Az auschwitzi cigánytábort 1944. augusztus 2-án számolták fel végleg, ebből az apropóból tartják a roma holokauszt emléknapját országszerte minden évben augusztus 2-án.
A roma holokauszt, vagy romani nyelven "porajmos" elpusztítást jelent, amely a II. világháború alatti európai népirtások között foglal helyet. Előbb 1408 munkaképes embert kiszelektáltak, majd a kutyás, fegyveres SS-őrök a táborban élők ellenállását megtörve, közel 3000 gyermeket, nőt és férfit hurcoltak el teherautókon a krematóriumokhoz.
Miskolcon július 27-én, vasárnap rendezték meg a gyásznapot az Episztémé Egyesület szervezésében. A bensőséges légkör megteremtésében zenei műsorral Soós-Molnár Alexandra csellóművész és Soós Gábor hegedűművész közreműködött.
Emlékeztek és emlékeztettek
A megemlékezés hagyományosan szentmisével kezdődött a Mindszenti templomban, amelyet Juhász Ferenc plébános mutatott be. A szertartáson külön kiemelték az auschwitz–birkenaui tömeggyilkosságot, amelynek során egyetlen éjszaka alatt több mint háromezer roma férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg – foglalta össze sajtóközleményében dr. Gulyás Klára, az Episztémé Egyesület elnöke.
A tartós esőzés miatt a szentmisét követő emlékező programot ezúttal nem a miskolci roma holokauszt emlékműnél, hanem a Herman Ottó Múzeum kültéri teraszán tartották meg. A különleges helyszín lehetővé tette, hogy a megemlékezők onnan is rálássanak az emlékműre, amely a múzeum és a Kálvária-domb találkozási pontján áll – emlékeztetve minden arra járót a múlt fájdalmára és az emlékezés fontosságára – tette hozzá.
Legyen látható a történelem!
A rendezvényen Lakatos Ernő, a Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszédében kiemelte: a közösségi emlékezet fenntartása nemcsak erkölcsi, hanem kulturális kötelesség. Felhívta a figyelmet az oktatás, a tananyagok, a művészetek és a tanúságtétel szerepére a roma történelem láthatóvá tételében.
„Fontos, hogy bátran és hangosan kimondjuk, ez a mi történetünk, a mi gyászunk, a mi múltunk és mi emlékezni akarunk rá. Aki emlékezik, az ellenáll, aki emlékezik, az újrakezdi” – mondta.
Markovics Zsolt főrabbi, a Miskolci Zsidó Hitközség képviseletében személyes hangú beszédben szólt az áldozatok elvesztéséről és a hozzátartozók fájdalmáról. Hangsúlyozta: emberi kapcsolatainkban a közös pontokat és az elfogadást kell keresnünk, mert Isten előtt mindannyian egyenlők vagyunk.
Az Episztémé Egyesület elnöke, dr. Gulyás Klára beszámolt arról, hogy a roma holokauszt emlékmű immár négy éve áll Miskolc városában – a közösségi összefogás eredményeként. Az Egyesület jövőévi kiemelt célja a fiatal generációk bevonása az emlékezésbe: oktatási és ifjúsági programmal szeretnék elősegíteni, hogy a jövő nemzedékei is részesei legyenek a kollektív emlékezet továbbvitelének.
Az idei megemlékezés a Miskolc Megyei Jogú Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatával és Barna Róberttel együttműködésben valósult meg. "Az Episztémé Egyesület ezúton is köszönetét fejezi ki minden támogatónak, közreműködőnek és jelenlévőnek, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy Miskolcon évről évre közösen őrizzük a roma holokauszt emlékét – emlékezve a múltra, és felelősen tekintve a jövőbe" - írták.
Az áldozatok emlékére mécsest gyújtottak:
- Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának nevében Matiscsák Éva alpolgármester és Szunyogh László főépítész
- Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye Önkormányzata nevében dr. Schirger György jegyző
- Miskolc Megyei Jogú Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatának nevében Lakatos Ernő elnök
- a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata nevében Dancsné Iváncsik Erika intézményvezető
- a Miskolci Zsidó Hitközség nevében Markovics Zsolt főrabbi
- a Herman Ottó Múzeum nevében dr. Hajdú Ildikó általános igazgatóhelyettes
- a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény (MESZEGYI) nevében Lasztócziné Szomoru Mónika igazgatóhelyettes
- a Miskolci Hit Gyülekezet nevében Szilágyi Sándor titkár
- Barna Róbert és Farkas László, akik a miskolci roma holokauszt emlékmű felállításban az Episztémé Egyesülettel és Miskolc Megyei Jogú Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatával közösen meghatározó szerepet játszottak
