Nem akartam tovább csinálni, három év után otthagytam a futárkodást – mondja érdeklődésünkre József, aki főállás mellett vállalt futárkodást a világjárvány lecsengése után, hogy kiegészítse az alapbérét. A pohár azonban mégsem amiatt telt be, hogy ne lehetett volna összeegyeztetni a két munkát.
– Eleinte jónak bizonyult ez a plusz kereseti lehetőség, de idővel felhígult a társaság. Túl sok embert vettek fel. Úgy is mondhatnám, hogy sok lett a vadász, a fóka meg kevés – idézi vissza a tavalyi kilépése előtt történteket.
A telefonján mutatja közben a lementett útjait. Egy este alatt többször keresztülszelte Miskolcot észak és dél, nyugat és kelet irányban. Ő még megtehette, hogy válogat a címek között.
– Nekem fontos volt az is, hogy olyan futárcéghez mentem, ahol csak kártyás fizetés van. A címpénzekre mondok egy példát: jött az ajánlat a telefonomra, miszerint egy 12 kilométeres útra kaptam volna 1500 forintot. Na, most tudni kell, hogy nem feltétlenül kapsz visszafelé is felvehető csomagot, így a 12 kilométerből akár 24 is lehet. Nem vállaltam – mondja.
A nap bizonyos időszakaiban nagyon megérte – volna, ha kevesebb ember van kint, mondja József, aki a jatt kapcsán úgy fogalmazott: „siralmas volt, ha kaptunk is, akkor sem Tapolcán”.
– Az újabbak, a jellemzően 25 év alattiak minden fuvart elvittek, gondolkodás nélkül. De ha kicsit utánaszámoltak volna, maguk is rájönnek, hogy többe került a hús, mint a leves. Valamiért nem nézik, hogy mennyi a fenntartási költség, az amortizáció, a telefonszámla, a könyvelő stb. – vélekedik.
Ő a saját(ságos) rezsicsökkentéseként tekintett a futárkodásra.
– Szerettem ezt csinálni, de nem csak amiatt, mert így spórolni tudtam a rezsin. Egyedülálló vagyok; ha valaki lett volna mellettem, akkor nem hiszem, hogy bevállaltam volna. A társaság hiányzik – mondja József, aki azt is elárulja végül, hogy ha rendel, akkor mindig ad 4-500 forintot.
„Az már illő manapság”
– vélekedik.
Gombócból is kevés
Érdeklődésünkre más, jelenleg is dolgozó miskolci futárok arról panaszkodnak, hogy bármennyire is megalázó egy-egy címpénz, nem igazán van választásuk, hiszen ha visszautasítanak egy fuvart, akkor hátrébb sorolja őket a rendszer. Egyikük elmondta, hogy még az útvonalat is egy applikáció szabja meg nekik. Túl nagy mozgásterük nincs, így aztán az étkezésüket, vagy a vécézést is ilyen feltételek mellett kell megoldaniuk.
Miskolcon több száz futár van a rendszerben – mutat rá Szemerszki István érdekképviseleti tag (hogy mennyire telített a piac, arról később). Azt is megtudjuk a miskolci futártól, hogy míg korábban távolság alapján kapták meg a címpénzt, évekkel ezelőtt ún. dinamikus díjazást vezettek be az egyik platformcégnél. Ez jóval bonyolultabb, hiszen a távolság mellett olyan mutatókat is figyelembe vesz, mint például, hogy hány futár van kint, illetve mennyi rendelés érkezik be.
Amire a fent idézett futárok is felhívták a figyelmet, ő is megerősíti: könnyen parkolópályára lehet kerülni, ha valaki visszautasít egy címet! A műszakfelvételnél a legjobb csoport foglal először. A cím elfogadásánál egy futár mérlegeli a felkínált árat, és azt, hogy milyen messzire kell vinni a csomagot, ott várhatóan milyen könnyen kap újra címet. István rámutat: bizony kapnak olyan címpénz-ajánlatokat is, amelyeket konkrétan veszteséges lenne kiszállítani.
De az is előfordul – panaszolja –, hogy a megjelenített címpénztől végül kevesebbet ír jóvá az egyik cég. Azzal fedi le magát, hogy „várható keresetként” jelölték meg az összeget. Az eltérés több száz forint is lehet.
– Arra nincs befolyásunk, hogy mennyi címet kapunk; ezt a cég határozza meg. Ennek megfelelően a keresetünk is ingadozik – van, amikor tisztességes bért lehet összehozni, máskor egyszerűen nem érte meg kint lenni. Persze tudjuk, hogy mivel nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként dolgozunk, így mi magunk viseljük annak a kockázatát, ha nem keresünk annyit, amennyi a megélhetéshez szükséges – fogalmaz István.
