Áprilisban teljesíthetik kívánságainkat a hullócsillagok
Az április különösen gazdag látványos égi jelenségekben. Bolygóegyüttállások mellett, ilyenkor érkezik az egyik kevéssé ismert meteorraj, a Lyridák. Így, ha kitisztul az ég, esélyünk van hullócsillagokat elcsípni az éjszakai égbolton, hátha egy-egy kívánságunk teljesül.
A Merkúr és a Vénusz együttállására április 19-én, pénteken lehet számítani, reggel 8-kor a nappali égbolton, ezért a jelenség megfigyeléséhez speciális eszközök szükségesek. A Jupiter és az Uránusz már jelenleg is szorosan egymás mellett látható és április 21-én, vasárnap 20.50-kor beszélhetünk majd együttállásukról. A Nap közelsége nehezítheti megfigyelésüket, de jó minőségű fényképezőgéppel szép csillagászati fotókat lehet majd készíteni róluk. Végül április 15. és 29. között látható a Lyridák meteorraj, amelynek április 22-én, hétfőn lesz a maximuma – tudtuk meg a Magyar Csillagászati Egyesület Égi Kalendáriumából.
Szépséges a bölcsőjük
- A Lyridák meteorraj látszólag a Lyra, azaz a Lant csillagképből indul ki, és a Thatcher üstökös szétszórt anyagából keletkezik. A Lant többek között azért érdekes, mert ebben a csillagképben található a Vega nevezetű fényes csillag – hívta fel a figyelmet Romenda Roland amatőrcsillagász, a Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló szakkörvezetője.
- A Vegához viszonyítva kezdték el a csillagászok az égitestek fényesség osztályozását meghatározni, ami az emberi érzékeléshez alkalmazkodó logaritmikus skála. Az értékeket magnitúdóban fejezik ki, a Vegánál halványabbak fényerőssége pozitív, a fényesebbeké negatív számokban mérendők. Tőle fényesebbek például a -12-es telihold, a -4 magnitúdójú Vénusz, a -2-es Jupiter, vagy a – 1,5-es Szíriusz – fejtette ki.
Hozzátette, hogy szintén a Lant csillagképben található egy nagyon szép fényes duplakettős csillagrendszer, amelyben két csillag egymás körül kering, de még azoknak is van egy-egy kísérője. Itt helyezkedik el továbbá a fényes M57-es Gyűrűs-ködként ismert planetáris köd. A planetáris ködök a haldokló csillagok egyik végállapota. Ebben az esetben egy fehér törpe csillaggá alakult egy korábbi vörös óriás csillag, ledobott gázburka pedig a csillag körül létrehozta a Gyűrűs-ködöt. Ezt a csillagot Gothard Jenő magyar csillagász fényképezte le először.
Csillagközi törmelék
Elmagyarázta, hogy a meteorrajok üstökösökhöz, vagy kisbolygókhoz köthetőek, amelyek meghatározott pályán keringenek, ezért térnek vissza az évnek azonos periódusában. A meteorrajok valójában a pályájukon szétszórt kőzettörmelékből alakulnak ki, amelyek a Föld légkörébe belépve elégnek és hullócsillagnak tűnnek.
- Az, hogy a hullócsillagoktól kívánunk az ókori görögöktől eredeztethető, akik azt gondolták, hogy a hullócsillagok érkezésekor lejönnek az Olimposzról az istenek a Földre, beavatkoznak az emberek életébe, akik esetleg kérhetik életük jobbulását – osztotta meg Romenda Roland.
A szakkörvezető elmondta, hogy bár sok hullócsillagzápor van, talán a három legismertebb: a Swift-Tuttle üstököshöz kapcsolódó augusztusi Perseidák. Az elsőként felfedezett Halley üstököshöz tartozó októberi Orionidák. Valamint a novemberi Leonidák, amely a Tempel-Tuttle üstökösből eredeztethető. A Leonidák érdekessége az, hogy 33 évente hatalmas kitörést tud okozni. Néhány óra alatt, akár több száz hullócsillag lehet ilyenkor az égen.
