Az akril festékkel készített non-figurális, absztrakt képek az alkotó elmúlt félévének vívódását adják vissza a színek és a kontrasztok segítségével, néhány régebbi munkával vegyítve. A kiállítás május 7-én, szerda délután nyílt meg a Művészetek Háza Kortárs Galériájában és június 10-ig tekinthető meg minden nap 14-től 22 óráig.
A miskolci születésű, mérnök-közgazdász végzettségű művész egy biztosítócég leányvállalatának üzletfejlesztőjeként dolgozik, és kilenc éve fest aktívan. Budaörsön, a PostART Kulturális Színtéren van a műterme. Ott többször és egyszer Bécsben is volt már önálló kiállítása, de Miskolcon most először láthatók a festményei. Az ingyenesen látogatható látványos tárlatot Szabó Franciska festőművész, művészettörténész, Papp András mentora nyitotta meg.
Megszenvedett alkotások
- Az utóbbi félévben készült képeimet hoztam el erre a tárlatra. Nagyon hosszú kínlódásos alkotási időszak után voltam ebben az életszakaszomban. Amikor volt egy elengedős periódus, akkor egyszer csak megtörténtek olyan dolgok, amelyek korábban nem. Ezek nekem nagyon tetszettek és egymásból következtek a formák és a technika – nyilatkozta riporterünknek Papp András festőművész.
Hozzátette, hogy néhány olyan régi munkáját is bemutatja, amelyeken már látszanak azok az alapok, ahová most visszanyúlt, de már több tudással, ismerettel, gyakorlással.
- Azt gondolom, hogy én olyan ember vagyok, aki mindig próbálja megtervezni az életét, a napjait, a festményeit, de a végén úgyis a véletlenek fognak dönteni. Erre utal a tárlatom címe is, amelyben ennek a kettőnek a kombinációja jelenik meg, akárcsak az életben. Szerintem minden lépésünk valamilyen véletlennek az eredménye, még akkor is, hogyha próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy nagyon erős befolyással vagyunk a történésekre – fejtette ki.
Váratlanul felbukkanó témák
Elmagyarázta, hogy a nem figurális képeken a véletlennek sokkal nagyobb szerepe van. Sokszor az érdekes témákra is véletlenül talál rá a művész, amelyeket aztán ismételhet. Viszont azt az alkotó irányítja, hogy mely színeket és milyen sorrendben használ, illetve, hogy milyen gesztusokat alkalmaz.
A megnyitón elárulta, hogy azokat a festményeit, amelyeket nem talál elég jónak, zömében továbbfesti, mert lehetséges, hogy több idő kell ahhoz, hogy kifejlődjön belőle valami érdekes. Majd a jelenlévőknek azt kívánta, hogy találják meg az alkotásokban, amire rezonálnak.
Mindenki mást láthat bele
Szabó Franciska megnyitó beszédében arról szólt, hogy hogyan érdemes absztrakt képet festeni és nézni.
„Az a jó hírem, hogy nincs rá recept, de néhány tanácsot azért megfogalmaznék. Először is ne próbáljuk megfejteni, hogy mire gondolt a "költő!" Mindenkinek figyelmébe ajánlanám a képek címeit, amelyek üdítő kiegészítések, esetenként szinte fricskák. Ezek sokat elárulnak az alkotó játékosságáról, műveltségéről és szellemiségéről. A második, amit fontos tudatosítani, hogy a kép nem szöveg, vagyis nincs egy olvasata, hanem szabad asszociációs mező közepén áll. Így képesek vagyunk értelmet, érzelmet, történést, vagy akár horrorisztikus formákat belelátni, ezért sokkal fontosabb, hogy bennünk mit mozgat meg” – hangsúlyozta a festőművész, művészettörténész.
A kísérletezés a titka
„Ki az, aki nem érezte már az absztrakt képeket szemlélve, hogy ilyet én is tudok? Hányszor hallottuk már ezt a közhelyet kimondva, vagy nyomtuk el magunkban ezt a gondolatot, mert ilyet nem illik múzeumban, vagy galériában még gondolni sem? Rendben fogjunk neki: béreljünk műtermet, szerezzünk be minden eszközt, sőt tanuljuk meg melyik eszközt, hogyan kell használni, melyik anyag milyen hatással van és mik a száradási idők! Tanuljuk meg a színeket és egyúttal, hogy milyenek a tubusból kinyomva és hogyan mutatnak egy felületen, hogyan keverednek, és hogyan színeznek” – ajánlotta.
„Még csak ezután kezdődik meg a munka java. Tanuljunk meg vég nélkül kísérletezni, rosszat festeni, motiválni magunkat, aztán továbbfesteni és végre egy jó képet készíteni! Ugye, hogy nem is olyan egyszerű? Nem tudja, aki nem próbálta, András viszont megpróbálta” – zárta mondandóját Szabó Franciska.
