Az öröklési jog szabályai szerint kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha ez a személy az örökhagyó halálakor, az örökhagyó törvényes örököse, avagy végintézkedés hiányában az lenne. Vagyis, a kötelesrész az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóinak járó minimum-juttatás, mely akkor lép életbe, ha az örökhagyó végrendeletével más személyt vagy személyeket nevezett meg örökösének. Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat, annak a harmada illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna.
A kötelerész és az örökhagyónak nyújtott eltartás összefüggése, a kötelesrész alapjának a kiszámítása körében mutatkozik meg.
A kötelesrész alapja ugyanis a hagyaték tiszta értéke, és az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. Nem tartozik azonban a kötelesrész alapjához az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke.
Ha a tartás nem szerződés keretében történt, hanem az örökhagyó életében nyújtott tényleges eltartásként, akkor ez hagyatéki teherként jelenik meg, és a hagyaték tiszta értékét csökkenti. Ennek feltételeit, vita esetén, bíróság vizsgálja.
A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a végrendeleti örökös a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.
A kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek. A kötelesrészre jogosult ez irányú igényét, a hagyatéki eljárásban érvényesítheti, vagy szükség esetén külön perben.
A leírtakból is látszik, hogy igen bonyolult jogintézményről van szó, így mindenképpen célszerű ügyvédi közreműködést igénybe venni az eljárásban.
dr. Strassburger Gyula ügyvéd
