Egy gyerekkorban bejárt világ, amely később is iránytű marad – a 2023-ban Miskolc Város Díszpolgárának választott Bod Péter Ákos számára Miskolc ilyen hely.
Az egykori miniszter és jegybankelnök, mindmáig egyetemi tanár és közéleti szereplő itt járt iskolába, itt nőtt fel, és bár pályája messzire vitte, a városhoz fűződő kötődése mindvégig megmaradt – nem nosztalgikus díszletként, hanem belső tapasztalatként, amely gondolkodását is formálta. Gyerekkori Miskolc-képe nem idealizált, hanem egy mozgásban lévő, élő város.
Az ember azt érzi igazán a maga városának, amelyet gyerekként becsatangolt, biciklivel körbetekert
– idézte fel megkeresésünkre Bod Péter Ákos.
Személyes térképén nem látványosságok, hanem pillanatok és helyzetek rajzolódnak ki: a Sötét kapu, a Rorárius, a Népkert korcsolyapályája egy pohár „citrompótlós teával”, vagy a Földes Ferenc Gimnázium folyosói, amelyek „komolyak voltak, de nem komorak”.
A város ritmusa, nyitottsága, az emberek közelsége. Bod Péter Ákos számára Miskolc már akkor is mozgalmas hely volt, amikor más városok kézzel foghatóan csendesebben, lassabban éltek. A főváros zajosabb volt ugyan, de individuálisabb – Miskolcon viszont volt egyfajta közvetlenség, amely meghatározó élményévé vált.
Ez a dinamika az, amelyet a professzor a város legfontosabb örökségének tart. A lendület és a nyitottság – ecsetelte – olyan alapélmény, amelyet érdemes megőrizni. Felidézte: Miskolc története során többször is átalakult, kereskedővárosból ipari központtá nőtt, majd a rendszerváltás után nehéz évtizedeken ment keresztül.
Mindez azonban nem törte meg, máig nagyváros maradt – fogalmazott, sorolva az iskolákat, az egyetemet, a színházat, a kulturális és sportéletet, a piacot, a kórházat, a turisztikai értékeket. Egy olyan várost lát, amely egyszerre sűrű és áttekinthető, s ahol mindez bejárható közelségben van jelen.
Rámutatott: Miskolc földrajzi és történelmi helyzete is különleges. Utak találkozásánál jött létre, a történelem pedig szinte határvárossá tette, miközben ma már közelebb van a fővároshoz, mint valaha. Ez a sokirányú kapcsolódás – észak, kelet, nyugat felé – szerinte ma is lehetőség. A kérdés csak az, hogy a város és lakói mennyire élnek vele.
Maradjon is meg a nyitottsága, az itteniek mozgékonysága
– hangsúlyozta Bod Péter Ákos, aki ma is egy várost lát, amelyet mozgalmas évtizedek formáltak, és amely emiatt nem is lehet sem álmos, sem unalmas. Egyszerre ipari és természeti, kulturális és személyes. Egy sokszínű, alkalmazkodni képes, válságálló közeg, amelyhez lehet kötődni, akárhova is sodor az élet.
– Nekem legalábbis egyszerre jut eszembe a Zenepalota és a hámori őskohó, a tapolcai barlang és a lillafüredi vízesés, a Szinva hídjai és az egyetemi aula, meg az első randevúk helyszínei: ez mind az én városom – elevenítette fel.
