A Miskolci Színészmúzeum gyűjteményének relikviáiból készült kiállítás a teátrum emeleti társalgójában kapott helyet. A megnyitó egyik eleme volt a csütörtöki ünnepnek. Manapság egy plakát az egyszerű üzenetek szállítóközege: népszerűsítene, eladna, meggyőzne. Egy színházi előadás plakátjának azonban más a szerepe: hangulatot kelt, kíváncsiságot ébreszt, szíven üt, elborzaszt, kedvet csinál. Ha pedig több mint 100 éve készült, akkor mesél is: korról, ízlésről, szokásokról.
A színház emeletén berendezett kiállítás megnyitóján Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus sorakoztatta fel a bemutatott plakátok által elmesélt tényeket.
- Vizsgálva a repertoárt, izgalmas, mennyire fontos volt például, hogy a miskolciak megélhessék a színházban a nemzeti érzületet. De találunk meghökkentő dolgokat is. Ha megnézzük az 1940-es évek plakátjait, rácsodálkozunk, hogy Miskolcon ekkoriban már Agatha Christie krimijeit játszották, például a Tíz kicsi négert, mégpedig az akkor legtrendibb pesti színházakkal egy időben. Vagy az Egerek és embereket, ami akkoriban hihetetlenül modern, kortárs darabnak számított.
A plakátok, mint a letűnt évadok mementói még számos más titkot is őriznek. Példaként az operett műfaja is Miskolcról indult hazai útjára.
- Ez Latabár Endrének, a tűzvész után újraépített, mai formáját elnyerő színház első igazgatójának a nevéhez kötődik. Ő volt az, aki behozta az operett műfaját Magyarországra – Offenbachot játszottak, erről azonban sajnos nem maradt fönn plakát. Latabár Endrének köszönhetően a miskolci és kassai közönség hamarább látta a legújabb francia operetteket, mint a pestbudai nézők.
Kirajzolódik az a folyamat is a tárlat darabjait nézve, hogy a csak szöveges plakátoktól miképp jutott el az ízlés a grafikus plakátokig.
- A 60-as években már fontosnak tartották, hogy a plakátok grafikái megjelenítsék képekben is az előadást, utaljanak rá valamilyen formában. Számomra a legkedvesebbek ezek közül azok, amelyeken a színészek fényképes portréja is megjelenik. Ezekből emeltünk ki a tárlaton. Azoknak a színésznőknek a képeit, akik fél évszázadon keresztül a legnagyobb hatású művészei voltak a városnak. Az egyikük Máthé Éva, akit mindenki úgy szeretett, mint egy hozzátartozót. A másikuk Komáromy Éva, akire igazi dívaként tekintett a publikum – mesélt a megnyitón Mikita Gábor.
