A műemlék Avasi református templomban egyházi és világi elöljárók, hazai és külországi testvérgyülekezetek küldöttei és a miskolci gyülekezet tagjai együtt hallgatták meg Kassai Gyula lévai magyar református lelkész igehirdetését, aki Miskolc város tiszteletbeli felvidéki díszpolgára is egyben. A lelkipásztor Jeremiás próféta könyvéből idézte Isten Igéjét, melynek első sorai így hangzanak:
„Abban az időben – így szól az Úr – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig az én népem lesznek. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, a nyugalma felé tartó Izráel. A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze! Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd táncot a vigadozók között! Ültetsz te még szőlőt Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is. Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz! Ezt mondja az Úr: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét, Izráel maradékát! Visszahozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza. Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem. Halljátok az Úr igéjét, ti, népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből.”
Igemagyarázatában arra hívta a gyülekezetet, hogy együtt tekintsenek vissza a gondviselő Isten megtartó kegyelmére, munkájára, szeretetének gyümölcseire, amelyek úgy jelenünkben, mint az elmúlt 290 évben megnyilvánultak. Kassai Gyula hisz abban, hogy most sem véletlenül vannak itt együtt református hívők, a határon túlról, testvérgyülekezetekből Kolozsvárról, Léváról, Münchenből vagy más helyekről érkezettekként, hanem azért, hogy mindnyájan egy szívvel és egy lélekkel dicsérjék és magasztalják az Istent, aki a törvényét belevéste a múltban a követői életébe, a történelembe, és belevéste a ma élő közösségük életébe is. Az Úr belevési Igéjét és törvényeit a mindenkori nemzedékek szívébe. És ez az, ami megtart, ez az, ami építeni tud, ez az, ami ösztönöz arra is, hogy visszatekintsünk a múltba, és hogy tanuljunk a múltból.
Rámutatott, régi kövekből áll a templom, de az egyház nem csak ezekből, hanem a lelki kövekből is épült és épül ma is az Isten dicsőségére. Hálát adott azért a munkáért, amely nélkül nincs hitvalló élet, ebben a világban nincs megmaradás. Hangsúlyozta, egy történelmi közösségbe léptünk be, hogy egy hosszú megtett útnak mi is egy rövid szakasza legyünk.
- Mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen? Valljuk be őszintén, hogy nem akkor történnek az igazi épülések és építkezések, amikor békeidő van, hanem amikor valamilyen krízishelyzetbe jut a társadalom. Amikor valami megroppan, valami megreccsen a jelenben, akár csak egy-egy közösségen belül is, akkor egy ilyen krízishelyzetben mindig lesznek és mindig vannak olyanok, akik fogékonyak az Isten szavára, akik meghallják az Isten üzenetét és utat tudnak mutatni a közösségük számára. Én hiszem azt, hogy ilyenek voltak a múltban - itt Miskolcon is 290 évvel ezelőtt - az első presbiterek, és azóta az őket követő presbitériumok, gondnokok, lelkipásztorok és aktív szolgálatot tévők a gyülekezetekben. Ők azok, akik egy-egy krízishelyzetbe kerülve sem estek kétségbe, mert meghallották, amit ma is mond nektek és nekünk a gondviselő Isten – fogalmazott a lelkipásztor.
Kassai Gyula arra intette a gyülekezetet, hogy bízzanak Istenben, mert az Úr mindig beteljesíti az ígéreteit.
Az istentisztelet további részében Hangó István a Miskolc-Avasi Református Egyházközség lelkipásztora beszélt arról, hogy két dologgal is megemlékeztek a jeles évfordulóról, már szombaton délben testvérgyülekezeti találkozó kezdődött az egyházközségükben, egy erdélyi, két felvidéki és egy németországi magyar református közösség híveivel, valamint két kisebb miskolci gyülekezettel együtt. Ennek folytatása volt a vasárnapi hálaadó istentisztelet, ahol az a Kassai Gyula nagytiszteletű úr hirdette az igét, akit a szlovák állam megfosztott a szlovák állampolgárságától, és aki akkor lett Miskolc díszpolgára.
Visszatekintett arra a majd’ háromszáz évre is, amely az első presbitérium megalakulása óta eltelt, és amely történelmi időszakról szombaton Dienes Dénes, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem egyháztörténet professzora, mint a téma kutatója tartott előadást.
Seresné Horváth Zsuzsanna az önkormányzat egyházügyi referense Miskolc városa részéről köszöntötte a gyülekezetet. Kiemelte, az avasi református templom Miskolc egyik legrégebbi, emblematikus épülete.
- A 290 év alatt nemzedékek egész sora építette ezt a gyülekezetet, hittel, felelősséggel és egymás iránti szeretettel. A presbitérium és az egykori magisztrátus azt is jelképezi, hogy Miskolc történetében a lelki és világi közösség mindig is összetartozott – mondta az egyházügyi referens, majd Istenre utalva kijelentette, hiszi, hogy ha a jó Isten nem lett volna az alapító elődökkel, akkor sem ezek a templomfalak nem lennének, sem Miskolc városa nem lenne az, amilyennek ma ismerjük.
Az önkormányzat nevében azt kívánta, hogy ez a gyülekezet még sok évszázadon át maradjon erős és Isten áldásával kísért közössége a városnak.
