Ugrás a tartalomra

Színházfinanszírozás, Tiszti klub – közgyűlés után értékelnek a frakcióvezetők

minap.hu
Utoljára módosítva
2020. február 02. vasárnap 14:36
A miskolci közgyűlés januári ülésén összesen 12 előterjesztést tárgyaltak a képviselők. Az előterjesztések között szerepelt a színház működtetésének ügye, a volt Tiszti klub sorsa és az az Integrált Területi Program módosítása is.
Fotó: Mocsári László

Az egyik komolyabb vitát a Miskolci Nemzeti Színház és a Csodamalom Bábszínház finanszírozása váltotta ki. Miskolc önkormányzata ugyanis - élve az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény adta lehetőséggel - közös működtetésre vonatkozó kérelmet terjesztett elő a magyar kormány részére. A közgyűlési napirendi pont tulajdonképpen egy beszámoló volt arról, hogy a város segítséget kér, és ebben már lépéseket is tett Veres Pál polgármester.
Ezen túl a városatyák megtárgyaltak több, technikai jellegű előterjesztést is, szó volt az Integrált Területi Program módosításáról, és utólagoson tájékoztatást kaptak a halaszthatatlan önkormányzati ügyekben hozott polgármesteri döntésekről is.

Fotó: Végh Csaba 2019.

A közgyűlés elé került a Csengey Gusztáv utca 3. szám alatti épület – ahogy a miskolciak többsége ismeri, a volt Tiszti klub - sorsa is. Az ingatlant a miskolci önkormányzat 2014-ben adta el a Magyar Cserkészszövetségnek, azzal a kikötéssel, hogy a romos házat felújítják. Ennek határidejét 2017-ben egyszer már meghosszabbították, az előterjesztés most újabb módosításra, hosszabbításra tett javaslatot. A közgyűlésről teljes tudósításunkat ITT olvashatják el.

A közgyűlés után a frakciók vezetői így nyilatkoztak:

Simon Gábor (Velünk a Város, frakcióvezető)
A színház közös üzemeltetése meglátásunk szerint illeszkedik abba a rendszerbe, hogy az önkormányzati jogokat a törvény erejénél fogva folyamatosan leépítik. Gondoljunk csak arra, amikor állami fenntartásúvá váltak oktatási intézmények vagy elvették Miskolc kórházait. Mivel a város önmagában nem tudja a színházát fenntartani, ezért kénytelen volt beadni az igényét a közös üzemeltetésre. Ennek -álláspontunk szerint - csak egy célja lehet: az, hogy a kormány a színház tevékenységébe bele tudjon szólni, valamilyen ráhatása legyen arra. A pénzügyi kontroll érve nem igaz, hiszen ez eddig is megvolt, például az önkormányzat mellett az Állami Számvevőszék is gyakorolja ezt.
Ebbe a folyamatba illeszkedik be az is, hogy az építésügyi hatósági jogköröket elvették a várostól, és átkerültek a kormányhivatalhoz. Egyszerűen fogalmazva: abba, hogy mi épül Miskolcon, többé - építéshatósági vonatkozásban - nem szólhat bele a város. Átveszik a dolgozókat, de még a bútorokat és a szolgálati autókat is. Azt látjuk tehát, hogy lépésről lépésre leépítik az önkormányzatiságot, amivel abszolút nem tudunk egyetérteni.
A Magyar Cserkészszövetség kész tények elé állított minket. Nem lett volna szükség a mostani döntésre, ha betartják a szerződésben vállaltakat cserkész becsület szóra, azaz, hogy 2018-ra felújítják a Tiszti klub épületét. Előbb kettő, aztán újabb kettő, végül további három év hosszabbítást kértek erre a feladatra. Miskolc belvárosa tele van sebekkel, amikkel az előző 9 évben nem foglalkoztak, vagy érdemben nem tudtak előrelépni. Minden miskolci azt szeretné, ha a város egyik éke lenne az épület. Az épület kálváriája azonban arra intett minket, hogy óvatosan járjunk el a kérdésben. Ezért gondoltuk, hogy a további 5 évre szóló döntést jogilag körülbástyázzuk. A városnak nagyobb ráhatása kell hogy legyen arra, hogy a cserkészek az általuk vállalt beruházást elvégezzék.
A szociális tűzifáról folytatott vita egészen szürreális volt, hiszen az elmúlt években folyamatosan azt hallottuk az akkori városvezetéstől, hogy minden rendben van, a város csodálatosan fejlődik. Most pedig érdekes volt hallani, hogy nem a smartcity a fontos kérdés Miskolcon, hanem hogy a sok száz rászoruló család szociális tűzifából hogyan részesül. Mi a módosított szociális rendeletünkben azt mondtuk, hogy a szociális tűzifa természetbeni ellátási forma legyen, és rendeletbe foglalt szabályrendszer figyelembe vételével lehessen osztani.

