Sokan minden nap minden óráját és percét rettegéssel töltik. Aggódnak a pénz, a jövő, a munka, az egészség, a családok miatt, s nem veszik észre, hogyan sodródnak és őrlik fel magukat. Az embereket elválasztja egymástól a kétség. Barátságok bomlanak fel, veszítjük el egymást, mert félünk, s hordozzuk a számtalan kimondott és kimondatlan tüskét. Ahogyan felnövünk, családunk terheit róják ránk, hiszen a felhalmozott gondokat adjuk tovább egymásnak a régi sémák alapján.
Félünk kimondani dolgokat, őszintén megvallani érzéseinket, félünk kérdezni, és egyedül maradni is. Ezekből a ki nem mondott szavakból, ragaszkodásokból sérülések keletkeznek, melyek egyre nagyobb fájdalmat okozva megmérgezik a kapcsolatainkat és önmagunkat is.
Sajnos egyre többször vesszük észre azt, hogy sokan szenvednek attól, mi történt a múltban és attól is, mi történhet meg hamarosan. A félelem legtöbbször arról szól, ami a jelenben nem is létezik. Az elménk játszik velünk különös játékot, hiszen ez nem más, mint az emlékezet és a képzelet, de ezek egyike sem a jelenünk. A félelem alapja az, hogy elvesztünk a képzeletünkben. Ha a valóságban gyökerezne, nem éreznénk félelmet.
Amikor valaki szorong, valószínű, intenzív félelmet él éppen át. A gondolatok száguldoznak. Ami foglalkoztat bennünket, ami lelkileg történik velünk, az hatással van a testünkre. Ha nem foglalkozunk ezzel, akkor sajnos negatívan befolyásolhatják az életünket. Fontos, hogy észben tartsuk, a félelmet nem az élet produkálja. Egész egyszerűen mi színezzük ki a múlt egyes részeit, azt képzelve, az a jövő. Ezen a közösségi oldalak sem segítenek, hiszen sokan mutatják teljesen másnak az életüket, mint a valóság. Ha ezt elhisszük, és még össze is hasonlítjuk a sajátunkkal, csapdába kerülhetünk. Sokan a látott mintát követve vágnak bele olyan helyzetekbe, melyek próbára teszik az erejüket és közben elvesztik önmagukat.
Nagyon nehéz belegondolnunk, megjósolnunk, mit hoz a holnap. Nem tapasztaltunk hasonlót életünkben. A legtöbb, amit tehetünk, hogy a mára fókuszálunk, miközben megeddzük a testünket és az elménket. Az életmódbeli változtatások hasznosak a félelem megelőzésében. A étkezésed, az alvási szokásaid, a fizikai aktivitásod mind hozzájárul ahhoz, hogyan érzed magad valójában.
Ahhoz, hogy komfortosabban érezd magad a bőrödben: kezdj mozogni. Sétálj, ha megoldható, csatlakozz másokhoz. Ha nincs időd egy órát mozogni, legyen csak húsz perc. Ha tisztá(bba)n szeretnél gondolkozni, akkor meditálj. Elég, ha öt perccel kezded. Azokra az emberekre figyelj, akik elfogadnak és támogatnak. A többiekre kár energiát pazarolni. Próbáld meg figyelmen kívül hagyni, mit gondolhatnak rólad mások.
Kavarognak a gondolataid és nem tudod, hogy állítsd meg? Próbáld ki, hogy többet olvasol, így jobban megérted a világot. Ha önmagad szeretnéd jobban megismerni, akkor írj. Minden nap néhány sor az érzéseidről felhívja a figyelmed arra, hogy is vagy igazán. Higgy magadban. Higgy a szívednek és a lelkednek, hogy képes vagy megélni az előtted álló időszakot. Ha úgy érzed, gyorsabban szeretnél elérni dolgokat és tanulni is közben, akkor tedd játékossá és élménnyé ezt a folyamatot.
A rendszeres étkezés is fontos. Az óráról órára dráguló világban nehéz dolgunk van, de tudd, a kevesebb, de minőségi táplálék bevitelét a szervezeted meghálálja. Fontos, hogy eleget pihenj, hiszen ez a mentális jóléted alapja.
Bíznunk és szeretnünk kell önmagunkat. Nem másoktól kell elvárnunk, hogy biztosítsanak szeretetükről. Ha képesek vagyunk erre, és bízunk önnön erőnkben, a csatát már meg is nyertük. Nem engedhetjük meg, hogy befolyásoljanak saját félelmeink. Önmagunkért és döntéseinkért mi vagyunk a felelősek.
