A róla készült film különleges utazás térben és időben, amelyben Valentin Ceaușescu mellett világsztárok mutatják be a BEK győztes, 100-szoros válogatott labdarúgó, és a Cristiano Ronaldot is felfedező edző életét.
Unikális filmet láthattak a nézők a CineFest nemzetközi filmfesztiválon szerda délután a legendás sportemberről, aki személyesen is jelen volt a premieren és az azt követő közönségtalálkozón. Bölöni László a Miskolc Televízió riporterének elmondta, először jár Miskolcon és örül, hogy a róla készült film kapcsán most a városba érkezett, bár a vetítésig még nem látott sokat a vármegyeszékhelyből.
A filmforgatás kapcsán megjegyezte, azt megszokta már, hogy a mérkőzéseken videózzák, de egy ilyen dokumentumfilm elkészítése egészen más. Ez számára is sok újdonságot hozott, igazi mély víz volt, amiben először azt sem tudta, hogyan kell viselkedni, mozogni, mit kell mondani. Ez teljesen új élmény volt, még úgy is, hogy a felesége színésznő volt.
- Amúgy túl elfoglalt vagyok, hogy nagyon oda tudjak figyelni a filmekre, de nemrég az unokáimmal megnéztünk egy nagyon jó gyerekfilmet. Nagyjából ennyi a kapcsolatom a filmezéssel. Természetesen láttam a rólam szóló filmet is, amelyet egészen más egy olyan ember szemével nézni, aki jól tudja, hogy minden elvágott mondat, vagy minden szó mögött tulajdonképpen milyen folytatás van. Milyen előzmény van, milyen munka, öröm vagy szenvedés van mögötte. Ezért nehéz igazán reális képet alkotni a filmről, mert engem természetesen megmozgat, pláne az eleje és a vége, a legeslegutolsó szó is, amit nem én mondok ki. Az kemény, nagyon kemény. De nem merem azt mondani, hogy az én ítélkezésem a reális ítélkezés, mert én sokkal többet tudok a történetről, és sokkal mélyebb érzelmeket ébreszt bennem, mint azokban, akik számára tulajdonképpen én nem is vagyok ismert – mondta el a filmről a főszereplő.
Kérdésre válaszolva elmesélte, hogy amikor megkeresték a filmesek az ötlettel, hogy forgassanak róla egy dokumentumfilmet, először nagyon-nagyon óvatos volt. Korábban egy nagyszerű újságíró, filmes és mérkőzés közvetítő kommentátor, „egy tágabb értelemben vett Szepesi” (Szepesi György sportkommentátor – a szerk.) azt mondta neki, hogy „ha probléma nélkül akarsz élni, akkor kerüljed az újságírókat".
- Nahát, amikor ezzel a dologgal álltak elém, türelmet kértem és elkértem egy-két korábbi alkotásukat is, hogy megnézzem. Aztán, nem rögtön, egy olyan jó két-három hónap alatt, közelebb kerültünk egymáshoz, baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Ők is, én is megnyíltam, és akkor így tudtunk tágabban is nyitni, és eljutni olyan emberekhez, akiket azért nem lehet könnyen puskavégre kapni – ecsetelte Bölöni László.
A jelen és jövőbeli terveiről, elfoglaltságairól szólva beavatott, hogy amikor valaki egy fél évszázadot dolgozik a fociban, vagy egy kicsivel többet, akkor annyi minden marad el mögötte, annyi minden, ami pillanatnyilag nem fontos kerül le egy kartondobozban a pince legmélyére, azzal, hogy majd aztán előszedem. Most ebben a helyzetben van, elkezdte előszedni ezeket a dobozokat. És olyanok kerültek elő, amiket körülbelül 25 éve pakolt össze, így szembesül sok régi emlékkel.
A labdarúgással kapcsolatban is keresi az olyan kihívást, feladatot, amelyben megvan az az élvezet, ami miatt megéri, hogy ugyanazokat az áldozatokat meghozza, mint korábban, és hogy a kartondobozai még várjanak újabb pár évet a felbontásig. Csak vigyázni kell nehogy túl sokat várjanak.
Szabó Attila a film társrendezője szerint először gondolkodtak azon, kik lehetnek a film célközönsége, de aztán elengedték ezt, mert úgy gondolták, a lényeg az, hogy egy erdélyi futball legendát mutatnak be, mindenkinek, akit érdekel.
- Bölöniről tudni kell, hogy Puskás mellett az egyetlen olyan magyar, aki magasba emelhette futballistaként a BEK serleget. A másik dolog az, hogy ő volt az a futballista, akivel gyerekkorunkban, fiatalkorunkban ugyanúgy tudtunk azonosulni, mint a mostani fiatalok Ronaldóval vagy Messivel. Szerintem az ő sorsa, amellett, hogy egy igazi sportolónak a sorsa, az erdélyi magyarság sorsát is önmagában hordozza, és ez a történet annyira izgalmas, érdekes, hogy akár egy nyugat-európai számára is élvezhető – vallja a társrendező.
