Kis gyerek, kis gond...?

A serdülőkor is csak egy a fejlődési szakaszokból, pont úgy, mint az összes többi a, csecsemőkortól a felnőttkoron át az időskorig. A test és a lélek utazásának egy igen fontos része ez az időszak, ráadásul semmivel sem problémásabb, mint bármely másik. Az élet mindig tele van különleges helyzetekkel, melyek közül néhányat könnyebben kezelünk, a nehezebbeket pedig problémaként éljük meg. Sokkal egyszerűbb, ha ehelyett inkább felkészítjük magunkat szépen fokozatosan ebben a mindenki számára csodálatos, bár munkás időszakban.

Ha vesszük a fáradságot, és megnézzük először a helyzetet rögtön a tinédzserünk szemszögéből, azonnal rájövünk a turpisságokra. Tombolnak a hormonjai. Ráadásul úgy, hogy sokszor azt érezzük, még az intelligenciáját is elrabolják másodpercek alatt. Rohamtempóban fejlődik, mi több, rá is lát a világ összefüggéseire. Egészen pontosan arra a világra, ami hirtelen egészen másként néz ki, mint amilyennek azelőtt tűnt számára. Az élet minden egyes nap változik, nemcsak benne, hanem körülötte is. Azok az emberek, akik addig körülvették, váratlanul hús–vér nők és férfiak lesznek. Fontos, hogy megértsük, minden új neki, és máson sem dolgozik, csak hogy valahogyan megbékéljen az egésszel. A nagyszülők sokszor közelebb állnak hozzá, hiszen ők már kellő távolságból szemlélik ezt a fejlődést, míg mi, szülők még sokszor belefeszülünk a nevelésébe. Mintha teljesen elfelejtettük volna, milyen is volt kamasznak lenni.

Ebben a korban mire is van szüksége leginkább? Egy bizalmas, jó barátra, aki meghallgatja, és nagy valószínűséggel csapnivaló tanácsokkal látja el. Mivel sok szülő azt gondolja, ő maga a főnök, és ennek megfelelően is viselkedik, ezzel csak azt éri el, hogy a gyerek nem hozzá fog fordulni segítségért. Ahhoz, hogy bizalmi szövetség alakuljon ki, egészen kisgyermekkortól kell azt a kapcsolatot kiépíteni, melyre a kamaszkorban már építeni tudunk. Ha szoros köteléket szeretnénk vele, akkor azért keményen meg kell dolgoznunk előtte, és hitelesnek maradnunk minden pillanatban.

Hányszor előfordul, hogy néhányan reggeltől estig csak a serdülővel foglalkoznak, ellenőrzik, sőt, beosztják az idejét is. Kifizetődőbb, ha felelősséget adunk a kezébe. Bízz rá bátran feladatokat, és meglátod, milyen gyorsan képesek elsajátítani olyan dolgokat is, mint a pénz kezelése, a döntések meghozatala, vagy egyszerűen csak részt vállalni a háztartásban. Ahhoz, hogy életrevaló legyen és érzelmileg is fejlődjön - különösen ebben a korban - ahhoz nem folyamatos korlátozásokra van szüksége, hanem arra, hogy megérezze, mivel jár a felelősségvállalás.

A nevelésnek ezen szakasza pontosan olyan örömteli, mint a megelőzőek, ha nem épp aggódással töltjük meg. Amíg gyermekünk kicsi, és a támogatásunkra szorul, örömmel ülünk le mellé a földre játszani. Hányszor, de hányszor emeljük a magasba, ő pedig hangosan kacag. A kamasz már a saját lábán áll, éppen ezért fontos, hogy ne kezeljük önállótlan babaként, bátran kérdezzünk tőle, bízzuk rá magunkat, hiszen teljesen más szemszögből látja a világot. Engedjük szárnyalni, dicsérjük sokat, és hagyjuk, hogy megélje a pillanatokat.

Ha igazán jól szeretnénk gyereket nevelni, fontos, hogy önvizsgálatot is tartsunk. Ha képesek vagyunk megállni egy pillanatra és megnézni, mi nem működik az életünkben úgy, ahogyan szeretnénk, már tettünk valamit. No persze nem a külső világra gondolok, hanem arra, hogy önmagunkkal kapcsolatban meglássuk, milyen változtatásokra lenne szükségünk. Aztán lássunk munkához, és figyeljük meg, vajon három hónap alatt milyen mértékű változásra vagyunk képesek minden erőnket latba vetve. Mit értek ezalatt? A viselkedési mintáinkat, a kommunikációnkat, a tetteinket és a szokásainkat. Ha ezekkel bölcsen tudunk bánni, akkor nem okoz gondot a kamasz nevelése sem.