíva, hiszen a futár is bevásárol már helyettünk, ha applikációban leadjuk a rendelést.

Ebben a boltban még nem volt önkiszolgáló kassza (és már nem is lesz). Voltak helyette emberek. A pultban, a pénztárban és a vásárlótérben is. Augusztus 11-én reggel több mint negyven év után nem nyit ki többet az élelmiszerüzlet a Pátriában. Hiányozni fog.

Ez is érdekelhet

Harmadik egymilliós mérföldkövéhez érkezett a „Ne dobd el – ajánld fel!” kampány
MiskolcOktatásSzabadidő
Újabb jelentős mérföldkőhöz érkezett a Miskolci Egyetem „Ne dobd el – ajánld fel!” elnevezésű fenntarthatósági és társadalmi felelősségvállalási kampánya. Az egyetemi közösség által összegyűjtött visszaváltható palackok után befolyt összegből ezúttal egymillió forintos adományt vehetett át a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítvány.
Szinvavölgyi Néptáncműhely
Miskolci néptáncosok a legjobbak között
MiskolcOktatásKultúraSzabadidő
A hétvégén Szarvason rendezték meg a XVII. Országos Gyermek Szólótáncverseny döntőjét, ahol miskolci sikereknek is örülhettünk.
Visszarepülnek a múltba
MiskolcKultúraSzabadidő
Harmincöt év könyves örökségét idézi fel a Bíbor Kiadó. A vállalkozás retrospektív kiállítással és baráti beszélgetéssel kapcsolódik a 97. Ünnepi Könyvhét programjaihoz.
Újabb helytörténeti érdekességek Miskolcról
Miskolc
Folytatódik sorozatunk: Reiman Zoltánnak, a Szemelvények Miskolc város történetéből blog szerkesztőjének az írását közöljük, helytörténeti érdekességekkel.