„Átlagosan egy gombóc fagyi áráért szállít ki egy miskolci futár. Ha elég ügyes, akkor egy óra alatt lehet négy gombóc fagylaltja is, és ha még a vevő is ad neki egyet, akkor öt gombóc is összejöhet”
– fogalmaz, hozzátéve: persze ebből a nagyjából 2500-3000 forintból le kell vonni a költségeket. Ráadásul a borravaló is egyre kevesebb, amit még érthetőnek is tartanak, hiszen nőttek az árak, amit egyre fájdalmasabb kifizetnie a vevőnek.
Tisztességes bért kérnek
Visszatérve a futárokkal telített piacra: Szemerszki István elmondása szerint „a többségük vállalkozóként szeretne dolgozni”, azonban tavaly már Miskolcon is megjelent a platformcégeknél az alvállalkozókon keresztüli foglalkoztatás. Azt mondja, hogy aláígértek a korábbi béreknek, ami „szembe megy a kormány és a város törekvéseivel”, mivel így kevesebb az iparűzésiadó-bevétel.
István úgy tudja, hogy van olyan alvállalkozó Miskolcon, amely bruttó 2500 forintot fizet óránként a kiszállításért a „megbízott” futárnak – viszont a címek legalább 80 százalékát kötelező elvinni. Ez véleménye szerint torzítja a versenyt, mert vállalkozóként ennél többet lehetett keresni az alvállalkozói (flottás) üzleti modell bevezetése előtt. Ráadásul a futárok körében elterjedt nézet és tapasztalat alapján vélhetően az algoritmus is előbbre sorolja azokat, akik minden címet vállalnak.
Ő úgy számol, hogy a 2500 forintból, mindent levonva, alig 500-900 forint közötti összeg marad az egyéni vállalkozóként dolgozó futárnak óránként, hiszen neki ki kell még fizetnie a 15 százalékos személyi jövedelemadót, a 13 százalékos szociális hozzájárulási adót, az iparűzési adót, a könyvelőt, a jármű szervizelését és a telefondíjakat is. A havi elérhető nettó díjazás így alig haladja meg a nettó 200 ezer forintot.
„Miskolc és Magyarország sem erre tart, mint ahová a fizetéseket ezek a cégek belőtték”
– fogalmaz.
István azt mondja, hogy a taxisokhoz hasonlóan a futároknak is ki kell állniuk önmagukért, hogy érvényesíteni tudják a jogaikat, és „tisztességes munkáért tisztességes béreket” kapjanak.
– Mi párbeszédre törekszünk, a futárcégekkel is. Komoly előrelépés, hogy a Futárok Ligájának sikerült tárgyalást kezdeményeznie a kormánnyal, illetve eljuttatni a javaslatokat a megfelelő hivatalos platformon keresztül. Hamarosan a parlament elé kerülhet, hogy a futárok, hasonlóan a taxisokhoz, kedvezőbb feltételekkel adózhassanak – mondja.
Futárok Ligája
Tóth Gergő a pandémia óta biciklis futár a fővárosban. Érdekvédelemmel a kata-törvény 2022-es módosításakor kezdett el foglalkozni, a Futárok Ligája érdekképviseleti szervezet tavaly februárban alakult meg hivatalosan.
„A létezésünk egyfajta kontrollt jelent a nagy platformcégek számára, számolniuk kell velünk”
– fogalmaz az érdekvédelmi szervezet képviselője.
Ő is úgy véli, hogy fontos lenne egyfajta öntudatosság kialakítása. Sokan ugyanis szinte úgy csöppentek bele a szakmába, hogy alapvető adózási és egyéb dolgokkal nincsenek tisztában. Az érdekvédelem mellett edukációs feladatokat is igyekeznek felvállalni.
Gergőtől megtudtuk: „van arra törekvés”, hogy javítsanak a futárok helyzetén. Ennek a lényege, hogy a minimálbér után kellene adózniuk abban az esetben, ha megtörténne a tevékenységi kör átsorolása a 40/60-as átalányadóból a 80/20-as költséghányadba, ami meglátása szerint „egy jelentős tehercsökkentés” lenne számukra. Reményeik szerint akár már szeptemberben választ kaphatnak a tervezetre a kormány részéről.
És komoly változást hozhatna az is, ha 2026 októberéig bevezetnék az uniós direktívát Magyarországon, ami Tóth Gergő szerint „rendet tudna tenni a platform munkások életében, és hozzájárulna a tisztább piaci feltételek kialakulásához”. Ha ugyanis azok, akik főállásban dolgoznak heti 40 órát, átminősíthetnék magukat alkalmazottá, és élvezhetnék ennek minden előnyét, például, hogy elmehetnek beteg- vagy fizetett szabadságra, lenne felmondási idejük, és ebben az esetben megilleti őket a minden munkaviszonyhoz kötődő jog, amely a jelenleg tapasztalható, alvállalkozók által fenntartott megbízásos szerződési formában és vállalkozói szerződéses konstrukcióban egyáltalán nem. A becsléseik szerint kb. 15 ezer futárból 1500-2000 futárt érinthetne a direktíva bevezetése.
