A konferenciát Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora, egyben a Tanítsunk Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg. Beszédében felidézte, hogy amikor a program elindult, mindössze négy felsőoktatási intézmény vett részt benne, köztük a Miskolci Egyetem is.
A rektor kiemelte: a kezdeményezés a hazai pedagógia egyik „gyöngyszeme”, és a felsőoktatási intézmények úgynevezett harmadik missziós szerepének is fontos példája. Hangsúlyozta, hogy a programot azért hozták létre, hogy segítsenek azoknak a gyerekeknek, akiknek az élet nem mindig a napos oldalát mutatja meg, és akik számára nem magától értetődő a könyvtár- vagy koncertlátogatás lehetősége. Olyan településekről és iskolákból érkeznek, ahonnan kitörni sokkal nehezebb, mint más helyeken.
Mint fogalmazott, Miskolcon – az ország egyik leghátrányosabb helyzetű vármegyéjének központjában – ez különösen fontos feladat. Az egyetem ezért számos olyan programot és kutatást indított, amelyekben szociológusok, szociális munkás hallgatók és kutatók vizsgálják a társadalmi felzárkózás lehetőségeit.
Köszöntőt mondott György László kormánybiztos is, aki beszédében a program jelentőségét és az elmúlt időszak eredményeit hangsúlyozta. Mint mondta, a programban a kapcsolat nem csupán cél, hanem maga a módszer: az egyetemisták mentoráláson keresztül kapcsolódnak az általános iskolás diákokhoz. A cél, hogy a fiatalok számára a nagy lépések kisebb, elérhető lépcsőfokokra bomoljanak: szakmát szerezzenek, továbbtanuljanak, és később a munkaerőpiacon is megállják a helyüket.
A megnyitót követően a résztvevők műhelymunkák keretében folytatták a szakmai egyeztetéseket. A „TM World Café” elnevezésű műhelybeszélgetések során többek között a mentorprogram tapasztalatait, a hallgatói részvétel erősítésének lehetőségeit, valamint a jövőbeli fejlesztési irányokat vitatták meg.
