Tóth Viktor építész, a projekt szakmai vezetője szerint a munka annyira „félidős” még, hogy idős kohászok és a terület akkori állapotának alapos ismerői is gonddal igazodnak csak el a maketten. Ennek oka, hogy bizonyos ikonikus tájékozódási pontok, mint a hűtőtornyok, a kohók, de még a vasgyári SZTK is hiányoznak az asztalról.
Amikor mi megtekintettük a terepasztalt, egy koros házaspárral találkoztunk. Mindketten abban az időben dolgoztak a kohászatban, amit a makett is ábrázol. Ők kissé elérzékenyülve, ugyanakkor lelkesen magyarázták egymásnak a terepasztalt böngészve, hogy merre folyt a Szinva és hol jött be a vasút Perecesről.
Magának a dombortérképnek a múltja tovább is a misztérium homályába vész. A készítője nem jelentkezett, azonban a munkálatok során kiderült egy-két érdekesség. A terepasztalon az első fázisban elhelyezett épületek gipszből készültek (ezek a legöregebb, a területen már az 1910-es 20-as években is álló részek), ezt követően fa elemek kerültek rá, a végén pedig hungarocell objektumok egészítették azt ki. Az, hogy a Diósgyőri Gépgyár (DiGép) nem szerepel a maketten, arra utal Tóth Viktor szerint, hogy az alkotás a XX. század első harmadában készülhetett, majd esetlegesen a második világháború után kiegészítették.
Az autentikus pontosság elérésében a kordokumentumok (fényképek, videók, tervrajzok, …) mellett nagyon sokat segítettek a lakosok saját fotókkal és történetekkel. A projekt továbbra is várja a visszajelzéseket és emlékeket az egykori kohászattal kapcsolatban. Tóth Viktor egy konkrét tárgyat is megemlített, amit a munka végére összeálló kiállításhoz nagyon keresnek most a szervezők: egy olyan, egykoron a kohókban használt sisakot, amely lehajtható szemfedővel volt kiegészítve.
Kohászat 1:2000 – a projekt
Az egykori kohászat területén elhagyatottan álló gyárcsarnokok számos kincset rejtenek falaik között. Ezek egyike volt az a terepasztal, amit a Kohászat 1:2000 projekt megvalósítói találtak meg romos állapotban. Elhatározták, hogy felújítják a diósgyőri kohászat 1970-80-as évekbeli állapotát tükröző makettet, ezzel is megörökítve az Acélváros múltjának egy fajsúlyos darabját.
Az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány és az Észak-Keleti Átjáró Egyesület koordinálásában megvalósuló projektet már a kezdetétől fogva a nyilvánosság bevonásával valósítják meg a szakemberek. Ez azt jelenti, hogy várják az érdeklődők visszajelzéseit, emlékeit, amik segítenek egyrészt a terepasztal elemeinek pontos elhelyezésében, másfelől pedig a jövőben egy kiállításban csúcsosodhat ki a munka, ami történelmi lenyomatát adja a korszaknak. Aki a helyszínen nem tud hozzászólni, az írhat a terepasztal@gmail.com e-mail címre, vagy a „Kohászat 1:2000” elnevezésű Facebook-oldalon.