Badány Lajos (Velünk a Város, frakcióvezető-helyettes)
A kormányzat ez év januárjától a színházak fenntartását az önkormányzatok feladatkörébe utalta. Ez a döntés – a közösségi közlekedés fenntartási kötelezettségén túl – újabb terheket ró az elmúlt évek gazdaságpolitikája által pénzügyileg kivéreztetett városunkra is. Nyilvánvaló, hogy az állami támogatások megszüntetésével a 14 milliárdos adóssággal küzdő Miskolc önerőből nem fogja tudni biztosítani az intézmények fenntartását, hiszen ez további költségvetési megszorításokat eredményezne. Ezért a törvény felkínál egy lehetőséget, mely szerint az önkormányzat kezdeményezheti ezen intézmények állammal történő közös fenntartását és működtetését. De mit jelent ez valójában? Ha visszaemlékszünk, két hónappal ezelőtt került nyilvánosságra egy törvényjavaslat, amellyel a kormányzat azt tervezte elérni, hogy állami jóváhagyás legyen szükséges a színházigazgatók kinevezéséhez. Akkor ez országos felháborodást és tiltakozássorozatot indított el. Végül a sérelmezett passzust kivették a törvényjavaslatból. Úgy látom, hogy a mostani törvénymódosítás újból veszélyezteti a kulturális intézmények autonómiáját. A pénzügyi nehézségekkel küzdő önkormányzatok ugyanis kénytelenek lesznek kezdeményezni a közös működtetésre vonatkozó megállapodás megkötését, ha biztosítani akarják a színházi élet megmaradását városukban. Érthetően így cselekedett Miskolc vezetése is, s arra törekszünk, hogy a közös fenntartás esetén biztosított központi forrás fedezze a korábbi támogatások és pályázatok összegét. Ami kételyt ébreszt bennem az az, hogy a közös működtetés jogcímén az állam esetleg közvetlen beleszólásra is igényt tarthat az intézmények operatív irányításába. S ezáltal burkoltan vissza is térhetünk a decemberben tiltakozási hullámot kiváltó törvényjavaslathoz. Meggyőződésem, hogy a kultúra nem válhat a nagypolitikai játszmák vesztesévé. Ahogy színházigazgató úr is mondta, egy város valódi értékét nem a gazdagsága, hanem a kultúrája határozza meg. Ez biztosítja az ország színházainak sokszínűségét, az egyes intézmények sajátos arculatát. Ezt erkölcsi kötelességünk megőrizni, megtartani Miskolc kulturális önállóságát és azt a jogát, hogy maga határozhassa meg milyen jellegű programokat kíván városunk közönsége számára biztosítani. Az önkormányzati mozgástér csökkentésére irányuló kormányzati szándék szintén tetten érhető azon törvényi szabályozásban, amely az építési engedélyek kiadását önkormányzati hatáskörből a kormányhivatalokhoz telepíti. Ennek következtében már nem az önkormányzat saját szervei fognak dönteni arról, hogy a területükön milyen építmény megvalósítására adnak ki hatósági engedélyt.

