Ki volt a névadó Lilla?
Ki volt Lilla, a festői szépségű üdülőtelep névadója? Vay Erzsébet, azaz Lilla, 1860-ban született Alsózsolcán. Apja, Vay Béla Borsod vármegye főispánja volt, anyja Teleki Zsófia grófnő. Erzsébetnek három testvére volt, egy fiú, Elemér, aki apja nyomdokaiba lépett, és később főispán lett, és két leány. A családban Teleki Erzsébet (1812–1881), Vay Lajos felesége volt az, akit elsőként Lillának becéztek, azt követően az Erzsébet néven született lányokat Lillának szólították.
Erzsébet – aki nagyon szép nő hírében állt – 1881. január 22-én ment férjhez Pejachevich Tivadar grófhoz, akit öt gyermekkel ajándékozott meg. Pejachevich unionista (magyarbarát) családból származott, és több magyar nemesi család vére folyt az ereiben. Csakhogy Lillát férje az ország másik végébe, Verőce vármegyébe szólította, így nem sokat láthatta a telepet, amelynek a nevét adta.
Tivadar gróf volt főispán, országgyűlési képviselő, majd 1903-ban horvát-szlavón-dalmát bánná nevezték ki. 1906-ban ott volt ő is Orsovánál, a magyar kormány küldöttségének tagjaként várta Rákóczi hamvait, hogy az az ország területére érjen.
Érdekesség a Pejachevich család Dőry vérvonala. Tivadar apai nagyanyja Dőry volt, ugyanúgy, mint az anyukája, és annak mindkét szülője. Mindannyian a jobaházi ágból
A Vasárnapi Ujság így írt Vay Erzsébetről 1903. július 12-én egy cikkben, amely a Pejachevich Tivadar bánná való kinevezése alkalmából készült: „Vay Erzsébet bárónő nemcsak lelkes pártfogója a zeneművészetnek, hanem művelője is; főúri körökben általánosan ismeretes szép hangjáról és énekművészetéről. Gyakran rendezett jótékony czélokra zeneestélyeket, melyeken maga is nagy tetszéssel működött közre.”
A legenda szerint Lillafüred névadója inkognitóban részt vett a Palotaszálló nyitóünnepségén is. De hogy miért kellett inkognitóban részt vennie, miért nem vállalhatta fel magát, azt nem tudni.
A miskolci villamosról
A 19. századi elképzelések szerint a miskolci villamos egészen Felsőhámorig repítette volna az utazóit. Ez, mint tudjuk, soha nem valósult meg, és valószínűleg a közeljövőben nem is fog, mert már nincs létjogosultsága.
1919 és 1920 között épült meg a Miskolc (Fáskert)–Lillafüred–Garadna fővonala, amely ekkor még hivatalosan erdei iparvasút volt. Ez az ipari vasút azért jött létre, mert a trianoni döntéssel a hegyeinket – így az ásványkincseink jó részét is – elvették, éppen ezért új forrásokat kellett találnunk az új határokon belül.
A személyszállítás 1924-től folyamatos, először még a munkába járást segítette a hegyi falvak lakosai számára. A Palotaszálló építésével azonban új üzleti lehetőségek nyíltak a turizmus területén, és hamarosan rendszeressé vált a személyszállítás. Ekkor már a Lillafüredi Állami Erdei Vasút volt a hivatalos neve, és egészen 1978-ig a szerelvények indulási pontja a Szent Anna tér volt.
A reneszánsz palota
A Palotaszálló tervei 1925-26-ra készültek el. A tereprendezés elkezdődött, az építők heroikus küzdelmet folytattak az elemekkel. Az itteni házak egy részét lebontották, a tulajdonosok Alsóhámorban és Diósgyőrben kaptak új házat. Ezenkívül egy hegyet is lebontottak az építkezés kedvéért, 4000 köbméter földet és robbantott sziklát hordtak el a munkások. A munkát az Erdőkincstár két mérnöke irányította, Kövess János erdőtanácsos és Osztolúczky Tibor erdőmérnök. Lux Kálmán, a Palotaszálló tervezője egy neoreneszánsz, Mátyás korabeli kastélyt álmodott a bükki dombokra, 46 méteres toronnyal.
„Mint egykor a fáraók parancsára, hegyeket hordtak el, alagutakat fúrtak, sziklákat fejtettek, utat vágtak a hegység sziklabércein, patakokat helyeztek át újonnan kiszakított mederbe, és építettek egy olyan monumentális palotát, ami nagyságra, szépségre és struktúrára nézve a királyi vár és az országház után első helyen áll az országban.”
Már a korabeli sajtó is a Bethlen-kormány legnagyobb, legmaradandóbb beruházását látta benne: 3,5 millió pengő, elképesztő összeg volt akkoriban, ennyibe került a lillafüredi ékszerdoboz megépítése.
Az épület északi, fő homlokzata a Hámori-tóra néz, a déli a lillafüredi völgyet pásztázza. 1929-re lett készen a nagy mű, az átadást azonban csak 1930. május 1-re tervezték, Horthyra és Bethlenre is számítva. A májusi átadás azonban elmaradt, így június 8-án, pünkösdvasárnap avatták fel a Palotaszállót.
Érdekesség, hogy a szálló testvérépülete Tátralomnicban található. Ugyanúgy Bethlen András kezdeményezésére hoztak létre ott egy üdülőtelepet, és 1905-ben egy Palotaszállót is építettek. Trianon azonban elszakította tőlünk a területet.
Reiman Zoltán
