„A tizedik nap jól indult – írta elektronikus üzenetében portálunknak Halmi István. – Sőt, kifejezetten jól. Az eligazítás után végre át tudtuk adni az első adományokat. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor az ember látja, hogy amivel készült, az valóban jó helyre kerül. Valahol ezért vagyunk itt. Vagy talán ezért is van a Bamako, hogy a rászoruló helyeken, a rászoruló emberekhez eljuthasson egy kis segítség. Az öröm azonban nem tartott sokáig. Amikor indulni akartunk, kiderült, hogy éjszaka a Starlink internet teljesen leszívta az autónk akkumulátorát, így a kocsi nem indult. Ott álltunk, menetkészen, csak éppen mozdulni nem tudtunk. Mentő segítséget kellett kérnünk, de a Bamako egyik legszebb oldala ilyenkor mutatkozik meg: a bajtársiasság. Mindig van, aki segít, mindig van megoldás. Így végül mi is el tudtunk indulni.
Az aznapi útvonalon lett volna lehetőség arra, hogy lemenjünk a tengerpartra. Igen ám, de kiderült, hogy azon a szakaszon a part csak délután háromtól járható. Mi viszont a korai rajtnak köszönhetően már dél körül odaértünk. Dönteni kellett: várunk három órát, vagy továbbmegyünk a következő etap végére.
A továbbhaladás mellett döntöttünk. Így jutottunk el Mauritánia fővárosába, Nouakchottba. Ami fogadott, az maga volt döbbenet. Otthon két Merciből csinálnak egyet. Itt az az ember érzése, hogy egyből kettőt. Abban reménykedtünk, hogy végre ágyban alszunk, és nem kell újra a sivatagban sátrat vernünk. Megpróbáltunk szállást foglalni, de újabb nehézségek vártak ránk. Két szállást is kifizettünk a Bookingon keresztül. Az egyik szálloda gyakorlatilag nem is létezett. A másik pedig közölte, hogy túlfoglaltak és nem tudnak fogadni bennünket. Hosszas keresgélés után sikerült egy olyan szállodát találnunk, amely létezett és volt is benne szabad hely. Az más kérdés, hogy egy amerikai csapattal bent ragadtunk a liftben. Érdekes az, hogy kiből és mit vált ki egy ilyen helyzet, főleg akkor, amikor fogyni kezd a levegő, de ez már más sztori, nem bamakós.
Itt – megelőzve a mezőnyt – összegyűlt sok autó és motor, amely szervizelést igényelt és több olyan ember, aki orvosi, vagy kórházi ápolást kért és kapott. Jó látni, hogy mindenki segít mindenkinek, hogy mennyire összetartó ez a közösség.
Késő este befutott a másik miskolci páros, ők remegve mesélték el lincselésük történetét – mert az is volt. A tizedik nap tehát úgy zárult, ahogy a Bamako sok eddigi órája: tanulságokkal, váratlan helyzetekkel, és azzal az érzéssel, hogy itt semmi sem magától értetődő, de talán éppen ezért emlékezetes minden egyes kilométer.”
Politikai és terror fenyegetések
Az elmúlt majdnem két évtizedben a Budapest-Bamako átélt jó pár nehezebb pillanatot. A magyar külügy 2008-2012 között minden évben vagy szigorúan eltiltott mindenkit attól, hogy a Bamakon induljon, vagy le akarta fújni a futamot. A politikai és biztonsági helyzet ugyanis állandóan változik. Mauritániában sokáig rendszeresek voltak az emberrablások. Ez elmúlt tíz évben azonban egy sem történt. Viszont azóta Maliban van teljes káosz és polgárháborús körülmények uralkodnak. Afrika sohasem volt biztonságos, most sem az. Vírusok, lázadások, háborúk, etnikai viszályok, polgárháborúk és puccsok bármikor előfordulhatnak.