Aki valaha végigsétált a Széchenyi utcán, szinte biztosan megállt egy pillanatra az Avas Szálló előtt. Az idősebbekben nosztalgiával vegyes keserűség ébredhet a látványtól, míg a fiatalabb generációk számára már szinte természetesnek hathat a leponyvázott homlokzat mögött omladozó falak képe. Pedig valaha ez volt a város legpatinásabb szállodája, később pedig filmszínházként, illetve különböző szórakozóhelyekkel kínált kikapcsolódási lehetőséget, generációk sorának. Aztán jött a hanyatlás, a bezárás, majd az épület megmentésére tett, hamvába halt kísérletek sora. Most azonban új fejezetéhez érkezik az épület története, hiszen hosszas előkészületek után megkezdődhet a felújítása. Bár nem szállodaként születik újjá, oktatási központként ismét élettel telhet meg, míg a városlakók számára tervezett, régi-új közösségi terei újra a belváros egyik pezsgő pontjává tehetik.
„A város idegenforgalmának fellendítésében érdemei igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fenn” – írták a szállodáról és annak üzemeltetőjéről, Böczögő József Koronájáról az 1930-as évek közepén. A szálló történetének talán ez az időszak volt a fénykora, múltja azonban jóval korábbra nyúlik vissza.
A Korona, Kossuth, majd később Avas Szálló néven ismertté vált épület helyén már a 18. század végén szálló állt, de akkor még messze volt mai formájától. Az elődben tartották előadásaikat a városba érkező színtársulatok, például a Benke József-féle trupp, amelynek tagja volt Déryné Széppataki Róza is, és naplójában megemlékezett erről. A szállodát 1870-ben felújították, 1883-ban a miskolci születésű Laborfalvi Róza itt ünnepelte pályafutása 50. évfordulóját, az eseményen természetesen jelen volt férje, Jókai Mór is.
1893-ban a város lebontatta a szállót, hogy nagyobbat, korszerűbbet építsenek helyette. Bár az is felmerült, hogy a szállót a Hunyadi utcában húzzák fel, végül mégis az eredeti helyszín mellett döntöttek. Az épület főhomlokzata a Széchenyi utcára nézett, és a szálloda, miként a régi Korona is, rendelkezett egy belső udvarral, amit a helyiek csak kertnek neveztek. Az új Korona még mai léptékkel mérve is hihetetlen gyorsasággal készült el, hiszen a bontást követő évben már meg is nyitott. Az építést egyébiránt egy Ursitz és Fia névre hallgató társaság végezte, míg a belső berendezést miskolci mesterek készítették.
A szálloda egyik legismertebb üzemeltetője Böczögő József volt, aki harminc éven át országos hírű szállodát és konyhát működtetett itt, így annak nimbusza jelentősen hozzájárult a város idegenforgalmának fellendítéséhez.
„[Böczögő] olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a Duna-parti nagy szállodákban” – írták róla a korabeli sajtóban.
S hogy a szálló hírnevét tovább emelje, Böczögő saját költségén, 1927 és 1938 között Bloch Alfréd és Stimm Lajos miskolci építészek tervei alapján felújította és tovább bővítette azt. Ekkor alakult ki a kettős bejárat a Széchenyi utcán: a bal oldaliból nyílt a söntés és a kávéház, a jobb oldalin a szálloda halljába lehetett belépni, ahol a portásszoba és telefonfülkék sorakoztak.
A különböző lakosztályokról meglepően kevés korabeli leírás maradt fent, ellenben a közösségi terekről maradt ránk némi információ.
Belső tereit gazdagon díszítették. A falakat és a mennyezetet aranyozott gipsz stukkók borították, s a híres Fehér-teremben egykor díszes, korinthoszi, akantuszlevelekkel ellátott, kör alakú acél-pillérek tartották a mennyezetet. Ezen első emeleti nagyteremben rendezték a híres bálokat, estélyeket, nagy rendezvényeket. A szállodában az emeletekre vezető lépcsőt, akárcsak az utcafronti homlokzat erkélyeit míves kovácsoltvas korlát díszítette. Az épület középső erkélye fölötti oromdíszben került elhelyezésre Miskolc város színezett címere. Homlokzatán, a tető alatt, előre gyártott, egyedi kerámiadíszek voltak láthatók. A szálloda kétemeletes épülettömbjei egy zárt udvart, kis kertet vettek körül, amely a város meghatározó közösségi színtere volt közel száz éven keresztül.
A szállodát a II. világháború után államosították, és nevét Kossuth Szállóra változtatták. Éttermét bekapcsolták az üzemi étkeztetésbe, és 1950-ben az utcafronton megnyitották a Népbüfét és a Jereván kávéházat. Utóbbi később, mint bár vált ismertté, amely többek között éjszakai varietéműsoroknak adott helyet.
A szálló nevét pár évvel később ismét megváltoztatták, mert a politikai megítélés nem tartotta helyesnek, hogy Kossuth nevét egy vendéglátóipari üzemegység használja, így Avas Szálló néven működött tovább egészen 1987-ig. Két, több mint százfős mozitermével a 60-as, 70-es évek kulturális életének, szórakozási lehetőségeinek egyik fontos helyszíne volt.
Az Avas Szállóval kapcsolatos bonyodalmak 1997-ben kezdődtek, amikor a Multicasa Consulting 135 millió forintért megvásárolta az épületet, vállalva, hogy két éven belül felújítja azt. A határidőt többször módosították, végül a vállalkozás 2010-ben levonult a helyszínről. A Multicasa felszámolása miatt az épület értékesítésére pályázatot írtak ki, amelyet 2015-ben a miskolci önkormányzat nyert el, így az újra városi tulajdonba került az ingatlan. Az újabb mérföldkő négy évvel később következett, amikor a Mathias Corvinus Collegium vásárolta meg a komplexumot azzal a céllal, hogy egy oktatási központot hozzon létre úgy, hogy megtartja az épület mára már ikonikusnak mondható tereit, értékeit. Így közel öt éves előkészítő munka után a szó szoros értelmében lehullhat a lepel az épületről azért, hogy várhatóan 2027-re újra a régi fényében tündököljön a miskolci belváros egyik legfontosabb épülete.
Nagy Attila
A szálló az építésétől a bezárásáig az alábbi elnevezésekkel működött:
1. Építésétől az államosításig, 1949-ig: Korona
2. 1949-1953: Kossuth (ezt a nevet megszűnéséig a mozi is viselte)
3. 1953-tól bezárásáig: Avas
