A tavasz és a nyár folyamán a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (BNPI) számos lakossági megkeresést kap mentésre szoruló madarakról, fiókákról.
Emellett egyre több bejelentő használja az igazgatóság honlapján található segédletet (Madarat találtam! Mit tegyek?), mielőtt a telefonért nyúlnának.
A BNPI telephelyén nincs hiány csivitelésből: bagolyfiókák, gólyafiókák, énekesmadár fiókák, sérült és mentésre szoruló madarak találnak náluk nap mint nap menedéket.
Az igazgatóság egri madármentő-állomása idén sem maradt gólya nélkül. Ezúttal 7 kisebb-nagyobb fehér gólya fióka és fiatal került hozzájuk a nyár folyamán, mostanra azonban már épen és egészségesen kirepültek: augusztus első felében kapták vissza szabadságukat.
Az idei gólyalátogatásról így írnak a BNPI honlapján:
Még májusban 3 egész kicsi fióka érkezett a parádi fészek leszakadása miatt, majd egy már kirepülés előtt álló, vihar által elsodort szajlai fiatal madarat kaptunk, végül pedig július folyamán 3 frissen kirepült, ám a jelek szerint önálló életre még alkalmatlan kerecsendi „eszterág” csatlakozott a bentlakókhoz. Ahogy az elmúlt években, úgy ezúttal is a kisgólyák felnevelése során fontos szempontunk volt, hogy lehetőség szerint minél „vadabb” madarak maradjanak, ugyanis nem lenne jó, ha nagyon hozzánk szoknának és elengedésük után bárki emberfiához odamenve eleséget koldulnának.
A szabadonbocsátás pedig a következőképp zajlott:
Szokás szerint az elengedésüket most is olyan helyen szerettük volna véghez vinni, ahol az utána következő napokban a lehető legnagyobb biztonságban vannak a madarak. Erre általában egy nyugodt vizes élőhelyet vagy egy olyan területet keresünk, ami táplálékban gazdag és nagyszámban fordulnak elő fajtársaik rajta.
Ez utóbbira jellemzőek a frissen kaszált gyepek, lucernák, ahol az ún. kajtárgólya-csapatok keresgélnek. Augusztus 2-án, mikor végre elég nagy és önálló lett mind a 7 madár, felpakoltuk őket, és elindultunk velük a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetbe. Az elmúlt hetekben szinte mindig láttunk itt kisebb-nagyobb, 10-50 példányos gólyacsapatokat, de természetesen aznap egyet sem találtunk. Így végül a már rég bevált helyünkön, a Gyékényes-mocsár mellett eresztettük útjukra őket.
Videók: Balázsi Péter
