A XX. század popkultúrájának egyik legsokszínűbb képviselője nem csak Michael Jackson legismertebb albumainak producereként, Frank Sinatra, Aretha Franklin, Donna Summer, illetve számos világsztár partnereként tette le a névjegyét, de számtalan film zenéjét is jegyezte, sőt, saját zenekarával is sikeres volt.
A leginkább trombitán és zongorán brillírozó zenész saját tévés és filmes cégével annak 1990-es megszületése után azonnal a csúcsra ért: első munkájuk ugyanis a Will Smith-szel készült Kaliforniába jöttem (1990-1996) volt, ami világszerte nagy sikert aratott.
Jones a világ harmadik legtöbb Grammy-díjra jelölt zenepiaci szereplője volt, hiszen Beyoncé és Jay-Z nyolcvannyolc jelölésével szemben ő kerek nyolcvanat hozott össze, ezek közül huszonnyolcat pedig be is zsebelt.
Az 1933-ban, Chicagóban született Jones apja egy walesi rabszolgatartó és egy női szolgálója gyermekeként született, anyai ágon pedig szintén rabszolgatartók voltak az ősei. A zenével már gyerekkorában találkozott, köszönhetően egy zongorázó szomszédnak, illetve anyjának, aki előszeretettel énekelt. A szülők válása után, apjával még gyerekként Washington államba költöző fiú először dobolni tanult, illetve egy sor fúvós hangszer mesterévé vált, tizennégy évesen pedig már klubokban lépett fel, oldalán a nála alig idősebb Ray Charlesszal, 1948-ban pedig Billie Holidayjel állt egy színpadon.
A Seattle-ben, Bostonban, illetve New Yorkban zenét tanuló férfi Elvis Presley egyik első tévészerepléséből is kivette a részét: a rock’n’roll legendája mögött trombitált. Ezzel párhuzamosan a már középiskolásként megismert Lionel Hampton zenekarában játszott, akivel az ötvenes években bejárta Európát. Ezután Dél-Amerika, illetve a Közel-Kelet következett, amit Dizzy Gillespie-vel együtt fedezett fel.
Az Egyesült Államokba való hazatérése után a Mercury Records nevű lemezcégnél kapott munkát, ahol többek közt Ella Fitzgerald és Sammy Davis Jr. producere és koncertszervezője lett. Ebben az időszakban a figyelme a filmek felé fordult: többek közt az Olasz meló, A szökés, illetve a Forró éjszakában zenéjét jegyezte, sőt, a munkák egy részének producere is volt. A mozi világa végül hét Oscar-jelölést hozott neki, ezeket azonban sosem sikerült aranyszobrocskára váltani.
Az 1958-tól egészen az utolsóként, 1984-ben megjelent LA Is My Lady című albumig Frank Sinatrával együtt dolgozó Jones az ötvenes évek végén indította be a saját szólókarrierjét, jazz, funk, vagy épp R&B-lemezein pedig olyan legendák működtek közre, mint Charles Mingus, vagy épp Art Pepper.
A Chaka Khan, George Benson, illetve egy sor fontos zenész mellett Michael Jackson fontos lemezei mögött is álló szakember a We Are The World-projektből is fontos részt vállalt, amivel az etiópiai éhínség enyhítését tűzték ki célul.
A Guardian hozzáteszi: a fényes karrier két ponton is kis híján végzetes törést szenvedett, hiszen 1969-ben Charles Manson és emberei végezhettek volna vele, ha nem felejti el a Sharon Tate házában szervezett parti dátumát, öt évvel később pedig egy agyi aneurizmát élt túl, ami miatt nem trombitálhatott többé.
