A spontaneitásból nem engednek
A Parno Graszt koncertjein ugyan van setlist, de Oláh József szerint az ösztönösség soha nem tűnik el teljesen a zenekar működéséből. Mint mondta, a nagyobb színpadok, a fénytechnika és a vizuális elemek miatt ma már jobban kell figyelniük a koncert menetére, de a spontán pillanatok továbbra is meghatározzák az esték hangulatát.
– Ugyan van setlistünk, de általában mindig felborul valami miatt. Ez most már azért nehezebb, mert nagyobb színpadokon játszunk, van vizuál, fénytechnika, és ők is a sorrend alapján dolgoznak. Ha én egyszer csak mást kezdek el játszani, akkor a LED-falon elindul a ló hátrafelé, és hirtelen nagy káosz lesz – mondta nevetve Oláh József.
Hozzátette: a spontaneitásból emiatt valamennyit vissza kellett venniük, de teljesen soha nem tudják és nem is akarják elengedni azt az ösztönös működést, amely a zenekar egyik legfontosabb sajátossága.
– Amikor nincs LED-fal, azt nagyon szeretem kihasználni, mert akkor azt játszunk, amit akarunk. Ilyenkor sokkal több helye van az improvizálásnak is – fogalmazott.
A gyökerek akkor is hallatszanak
Oláh József szerint a Parno Graszt dalait nem pusztán a dallamok vagy a hangszerelés teszi felismerhetővé, hanem az a világ, amelyből a zenekar érkezik. Úgy véli, a közönség akkor is megérezné a gyökereiket, ha egészen más jellegű zenét játszanának.
– Attól lesz igazán parnograsztos egy dal, hogy mi játsszuk, és benne vannak az ősi gyökerek. Akár a Für Elise-t is eljátszhatnánk, akik szeretik a Parno Grasztot, abban is megéreznék a zenekar stílusát és gyökereit – mondta.
A zenekar az elmúlt időszakban több előadóval is dolgozott együtt, de Oláh József szerint ezek a közreműködések is akkor működnek igazán, ha a színpadon örömzenévé tudnak válni. Mint mondta, náluk ugyanaz a dal sem szólal meg kétszer teljesen ugyanúgy.
– Hiába ugyanaz a dal, soha nem sikerül ugyanúgy eljátszani két koncerten. Valahol gyorsabban kezdem, valahol lassabban, valami mindig történik. Nekünk mindig a közönség adja meg azt a löketet, hogy hogyan induljon el egy dal – hangsúlyozta.
Harmincöt év ösztönösen
A Parno Graszt majd januárban fennállásának 35 éves jubileumát ünnepli koncerttel. Oláh József szerint a zenekar útja sokszor nem előre megtervezett lépésekből, hanem ösztönös döntésekből, váratlan lehetőségekből és a közönséggel való találkozásokból épült.
– Az első interjúim egyikében megkérdezték, mit szeretnék elérni, hová szeretnék jutni. Akkor még elsősorban Oláh Józsiként gondolkodtam: azt akartam, hogy ismerjék a nevemet, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Aztán amikor elindultak a külföldi turnék, már azt éreztem, hogy a zenekar lesz az, ami igazán híres lesz, és azon keresztül jutok el én is oda – idézte fel.
Mint mondta, mindez mégsem tudatosan felépített karrierként történt velük. Inkább spontán módon, lépésről lépésre alakult a zenekar útja.
– Nem volt olyan, hogy most írok egy dalt, és az majd nagy siker lesz. Ezek szerintem mind spontán történő dolgok voltak. A Jóisten nagyon a tenyerén hord minket a mai napig, nem eresztette el a kezünket, velünk van és segít minket – fogalmazott.
Közös dalok, közös energiák
A közös daloknál számára az első és legfontosabb szempont mindig maga a zene. Úgy fogalmazott, először a dalnak kell működnie, csak utána következik az emberi kapcsolódás.
– Legelőször kell egy dal, ami összehozza a csapatot. Általában ezekről én döntöm el, hogy jók-e vagy sem, mert ezekkel a dalokkal én dolgozom. Amikor meghallom, és azt mondom, hogy igen, legyen, mert ez jó, akkor ismerkedünk meg az emberrel – mondta.
Dánielfy Gergővel is így indult a közös munka. Oláh József elmondása szerint korábban nem ismerte személyesen, mégis hamar megszületett közöttük a zenei kapcsolódás.
A közelmúlt egyik legerősebb koncertélményeként a Budapest Parkot említette, ahol Pogány Indulóval és Dánielfy Gergővel is együtt álltak színpadra.
– A Parkban a Marcival, Pogány Indulóval kimentünk énekelni a Muki fiát, és egyszer csak valaki átölelt hátulról. Gergő volt az. Úgy éreztem magam, mint valami apuka, ott állt mellettem a két fiam, és együtt toltuk ezerrel. A közönségen is érezni lehetett, hogy velünk együtt lélegzik, velünk együtt van ritmusban – idézte fel.
Minden koncert ünnep
Oláh József szerint minden koncert külön ünnep számukra. Nemcsak szakmai feladatként tekint a fellépésekre, hanem olyan alkalomként, amelyre lélekben is készülni kell.
– Minden koncert egy ünnep számomra. Készülök rá, kivasalom a ruháimat, tényleg úgy indulok el, mintha ünnepre mennék – mondta.
A miskolci koncertre lovári cigány nyelvű dalokkal is készültek, amelyeket Oláh József a közönséggel is meg akart tanítani. Mint mondta, ezek a dalok nemcsak zenei élményt adhatnak, hanem személyes üzenetet is hordoznak.
– Ahol eddig jártunk, mindenhol megtanulták és énekelték őket. Van köztük egy dal, amelynek a szövege nagyon mélyen érintheti azokat, akiknek van testvérük. Azt gondolom, ez egy segítő kéznyújtás is lehet: ha egy testvérpár éppen haragban van, talán a dal után megkeresik egymást – fogalmazott.
A Csengey-kert közönsége így nemcsak a Parno Graszt jól ismert örömzenéjéből kapott ízelítőt, hanem abból a személyesebb világból is, amelyben a dalok közösséget teremtenek.
