Nagyot fordult a világot jelentő deszka péntek kora délután a miskolciak színházában. Abból a tekintetből legalábbis mindenképpen, hogy a nézőtéren ezúttal a társulat tagjai foglaltak helyet. Nem csak színészek, a balett és a kórus tagjai, és azok, akiknek máskor legfeljebb a fejük búbját látjuk a zenekari árokból kikandikálni, de minden olyan dolgozója jelen volt az intézménynek, akik napról napra tesznek ilyen vagy olyan formában az előadások sikeréért.
Béres Attila igazgató egy latin mondással nyitotta köszöntőjét: „Non est mortale quod opto” – idézte a direktor a Kálnoky család jelmondatát, ami annyit tesz, nem kell, féljen a haláltól az, akiben van hit. Béres Attila a mondást úgy értelmezte, nem lehet halott, amire vágyom.
- Egy végtelenül kemény évadon vagyunk túl – fogalmazott – Ennek ellenére az elmúlt év csodákat és közösséget teremtett - tette hozzá. – A különböző nehézségekre tekintettel hoztunk bizonyos döntéseket. Megváltoztattuk a tervezett évadot. Működési és gazdasági szempontból azt kell mondjam, helyesnek bizonyult a döntésünk. Művészi és emberi szemmel talán hibáztunk. A gazdaság felülírta az embert. Nem szeretném úgy vezetni ezt a színházat a jövőben, hogy a gazdaság megint felülírja a művészeti szempontokat. Nekünk is ajánlották, hogy zárjunk be egy időre, de azt mondtuk, nem lehet úgy megelőlegezni a 200. évadot, hogy zárva van a színház.
A társulat munkája és összetartása mellett Béres Attila kiemelte a miskolci közönség szerepét, azoknak a színházrajongóknak a páratlan hozzáállását, akik lendületet adtak a folytatáshoz.
- Rengeteg adományozótól gyűlt össze az a pénz, ami biztosította, hogy nyitva tudjunk maradni az energiaválság idején is. Olyan emberek adtak 500 forintot, aki pár tízezerből élnek havi szinten. Olyan miskolciak is adakoztak, akik évente egyszer járnak el a színházba. Ekkor értettem meg igazából azt, hogy mit jelentett 200 évvel ezelőtt ez a színház ennek a városnak. Akkor, amikor 200 év múlva ugyanazt a támogatást nyújtották a teátrumnak ugyanolyan szenvedéllyel – mondta az igazgató, aki a beszéde végén arra kérte a jelenlévő dolgozókat, hogy álló tapssal köszönjék meg a közönségüknek ezt a fajta határtalan szeretetet.
- Hálásak vagyunk azért a munkáért, amivel Önök ezt az évadot végigcsinálták, és azért a hitért, ami átsugárzott eközben ránk is – köszöntötte a város nevében Varga Andrea alpolgármester a színház dolgozóit az évadzárón. - Vissza hozta azt az érzést, ami 200 éve is élt a miskolciakban. Azt, hogy nekünk kell ez a színház, és azért tenni kell. Azoknak, akik a nézőtéren ülnek, és a társulatnak, ami kiérdemelte a megbecsülésünket – osztotta meg gondolatait az alpolgármester.
Az évadzáró eseményen nem csupán az évadtól búcsúztak. Olyan arca hagyják ott a teátrumot, akik valószínűleg nem csupán rövidtávon fognak hiányozni az maradóknak. A színpadról, a balettből, a fodrásztárból és a titkárságról is elköszöntek a színház mindennapjait nagyban meghatározó arcok. Tőlük a rendezők - Szőcs Artur, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté és Béres Attila - egyesével, egy-egy személyes sztorival, kedves háttértörténettel vettek búcsút. Ehhez pedig – a dolgozók és a távozók arcáról ítélve – nem volt szükség műkönnyre és színházi előképzettségre.
Akiktől búcsúzott a színház:
Hudákné Hajdú Magdolna fodrásztár vezető
Bolla Dániel táncművész
Czakó Julianna Junior Prima-díjas és Domján Edit-díjas magyar színművésznő
Görög László Jászai Mari-díjas színművész, aki 2020-ban a legjobb Shakespeare-alakításért járó Gábor Miklós-díjat is átvehette Shylock megformálásáért a Miskolci Nemzeti Színház A velencei kalmár című, Mohácsi János rendezte előadásában
Szegedi Dezső Déryné-díjas és Jászai Mari-díjas színművész sem vállal már új szerepeket; 1982-től volt a Miskolci Nemzeti Színház tagja
Tóth Judit titkárnő
Koncz Boglárka művészeti főtitkár
Guzi Emese művészeti titkár
