Szeptember 1-jén még csak évnyitó szertartáson vettek részt a Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskola elsősei. Utána néhány fontos információt osztott meg velük a tanító nénijük, akivel együtt készültek osztályképek, majd mindenki hazamehetett. Az első iskolai napjuk tehát csak másnap, szeptember 2-án volt.
Elmentünk Virág Rita és Varga Gergő családjához, hogy meglessük másodszülöttüket, Ábelt, aki ezen a napon ment először tanítási órákra.
– Nagyon várta már az iskolát, izgul is miatta, hogy milyen lesz – mondta az édesanya.
Ábel ugyan kinyitotta a szemét, mikor reggel fél 7-kor felcsengettünk a családhoz, de az ágyból még nem mászott ki.
– Jól aludtál? – kérdeztem, mire a válasz csak egy halvány mosoly volt. Ezt igennek vettem.
A három gyermek esténként kilenckor szokott lefeküdni, de mint ahogy az anyuka elmesélte, ez valójában elhúzódik akár tízig is. Ákos, a legnagyobb testvér már hetedikes, felöltözött, indulásra készen.
– Én a Könyves Kálmánba járok, mert nyolc évig fociztam Diósgyőrben – mondta, majd elköszönt, hogy a barátjával még időben beérjenek.
Közben az emeletes ágy tetején mozgolódás volt észlelhető, Ábel bevetette ágyát, ahogyan azt édesanyjától tanulta, majd lemászott a lépcsőn, hogy a másik szobában felvegye ruháit, amiket szülei készítettek ki. Még nem volt kedve megszólalni, így Rita mesélt.
– Általában én döntöm el, milyen ruha legyen rajta aznap, bár van, amikor ő akarja kiválasztani, olyankor bemegy a szekrénybe és hosszan válogat – mesélte, majd megállapította, a gyermek még nem önmaga. – Azt látom rajta, hogy nehéz volt felkelnie, ez érthető, mert nincs hozzászokva a korai keléshez, pedig szeret beszélni.
– Hol van a táskám? – kérdezte hirtelen a kisfiú.
Már július 20-a óta gyűjti bele az iskolaszereket, aznap volt ugyanis a születésnapja, akkor sok-sok szép darabot kapott a felszereléséhez. Miután átnézte, megnyugodva ment fogat mosni, hogy utána némi táplálékot vegyen magához indulás előtt. Édesapja, Gergő bevállalta, hogy kislányukat is elviszi a bölcsődébe. Míg őt készítette, egy kis játékra is maradt idő. Közben beszélgettem a szülőkkel, akik elárulták, Ábel olvasni még nem tud, bár saját nevét már le tudja írni. A számokat felismeri, sőt akár össze is adja a számsor elején lévőket. Minden érdekli, főleg a természet, és mivel a focipálya mellett nőtt fel, természetesen a futball, de egyéb sportok is foglalkoztatják.
– Négy és fél éves volt, amikor kijelentette, hogy ő jégkorongkapus lesz a Jegesmaciknál – mesélte az apuka. – El is mentünk egy korcsolyaórára, ahol nem tetszett neki, hogy hideg van, ezért azonnal abbahagyta ezt a sportot. Egy év múlva azonban szólt, hogy most már fogja bírni a hideget, tehát saját elhatározása alapján visszatért a pályára, ahol több mint egy éve foglalkozik a sportággal.
A két gyerek együtt vette fel a kabátot, majd elindultunk. Az úton érdekes mesevilág tárult elénk.
– Több útvonalon is el lehet jutni az iskolába – magyarázta már kinyílva Ábel, miközben Bogit bevitték a bölcsibe. – Közben van például krokodilcsapda, aminél vigyázni kell, vagy szénahegy, amit ki kell kerülni.
A kisfiú hősiesen végigcipelte az iskolatáskát, pedig ahogyan ő fogalmazott, majd leszakította a vállát, olyan nehéz volt. Miután elbúcsúzott édesapjától, ő maga vezetett el minket egy hátsó terembe, ahol elsőként lépte át a küszöböt fél 8-kor.
– Itt a helyem, ide kell tenni az iskolatáskát, képzeld, vannak titkos zsebei is, amikben nem is látszik, ha van valami – eredt meg a nyelve a talpraesett Ábelnek, ahogy egyedül maradt velünk. – Mit tett be Anya enni? – kérdezte, miközben belenézett az ételes dobozába, amiben kicsi kakaós csigákat talált. – Itt ül Viktor – mutatott a padtársa helyére.
Ahogy beszélgettünk, egyre több szülő érkezett meg megilletődött gyermekével, mindenki próbálta átadni az összes, fejében lévő utolsó instrukciót csemetéjének: majd vedd át a benti cipőt, ez itt az olvasó könyved, ne felejtsd el megenni, amit csomagoltam neked, jó legyél... Izgalommal telve hagyták utódjaikat magukra, illetve a tanító nénire, aki idő közben megérkezett.
– Dicsértessék a Jézus Krisztus – köszönt néhány élelmes gyerek, aki emlékezett a tegnap tanultakra. Volt, aki oda is szaladt hozzá és átölelte. A huszonhét fős osztályban egy hiányzó mellett tizennyolc fiút és nyolc lányt számolhattunk meg.
Novák Katalin a magyar és a matematika alapjait is megtanítja elsőseinek. – Nekem van a legügyesebb osztályom – mondta, majd 8 órakor a házirend felelevenítésével kezdték az első órát. – Aki mondani akar valamit, az jelentkezik – figyelmeztette a kicsiket, miután sok-sok gyerekszájat meghallgatott: Kimegyünk majd az udvarra is, ugye? Tanár néni, szeretlek. Anyukám nem tett be könyvet a táskába...
A padokra kikerült az ábécés könyv, ami – a pedagógus elmondása alapján – majd segít bevezetni a tanulókat a betűk birodalmába...
Délután 4 óra. Letelt az első nap az iskolában. Ábel kicsit zavartan jött ki az épület elé, ahol édesapja várta.
– Koszos lett a sapkám – mutatta a gyerek –, mert a táskával a hátamon előre hajoltam, így az majdnem átbucskázott a fejemen, a sapkát meg lelökte.
– Még jó, hogy nem estél orra – nevetett a papája. – Egyébként milyen volt az első napod?
– Nagyon jó – mondta Ábel, majd odaszaladt az iskola kerítéséhez. – Ide tettem ki egy gilisztát, mikor az udvaron voltunk – magyarázta –, de már elmászott.
Aztán mesélt arról, hogy törit tanultak, de arra a kérdésre nem tudott válaszolni, hogy töriből mégis mit tanulhattak, hiszen nincs is még történelem tantárgyuk.
– Akkor éppen nem tudtam figyelni, mert még a táblára felírt kereszten gondolkoztam. Nézd: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében amen – mutatta kezével a gyermek.
– Aha, megtanultál keresztet vetni – konstatálta édesapja, majd megkérdezte, mire emlékszik még, mi történt az iskolában. Ábelből csak úgy folyt a szó:
– Az udvaron fociztunk is, Képzeld, én voltam a legjobb focista, Egészen a kaputól egyedül vittem a labdát, a többiek meg csak tátott szájjal bámultak. Meg az egyik órán autós sort kellett folytatni, az tetszett – mesélt a kicsi egy logikát igénylő feladatról.
Mindent összevetve Apa és fia megállapította, hogy jó volt bent lenni a suliban, holnap is eljön majd Ábel, hogy újabb kalandokat éljen át.