Alakszai Zoltán (Fidesz, frakcióvezető)
Ahogy 2015-ben, úgy most is támogatjuk, hogy a Magyar Cserkésszövetség a kormány támogatásával felújíthassa és élettel tölthesse meg a Csengey Gusztáv utcán található épületet. A közgyűlésen az ehhez szükséges döntések meghozatalát támogattuk, azt azonban nem, hogy az utolsó pillanatban olyan módosító indítvány került a közgyűlés elé, amelynek tartalma nem volt leegyeztetve a cserkészekkel. Ez az eljárás nem elfogadható. Ha a városvezetés és a polgármester együttműködésre törekszik mindenkivel, akkor ennek a gyakorlatban is meg kell mutatkoznia. Így nem tudjuk, mi lesz a szerződéshosszabbítás és az épület sorsa, bízunk benne, hogy hamar elkezdődhet a munka.
Ami a Miskolci Nemzeti Színház és a Csodamalom Bábszínház további finanszírozásával összefüggő előterjesztést illeti: nem értettük, miért került most napirendre, idő előttinek tartjuk. Ezekről a kérdésekről akkor kell beszélni, amikor már ismerjük a konkrétumokat. Egy általános, kultúrpolitikáról folytatott politikai vita a közgyűlésben nem szolgálja azt a célt, hogy a város vezetése minél hamarabb megállapodásra jusson a kormánnyal, politikai hangulatkeltésnek viszont kiváló, a várost vezető jobbikos és szocialista képviselőktől ezt már lassan megszokjuk. Mindenesetre támogattuk és tudomásul vettük a kapcsolatfelvételt.
A szociális tűzifa kérdése egy rendkívül kellemetlen ügy, láthatóan a városvezetést is zavarba hozta. Az elmúlt évek konszenzusos gyakorlata változott most meg. Korábban valamennyi megválasztott önkormányzati képviselő élhetett a javaslattétel jogával, hiszen egy megválasztott képviselő ismeri a területét, pontosan tudja, melyik család szorul rá ilyen segítségre. A Fidesz megválasztott képviselőit ezúttal senki nem kérdezte meg. Többek között ez a körülmény vezetett oda, hogy idén a tavalyi számhoz képest jelentősen kevesebb fát osztott ki a Veres Pál vezette önkormányzat. Marketingben viszont kivaáóak! Bár az adventi adományfa-állítás szimbolikusnak szánt gesztusa például enyhén szólva drága lett. Ennek közel 17 millió forintos költsége az állítólag nehéz pénzügyi helyzetben lévő Miskolc Holding Zrt.-t terhelte úgy, hogy mindössze 1,3 millió forint értékű felhasználható, kiosztható fát tartalmazott. Így, több mint száz nap után azt kérjük a városvezetéstől, hogy marketing helyett vezessék Miskolcot.
Egy témát szeretnék még kiemelni: az egyik előterjesztés lehetővé teszi, hogy az előző városvezetés által elindított gazdaságfejlesztési folyamat eredményeként a Lufthansa gigaberuházásának Miskolcra települése megvalósulhat. Bár itt egy technikai jellegű előterjesztésről volt szó, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez a beruházás része annak a gazdaságfejlesztési folyamatnak, amely 2010-ben kezdődött, és közel 200 milliárd forint működő tőkét hozott Miskolcra. Ez tehát az előző városvezetés érdeme, büszkék vagyunk rá.

Molnár Péter (KDNP, frakcióvezető)
A cserkészek – világszerte és hazánkban is – egy nagyon fontos alapsejtjét képezik a társadalomnak. Úgy gondoljuk, 2015-ben jó döntést hozott a közgyűlés azzal, hogy az egykori, már akkor is évek óta kihasználatlanul álló és egyre romló állagú Tiszti klub épületét eladtuk a Magyar Cserkészszövetségnek. Ők egy civilházat szerettek volna ott létrehozni, azonban rajtuk kívül álló, operatív okok miatt eddig nem tudták megvalósítani a beruházást. Mi a közgyűlésen támogattuk, hogy kapjanak határidő-módosítást. A kormány által nyújtott támogatások rendelkezésre állnak, így bízunk abban, hogy minél hamarabb megvalósul a beruházás. A közgyűlés Jogi és Ügyrendi Bizottságának módosító indítványával kapcsolatban azonban szkeptikusak voltunk, mert erről előzetesen nem egyeztettek a cserkészekkel. Szerintünk nem helyes egy kész helyzet elé állítani őket.
A Miskolci Nemzeti Színházzal, valamint a Csodamalom Bábszínházzal kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy ha megnézzük a költségvetésüket, azt látjuk, hogy előbbi mintegy 550 millió, utóbbi közel 50 millió forint támogatást kap az államtól. Így aztán azt gondoljuk, hogy a mostani vitát fölöslegesen generálták. Felelős döntésnek gondoljuk, hogy ha a magyar állam közpénzt fordít valamire, akkor szeretné látni, hogy az összeget mire fordítják. Azzal el kell tudni számolni. Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar állam támogatni fogja őket, hiszen mindkét intézmény nagyon fontos a helyi közösség számára.
A tűzifaosztásról az a véleményünk, hogy az önkormányzatnak támogatnia kell a szociálisan rászorulókat. Nem igaz, hogy az elmúlt években mi ebből kampányt csináltunk. Nem gondoljuk ugyanakkor azt sem, hogy 17 millió forintból fel kell állítani egy adományfát a Városház téren, miközben a benne lévő fa értéke alig éri az 1 milliót. Nem ilyen „látványdolgokra”, hanem tényleges segítségnyújtásra van szükség. A MESZEGYI szociális szakembereinek és az önkormányzati képviselőknek közös véleménye: szigorúan szakmai alapon kell dönteni arról, hogy ki kaphat tűzifát.
És bár vita nem volt belőle, de szeretném kiemelni még a településszerkezeti terv módosítását, amit a Lufthansa idetelepülése indokolt. A 43 milliárd forintos beruházásról szóló döntés még tavaly, az előző városvezetés idején született meg. Egy nagyon következetes gazdaságpolitikának köszönhető, hogy egy ilyen nagy cég Miskolcon települ le.

(Címlapfotó: Miskolc város, Lengyel Adrián)

 

Programok

-
-