Miskolc zenei életének aktív szereplője és a zenei ismeretterjesztés elkötelezett művésztanára, Flach Antal az elmúlt időszakban szülővárosa zenei alkotóművészi örökségének feltárásával és bemutatásával is foglalkozott. Az elmúlt 18 évben főleg, mint a városi zenei palettát színesítő, gazdagító hangszeres előadóművészt és kulturális programszervezőt ismerhették meg az emberek. Ezúttal saját szerzeményeivel lépett elődei nyomdokába: szeptember 15-én, kedden este a Vasgyári Szent István templomban rendezett szakrális zeneszerzői estjén mutatta be kompozícióit.
– Tulajdonképpen az előadóművészi tevékenységemben az elmúlt évek során már benne foglaltatott egyfajta társalkotói munka is, amikor például barokk művek billentyűs kíséreteit dolgoztam ki vagy a magyar zenetörténet mára elfeledett szerzőinek egyes műveit írtam át, esetleg rekonstruáltam és kiegészítettem töredékes formájukat. Önálló alkotói ténykedésem nyomai a zenei tanulmányaim újrakezdéséig (1994) visszavezethetők, emlékei kisebb zongora- és kamaradarabok, olykor dalok, köztük egy zenekarra és zongorára írt, a miszticizmusba hajló Szkrjabin stílusát epigonizáló tétellel, amire – mindössze 3 év zenetanulással a hátam mögött – azért büszke voltam. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy miután felvettek a Szakközépiskolába, bejárhattam a szintén Zenepalotában működő főiskola zeneszerzés képzésére, a közelmúltban elhunyt Csemiczky Miklós óráira. Ő még akkor is kapacitált engem a folytatásra, amikor már a Zeneakadémia folyosóján beszélgettünk. Éreztem magamon, hogy a zenei anyag és a forma magabiztos kezeléséhez sokféle ismeretre lenne szükségem, aminek megszerzésére az egyetem teljes embert igénylő elvárásai miatt nem volt kapacitásom. Hagyományos képzésben azóta sem részesültem, de annál többet tanultam a nagy zeneszerzők műveiből és ma is ezt az autodidakta utat járom – nyilatkozta Flach Antal.
Hisz az alkotói szabadságban
– Tíz év kihagyás után még született egy-egy újabb zongoraminiatűr, de a lényei áttörést egyrészt a komponálás iránt feltűnő érdeklődést tanúsító tanítványokkal való eszmecserék, másrészt az 1. Miskolci Ars Sacra Fesztivál zeneszerzői pályázata hozta el. Sokat jelentett számomra, hogy a mindössze egy délután alatt elkészült kórusművet a feleségem azonnal a szívébe zárta. Az elmúlt 3 és fél év alatt mintegy harminc, különféle apparátusú és rendeltetésű művet írtam. Van köztük néhány világi vonatkozású zongoramű, dal és vonós kamarazene, de leginkább a vallásos témák foglalkoztatnak, köztük kórusra és különféle hangszerösszeállításra írt oratórikus vagy kantáta szerkezetű kompozíciókkal. Műfajuk szerint mindegyikük az úgynevezett klasszikus zene világához tartozik, míg stílusukra, zenei nyelvezetükre alapvetően a 20. század fordulójának hangzásvilága jellemző, egyaránt használva a későromantika, az impresszionizmus és a későbbi francia zene harmóniavilágát. Az olykor fel-fel bukkanó „modernitás” lényegében csak dramaturgiai fűszer. Dacolva a korszellemmel, vállalom, ha mindezt valaki retrográdnak titulálja, miután nem tudok és nem is akarok olyan zenét írni, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy annak kifejezőereje a nem műértő közönségre is hatással lesz – vallja a zeneszerző.
Fontos volt a helyszín
– Műveim egy részét a tavalyi Ars Sacra Fesztiválon, a feleségemmel közös szerzői estünk keretében a vasgyári Szent István templomban, továbbá a Veczán Pál Egyházzenei Kórustalálkozókon, a Vakok és Gyengénlátók B.-A.-Z. Megyei Egyesületében, a Miskolci MAB Székházban, a Miskolci Galériában és a Zenepalotában is bemutattam – mondta.
A koncert különlegességét az is adta, hogy a művek szakrális térben szólaltak meg. A templom nem csupán helyszíne, hanem a hangverseny atmoszférájának meghatározó része is volt. A műsorban olyan alkotások szerepeltek, mint az Üzenet Medugorjéból, a Mindeneknek királynője, a Fájdalmak férfia, Az Isten harsonája, a Metronóm, a Szent ének száll az alkonyatban és az Ukrajnai Piéták.
A hangversenyt Pehm G. Antal plébános ajánlotta. A művek megszólaltatásában számos közreműködő vett részt: Varga Krisztina, Mezey Martina, Flach Antal és Herczeg Zoltán zongorán, cselesztán és orgonán működött közre, Kovács Eszter énekelt, Simkó András ütőhangszereken, míg dr. Soós Gábor és Vitányi Csaba hegedűn játszott. Fellépett a Zenepalota harsonaegyüttese, valamint Csutak Tilda fuvolán.
A koncerten közreműködött a Miskolci Egyetem Zeneművészeti Kar vegyeskara is, amelyet Orosz-Tokár Edina vezényelt, továbbá a Forrás kamarakórus, Balásné Molnár Ildikó vezetésével.
A díjtalan hangversenyre érkezőket nemcsak a zenei élmény várta: adományaikkal a Vasgyári Szent István templom felújítását is támogathatták.
(Külső borítókép: Flach Antal és a Forrás Kamarakórus. Fotó: Forrás Kamarakórus Facebook)
