A diósgyőri labdarúgócsapatnál az előző évezred végén, 1997. július 20-án, a Diósgyőri FC – Kispest Honvéd FC (5-1) NB I-es meccsen jelent meg az első konferanszié, akinek a feladata több volt, mint a korábbi bemondóké, ugyanis utóbbiak munkája az összeállítások beolvasásán, a cserék közlésében merült ki. Az új, megváltozott szerepkörben már a pálya szélén dolgozott szpíker, aki elsősorban a közönség hangulatba hozásán ügyködött. Ez utóbbi szerepkörbe csöppent bele Hollósy András, aki két évtizede működik közre a piros-fehérek hazai mérkőzésein, a DVTK hangjaként.
– 2005-ben, úgy kerültem ebbe a szerepkörbe, hogy a diósgyőri labdarúgás első szpíkere, Veres László úgy döntött, nyolc év után nem folytatja – emlékezett vissza Hollósy András. – Ekkor a diósgyőri klubvezetés úgy döntött, pályázatot ír ki ennek a pozíciónak az ellátására, én pedig a barátaim biztatására jelentkeztem. Huszonhárom éves voltam, abban az évben szereztem egyetemi diplomát, négy éve már rádióztam, és természetesen meccsre járó voltam, az Emigrantes rojos táborából néztem a Diósgyőr csatáit. Ezek jelentették az alapot. Hárman kaptunk lehetőséget arra, hogy bemutatkozzunk a közönség előtt, természetesen egy mérkőzésen. Ami után a klubvezetés és a drukkerek egyöntetű döntése alapján rám esett a választás.
Az elsők
Az első meccse, fellépése 2005. december 3-án volt Hollósy Andrásnak, még a régi diósgyőri stadionban.
– Az MTK volt az ellenfél, 0-0-ra végződött az a meccs, Pajkos János volt a Diósgyőr edzője. Szinte minden megmaradt arról a mérkőzésről, természetesen, mert az első fellépés örök emlék, nagy mérföldkő volt az életemben – mondta Hollósy András, akitől azt is megkérdeztük, hogy emlékszik-e arra a meccsre is, amit elsőként látott Diósgyőrben. – Hogyne! Az egy emlékezetes mérkőzés volt, az 1995/96-os évad végén, a Parmalat FC Fehérvárral játszott a csapat osztályozót. A Verebes József edző által felkészített DFC a fehérvári 2-1-es vereség után a rendes játékidő végén 2-1-es győzelemre állt, és így a 2x15 perces hosszabbításban dőlt el a meccs. Sajnos, a vendégek javára, ezért a DVTK akkor maradt az NB II-ben.
Több, mint félezer
Az elsőket már ismerjük, de arra is kíváncsiak voltunk: mennyi meccsen működött közre a húsz év alatt Hollósy András?
– Nem vezetek róla összesítést, de persze össze lehetne számolni, félezernél biztos, hogy több, valószínűleg közelebb van a hatszázhoz. Azt viszont tudom, hogy hány meccsről hiányoztam, a koronavírus idején lejátszott zártkapus mérkőzéseket leszámítva, amikor nézők híján szpíkerre sem volt szükség. Ettől eltekintve három alkalommal nem tudtam jelen lenni a DVTK hazai mérkőzésein, kétszer halaszthatatlan családi esemény miatt, egyszer pedig akkor, amikor 40 fokos lázzal voltam otthon, úgy, hogy az ágyból sem tudtam kikelni – válaszolta a DVTK hangja, aki arra a kérdésre, hogy a két évtized alatt melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése, így folytatta: – Nem meccset, hanem időszakot mondanék, amikor Tomislav Sivic volt a csapat vezetőedzője. Abban az érában minden mérkőzés óriási élményt adott, a bajnokik, a Magyar Kupa menetelés, a végén a döntő, illetve azt ezt követő nemzetközi kupameccsek, amelyeknek a hazai találkozóit létesítmény gondok miatt Nyíregyházán, Debrecenben játszottuk. Öröm volt minden mérkőzés, a városban mindenki a DVTK-ról beszélt, mindenki mindent tudni akart a csapatról, a játékosokról, engem is léptem nyomon megállítottak, és mindenkivel a fociról kellett beszélgetnem. És ezek mellett persze csodálatos emlékek a teli stadionok, amikor az FTC elleni összecsapások során hullámzott a stadionban több mint tízezer ember.
A meccsekhez igazítja
Az elmúlt húsz év állandósága, vagyis a DVTK mellett sok minden változott Hollósy András életében, a bő egy évtizedes rádiózás után a politika következett. 2014-től miskolci önkormányzati képviselőként dolgozik, tavaly ősztől Miskolc alpolgármestere, az idei évtől pedig a Fidesz választókerületi elnöke. A kérdés pedig adja magát: mennyire összeegyeztethető a DVTK szpíkerség és a politikai pálya, meddig mozoghat a kettő együtt?
– Amikor 2014-ben önkormányzati képviselő lettem, nem volt probléma, hogy a DVTK-nál van ez a szerepvállalásom, mert tudott, hogy miskolciként, diósgyőriként mindig is a DVTK-ért dobogott a szívem – mondta Hollósy András. – Amikor pedig tavaly Tóth-Szántai József polgármester úr felkért, hogy segítsem városvezetői munkáját, azzal vállaltam el az alpolgármesteri teendőként, hogy maradhatok a diósgyőri focimeccsek szpíkere. Természetesen tud erről miniszterelnök úr is, Orbán Viktor is tiszteletben tartja azt, hogy ez az életem részre, ismert előtte, hogy fanatikus vagyok, hogy a meccsekhez igazítom a hétvégi programjaimat. Vele egyébként minden találkozásunkkor szóba kerül a DVTK, nagyon képben van az itteni történéseket illetően is.
A csapat jelenéről
A csapat jelenét is szóba hoztuk a DVTK hangjának, aki nem tért ki csendesen a válasz elől.
– Hektikusnak, hullámzónak látom a teljesítményt – mondta Hollósy András. – Egyszer a pozitív döbbenet, máskor a keserűség jön, sajnos manapság utóbbiból van több. Ezzel kapcsolatban tehetetlen düh van bennem, nehezebben élem meg ezt az időszakot, mint a korábbiakat. Látom, hogy jóval kevesebben jönnek ki a stadionba, tisztelem azokat, akik ott vannak a lelátón, és megértem azokat is, akik otthon maradnak, más programot választanak. Szerintem sokkal nagyobb megbecsüléssel kellene lennie a mindenkori klubvezetésnek a szurkolók felé. Mert ez a játék, ez a csapat értük van, a DVTK-ban nagy érték van.
Most is Hollósy Andrásnak szpíkerként, a húszon túli első feladata a diósgyőri stadionban szombaton 12.30-kor kezdődő DVTK – Nyíregyháza SFC NB I-es bajnokin lesz. |