Ugrás a tartalomra

Csernus doktor szerint kevés az igazi felnőtt kapcsolat

Buzafalvi Győző
Utoljára módosítva
2022. november 19. szombat 14:05
Teltházas és vastapssal kísért, monológgal és dialógussal vegyített párkapcsolati showműsornak a színhelye volt a miskolci MÜHA november 3-án, ahol Csernus Imre varázsolta el a közönséget. A doktor nem csak beszél a szeretet mindenhatóságáról, így is él.

Falubeli asszonyoktól hallottam a noszvaji birsfesztiválon, hogy hozzájuk költözött édesanyja a Vajdaságból, mert akik együvé tartoznak, azoknak együtt kell lakniuk, mint ahogy az a régi világban természetesnek, egészségesnek számított. Nemzedékek nőttek fel egy portán, egymást segítve. Az itteni bennszülött lakosok nagyon büszkék a Csendülő tulajdonosára, mert idejövetele óta valóságos zarándokhellyé változott településük. Leghíresebb, legismertebb emberük személyisége, a hangulatos atmoszféra, a kiváló étel-ital vonzza a látogatókat.

Miskolci Napló: Új könyve, az ÉN és TE milyen receptet ad arra, hogy előbb megtalálható, majd megőrizhető legyen a szerelem?
Csernus Imre: Sokan keresik a megoldásokat, elsősorban nekik írtam új könyvemet. Aki boldogtalannak érzi magát – vannak elegen - , az elmereng azon, mi az oka. Megkérdezi ezt magától, aki már eleget csalódott, de az is, aki ereje teljében hitt önmagában, és nem érzi a saját felelősségét, az a vágya, hogy szeretve legyen. Ez az ember nem a boldogságot keresi, hanem a biztonságot, mondván: addig sem látom a démonaimat. Ez a vak vezet világtalant attitűd. Van, amikor két vámpír találkozik: elszívják egymás energiáját. Meg nem oldott feszültséget, problémát cipelnek. Ennek további jele, hogy soha nem lesz kiegyensúlyozott egyik fél sem, ahelyett, hogy terapeutái lennének egymásnak, ezáltal javulna lényeglátásuk, és helyes választ adnának a nehéz kérdésekre is. Mindannyian szeretnénk, vágyunk is rá, hogy egy adott állapotból tovább lépjünk. Mindig vannak különböző megoldatlan konfliktusaink, amiről azt gondoljuk, nincs megoldás, pedig van. Nem figyelünk az intő jelekre, hogy valami nem stimmel. Fájdalmat generálnak, és ahelyett, hogy rákérdeznénk, megfogalmaznánk, tele vagyunk egy csomó félelemmel. Van aki Costa Ricába menekült, mert attól tartott, Putyin megnyomja a piros gombot. A kínzó dolgokat legtöbbször eltoljuk magunktól. Egy fiatalasszony kérdezte: az mit jelent, ha párja nem beszél az érzéseiről. Aki nem szól az érzéseiről, hogy fogja kimondani:boldog vagyok vagy menj a p...ba. Sehogy. Sokan nem hallgatnak a durva intő jelekre sem, a legvégén tajtékzik a dühtől, de nem az úrra, sajátmagára, de ezt nem mondja ki. Mindig az kiabál, akinek a háza ég. Felmenti magát:megtettem mindent. A felelősségvállalásban kulcsfontosságú a felnőttség kérdése. Aki felnőtt, az beismeri a saját felelősségét egy adott folyamatban, de a legtöbb ember nem ezt teszi. Bátran kimondani azt, amit érzek, gondolok, az még nehezebb. Az nem őszinte kommunikáció, ha csak a szépről, jóról beszélek. Az igazságot egy régi közismert mondásban találhatjuk meg: Segíts magadon, az Isten is megsegít. Miért nem akar az ember segíteni magán? Fájdalmas beismerni, hogy felelős vagyok. Kéne beszélni a saját felelősségünkről, mert én voltam az adekvát, de f… nak bizonyultam. Valójában nagyon kevés az igazi felnőtt Magyarországon. Érzelmileg felnőni, ezen múlik minden. Izgalmas kérdés, hogy a felnőtt korúak miért fordítva ülnek a lovon? Úgy csinálják: aki keres, az nem talál! Két ember folyamatosan hazudik a másiknak, de magának is. Ez milyen alap? A legszebb arcomat mutatom, ami nem is létezik. Ez a vágyvezérelt gondolkodás. Azt szeretném, hogy jól legyek, és azt mondom: jól vagyok. A nyilvánvaló hazugság sehová sem vezet. A többség azt se tudja, mit jelent érzelmi szempontból felnőttnek lenni. A kényelmes ember, ha leleplezik a hibáit, az őseire mutogat, ez szánalmas magatartás. A szülőkről való leválás a megoldás 18 éves kortól, tovább kell lépni. Erényeinket, hiányosságainkat be kell vallani, elfogadni és kijavítani. A második lépcsőfok az, amikor az erényeimet, hibáimat ugyan cipelem magammal, de már tudom, hogy léteznek. Nem tiltakozok ellene, kutya kemény munkával, akaraterővel változtatok rajta.

