Nem csak Simon Zoltán engedte lazábbra a köteléket a helyi színházzal, Edvi Henrietta sem lesz a következő évadban a miskolci társulat tagja. Átmenő darabokban láthatja még a közönség, és nem is szeretne elszakadni Miskolctól, az élete azonban szeptembertől a fővárosban folytatódik.
Henrietta 2022-ben lett tagja a helyi társulatnak. Azóta számos előadás lefolyt a műsorfüzeten: a színésznő pedig egyre inkább gyökeret eresztett Miskolcon. Nem egy másik teátrum csábította el, és nem is új kihívások reményében mond ideiglenes búcsút Miskolcnak. Henrietta kisfia iskoláskorú lesz szeptembertől, az első osztályt pedig Budapesten kezdi.
– Nehéz az elszakadás: egyelőre még a Miskolci Nemzeti Színházat érzem a sajátomnak.
Nem tudom még, mi lesz a következő állomás. Szeretem, ha egy előadás valós, emberi problémákkal foglalkozik, nevettet, gondolkodtat, fontos ügyekre hívja fel a figyelmet.
Edvi Henrietta első miskolci munkája a Bolha a fülbe volt, ahol Antoinette-et játszotta. Majd egy olyan előadás következett, ami régóta foglalkoztatta.
– A Babaház (Nóra) abban az időszakban talált meg, amikor az általam játszott Kristine Linde karaktere úgymond rímelt a lelki állapotomra. Képes voltam általa kívülről szemlélni magamat – emlékszik vissza a színésznő, aki a Miskolcon töltött három éve közül mégis a legutolsót emeli ki.
– A nyugat császára búcsú előadása után rengeteg üzenet várt a mobilomon. Ahogy olvasgattam őket, azt éreztem, most érkeztem meg: a városba, a színházba, a nézők szívébe. Felszabadultabban is játszottam már az előző évadban, azt hiszem. Keserű dolog persze, hogy épp ezen a ponton kell irányt váltanom, de a fiam érdeke az első. Remélem a jövőben lesz olyan szakasza az életemnek, amikor visszatérhetek majd ide.
A színésznő elmondta, nincsenek különösebb „szerepálmai”. Egy dolgot azonban mindig is szeretett volna kipróbálni, és ez Miskolcon sikerült.
– Mindenképp akartam egyszer görkorizni a színpadon. Az egyetemen már csináltam hasonlót, egy jelenetben, amikor Lady Machbet monológot mondtam, miközben gurultam körbe-körbe. Szerettem volna egyszer egy előadásban is használni ezt a tudásomat. Erre a Primadonnákban nyílt végül lehetőségem – mondta Edvi Henrietta, aki a Pókfonálon előadás kapcsán is megosztott egy emléket.
– A premier előtt nagyon izgultam. Leültem átgondolni a helyzetet. Ekkor jött egy számomra fontos felismerés: „nem jó színésznő szeretnék lenni ma este, hanem Dorothea” – mesélte, hozzátéve, ez a pillanat szintén hozzájárult ahhoz, hogy a miskolci évei alatt emberileg és szakmailag is fejlődött.