A szervező visegrádi Szent György Lovagrend a korábbi évekhez hasonlóan ismét meghívta a miskolci Kard és Kereszt Johannita Testvériség hagyományőrzőit. Ez az egyesület a keresztesháborúk korának ispotályos vagy más néven johannita rendjének életét, elsősorban harci hagyományait eleveníti fel, és a Palotajátékok lovagi tornáinak szerves eleme.
Ezen a hétvégén a johanniták, az ünnepi alkalomra való tekintettel, a szokásosnál nagyobb létszámban, új tagokkal bővülve jelentek meg, és két testvéri rend tagjai is melléjük álltak a szombati küzdelmek során.
A hétvége folyamán többféle lovagitorna-előadást is bemutattak, azonban mindegyikük végét egy nagyszabású csatajelenet zárta le, amelyekből nem hiányozhatnak a johanniták. Egységes megjelenésük és fegyverzetük, szervezett harcuk révén ez a lovagrend kitűnik a korabeli fegyveresek középkorra jellemző tarka sokaságából.
A csaták szabályok szerint zajlanak, a fegyverek valódiak, de tompák, szúrni és lábra támadni tilos – hiszen a következő bemutatón is szükség van a hagyományőrzőkre –, ám a látvány nem kevésbé ádáz, mint egy valódi csata, hiszen az egyéni, szemtől-szembeni küzdelmek nincsenek koreografálva.
A résztvevő csapatok kellően rutinosak, tudják, hogyan vigyázzanak egymásra, ezért a komoly sérülések szerencsére nagyon ritkák. A fárasztó, ámde lelkesítő csatákban nemcsak a már említett Szent György Lovagrend és az ispotályosok, hanem számos hazai – mezőkövesdi, debreceni, budapesti, dunántúli –, valamint külföldi – szerb, olasz, cseh, német – alakulat küzdött.