MN: Gondolom, kötete címének azért az ÉN és TE a sorrendje, mert csak az lehet kezdeményező egy igazi párkapcsolatban, aki nem  önbizalomhiányos és rendben van önmagával... A racionális és emocionális összhang konzerválható, vagy a szerelemnek múlnia kell?
Cs.I.: Azért ÉN szerepel a könyvcím elején, mert az udvarias formula nem működik. Én vagyok a fontos magamnak, de úgy, hogy én azzal nem ártok magamnak, se a másiknak. Ha nem így lenne, akkor megszületne az egoikus, a narcisztikus Én. Ennek felismerése, gyakorlatba ültetése szép folyamat. Generálja a kedvességet, az empátiát, a bátorságot is. Mondják, se unalom, se rutin nincs a tudatos cselekedetnél. Minden nap az első és az utolsó egyben. Bölcseink sok jót írtak le, de elfelejtjük vagy nem is ismerjük. Közkeletű igazság: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A szerelem csak itt és most él, nem holnap. Nem kell konzerválni, tartósítani, nem is lehet, mert ez művi lenne. Kizárja a spontenitást. Bocsánat, ember vagyok. A régi világban kibékültek az ágyban, de nem beszéltek meg semmit. Ebből az következik, hogy a békés kommunikációra nem tanítják meg az utódokat sem. Mindent megmérgez a rengeteg hazugság, ezért nagyon-nagyon kevés a felnőtt kapcsolat: két ember között félúton. A gyerekek nem hülyék, de sivár az életük: számítóan kivárják, hogy minél több anyagi javat kapjanak meg. Levágják a szüleiket és főleg a nagyszüleiket. A rossz minta miatt a fiatalok sem vállalják a felelősséget, az érzelmi menekülésük pótcselekvésekbe torkollik. Látszólag együtt vannak, mint a szülők, de mint két befőtt.

MN: Szívvel-lélekkel lehet csak sikeres kezdeményezés, megtartás. Ez tanulható, vagy ilyen őszinte alkatnak kell eleve lenni?
CS.I.: Tudatosság nélkül nincs remény, csak kapálódzás, frusztrációk cipelése, bezárása halálig. Pofára estem sokszor, érthetően nem hiszek senkiben – mondja egy illető. Akkor fiatalon megöli a szívét, úgy csak vegetálni lehet. Szívvel-lélekkel kell beleadni mindent, végül nem lesz bűntudatom. Ez jó érzés, bár még ez nem a boldogság. A legrosszabb bűntudattal megdögleni. Sokan becsapják magukat, mivel a biztonságot tekintik boldogságnak. A biztonság idővel kiöli, unalmassá teszi a párkapcsolatot. Az emberek alapvetően gyávák, hogy nem merik vállalni a szenvedélyt, a kockázatot, mert félnek attól, hogy megégeti őket a tűz.

MN: Idősebb korban is loboghat a szerelem? Mi ennek a titka?
CS.I.: Azt állítja, nekem könnyebb, mivel nem vagyok átlagember. De nekem is vannak átlagemberi vonásaim: lehetnének félelmeim, és működnek az érzéseim. A különbség az, hogy én nem adom fel soha, megoldom a problémáimat, talán ez a titka a jó közérzetnek.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!