Ugrás a tartalomra

Miskolci portrék 2. - A miskolci kereskedelem úttörője

Nagy Attila történész
Utoljára módosítva
2020. február 02. vasárnap 05:35
Sorozatunk második tagjaként egy olyan férfit mutatunk be, akinek életútja, kereskedelmi szemlélete példaként szolgálhat az utókor számára. Weidlich Pál 1862-ben született Vas megyében, egy jómódú család 11. (!) gyermekeként. A kis Pál iskoláit Szombathelyen végezte, ahol kereskedőnek tanult. Kisvártatva Bécsbe került, ahol Josef Voigt Mariahilferstrassén lévő „zum Schwarzen Hund” (a Fekete Kutyához) csemegeüzletében töltötte szakmai gyakorlatát.
Weidlich Pál (1881-1946)

Hogy a sors keze volt-e, azt ma már nehéz megítélni, de amikor a 19 éves, ambiciózus fiatalember először került városunkba, a Máhr Károly által 1756 óta üzemeltetett, szintén Fekete Kutya nevet viselő fűszerüzletben lett üzletvezető. 9 évvel később, egy ösztöndíj keretében - kis túlzással - a fél világot bebarangolta: Európa mediterrán országai után Ázsiába utazott, hogy tapasztalatokat szerezzen, kapcsolatokat építsen ki. Mint láthatjuk, Weidlich Pál tudatosan építette karrierjét, aminek később meg is lett a gyümölcse.

Utazásaiból hazatérve sem tétlenkedett. Átvette a Fekete Kutya irányítását és eljegyezte a város tekintélyes kereskedőjének, Fűrész Ferencnek a lányát, Idát. A boltban saját termékeit is forgalmazni kezdte. Országos ismertségre tett szert, amikor az 1896-os millenniumi kiállításon érmet nyert Tokaji borával. Négy évre rá, a párizsi világkiállításról hazánk képviseletében díszoklevéllel tért haza. Saját példáján felbuzdulva ösztöndíjat alapított, hogy segíthesse azokat a fiatal miskolci kereskedőket, akik szintén külföldön szerettek volna üzleti kapcsolatokat építeni.

A fűszer- és csemegeüzlet

Üzlete eleinte a Széchenyi utca 35. szám alatt működött, ahol a régi értékek megtartása mellett felhasználta a külföldi útjai során tapasztaltakat, sikerét is ennek köszönhette. Olyan, korát megelőző megoldásokat alkalmazott, amik addig nem voltak jellemzőek a város üzleteire. A szellőztetőrendszer a pince hűvösségét használta fel, odalent pedig síneken futó csillék segítségével végezték az árufeltöltést. Egész Európában egyedülálló tea- és kávétartályok tartották frissen a csemegéket. Már a bolt berendezése is párját ritkította. A polcok mögé beépített tükrök kettős célt szolgáltak: vizuális illúzióként hatott a vevőkre, valamint így az üzletvezető minden irányból szemmel tarthatta alkalmazottait.

Ez alapján hihetnénk azt is, hogy Weidlich Pál sikere zsarnoki magatartásának volt köszönhető, holott ennek pontosan az ellenkezője adta meg a Fekete Kutya esszenciáját. A tulajdonos a távozóban lévőktől – még az egy-két apróságot vásárlóktól is – megkérdezte, miközben kinyitotta előttük az ajtót, hogy megkaptak-e mindent, elégedettek-e, s hozzátette, hogy legyen máskor is szerencséjük. A vevőre itt vendégként tekintettek, ez a mentalitás pedig nemcsak akkor, hanem ma is megmelengeti egy vásárló szívét.

A Weidlich-palota

Így nem csoda, hogy szakmai elismertsége mellett vagyona is nőtt. Olyannyira, hogy 1911-ben Weidlich Pál élete legnagyobb vállalkozásába kezdett azzal, hogy felépítette a város első nagyobb üzletházát a Széchenyi utca 19. szám alatt. De nem csak ebben járt élen a kereskedő palotája, hiszen itt üzemelt a város első filmszínháza (Apolló néven) és liftje is. Az impozáns épület tervezője az ország első olimpiai bajnokaként is ismert Hajós Alfréd cége volt. A késő szecessziós stílusú épület abban az időben a város legnagyobb bérháza volt, amelyben 24 üzlethelyiséget és 30 lakást alakítottak ki. Frontjának két üzlethelyiségében – nem meglepő módon – a megújult Fekete Kutya, valamint a Fehér Galamb nevű divatkereskedés kapott helyet. De az üzletház választéka nem volt ennyire fekete vagy fehér: a teljesség igénye nélkül volt itt bútorkereskedő, biztosító, pékség, borbély, mosoda, mészáros, női divatáru, dohánybolt, tejivó és zongorakészítő műhely is. Nem túlzás azt állítani, hogy státuszszimbólumnak számított a korban a Weidlich-udvarban üzletet bérelni.

Villa Lillafüreden

Ha már a státuszszimbólumokat említettük, arra a cikk főszereplője is bőven adott. A századforduló környékén kezdte el felfedezni a közvélemény a festői szépségű Lillafüredet, ahol a város legtehetősebb polgárai építettek nyaralókat a korban, így Weidlich Pál is. Az 1906-ban elkészült villában kapcsolódott ki a család. A vendégek mind a harmonikus családi légkört és az egymás iránti szeretetet hangsúlyozzák az ekkor íródott emlékkönyvben. A világ minden tájáról érkező, befolyásos üzletfelek és barátok társaságában tartottak itt vigasságokat. Volt, aki egyenesen a Palotaszállóból érkezett egy-egy ilyen eseményre. Apropó befolyás és Palotaszálló. A helyi folklór szerint olyan fontos helyet foglalt el a város társadalmi ranglétráján ekkor már Weidlich Pál, hogy sikerült a Palotaszálló építésének első tervét egymaga megvétóznia, hiszen azt épp a villa helyére kívánták felépíteni. Így került végül a szálló a mostani helyére, közvetlenül a villa mellé. Ennek fényében nem meglepő, hogy az épület ma is áll, egy étterem üzemel benne.

Az üzlet alkonya

Az első világháború és az azt követő évek okozta pénzügyi válságot a Fekete Kutya is komolyan megsínylette. 1937-ben Pál átadta az üzletvezetést fiának, Lászlónak, majd 1939-ben a tulajdonjogot is. 1943. május 6-án a Weidlich-cég megszűnt. A miskolci kereskedelmi élet úttörője 1946. október 25-én hunyt el, a Mindszenti temetőben helyezték végső nyugalomra, sírja azonban megsemmisült, minden valószínűség szerint rátemetkeztek. Emlékét mára már nem csak a nevét viselő épület őrzi, hanem tavaly óta egy nívódíj is, amelyet a város leginnovatívabb szemléletű vállalkozóinak ítélnek oda. A díj stílusosan egy fekete kutyát ábrázoló szobor.

További hírek

Olvasnivaló

Programok