Ha beírjuk a keresőbe, hogy Relic Hunter, rengeteg plakát és Tia Carrere dekoltázsára fókuszáló kép jelenik meg. Ez volt ugyanis az eredeti címe annak a sorozatnak, amit nálunk Az elveszett ereklyék fosztogatói néven sugároztak, és ami a kalandos kincsvadászat mellett erősen bazírozott a filippinó származású Hawaii-i színésznő idomaira.
Viszont, ha eleget görgetünk, a találatok között megjelenik egy érdekes Facebook-oldal, temérdek izgalmas bejegyzéssel. Saját bevallásuk szerint a Relic Hunter elsődleges profilja a ritkaságok felkutatása, de mindennel foglalkoznak, ami egy kicsit is kocka. És itt jön egy lényeges kérdés: milyen manapság egy kocka? Mit jelent egyáltalán ez a kifejezés? Egy nemrégiben közzétett, a hetekkel ezelőtti pusztító viharról szóló bejegyzésükből kiderült, a kincsvadász oldal szerkesztői miskolciak, ráadásul egy házaspár, Farkas Csonka Ádám és Farkas Csonka Angelika. Azóta az oldal követőszáma is tizenegyezerrel nőtt. Páros interjút készítettünk velük, ami nem csak a fenti kérdésekre ad választ, de az is kiderül belőle, mennyire lehet kockaként csajozni, miért kerül akár többszázezer forintba egy gyűjtői figura, és milyen hatással volt az első Vasember film a geek világra.
Kezdjük az elején. Mikor lettetek ti a Carrere?
Ben: A Relic Huntert jelenlegi működése két részre osztható. Egyfelől van az üzleti oldal, amit Pogár Attila irányít. Ő 2017-től geek kultúrába tartozó relikviákat kutat és értékesít a gyűjtők számára. Ezek közt akad, ami kidolgozottságát, eszmei értékét és ritkaságát tekintve tényleg egyedi darabnak, művészi munkának számít. Az oldal másik részét a feleségemmel visszük. Ő Arven, én pedig Ben szerkesztői néven gyártunk tartalmakat. Olyan bejegyzéseket teszünk közzé, amik bemutatják a különböző geek relikviák popkulturális hátterét. Filmekről, sorozatokról, képregényekről, vagy akár kultikus PC játékokról írunk alapvetően, de mára szinte mindennel foglalkozunk, ami az emberek szívének egykor kedves volt, műsorokkal, amik leültették a tv elé az egész családot.
Arwen: Én például a horror szekcióval foglalkozom leginkább.
Létezik geek horror?
Arwen: Persze. Ott vannak a Rémálom az Elm utcában, a Halloween, az Annabelle és a Chucky filmek, vagy épp a Sikoly széria, csak hogy néhányat említsek. Ezekhez adtak ki különböző figurákat, gyűjtői tárgyakat, és persze mindegyikről lehetne számos cikket írni. Na, itt jön úgymond az árukapcsolás. Amikor született például Chucky menyasszonyáról egy bejegyzés az oldalon, nem sokkal rá vettek egy életnagyságú Chucky figurát, és egy Tiffany szobrot. Sikerült olyan húrokat megpendíteni az olvasóban, amitől úgy érezte, szeretne egy ilyet. Akkor tulajdonképp egyfajta marketing munkát is végeztek.
Ben: Figyelj, 2024 előtt ez szó szerint marketing célú munkának számított. Az volt a feladatunk, hogy felépítsük Relic Hunter gyűjtői közösségét, és segítsük a cikkekkel az eladásokat. Emlékeztessük az olvasókat a gyerekkorukra, és vágyat keltsünk bennük, hogy a régi kedvenceket relikviák formájában is megelevenítsék az otthonukban. Ez addig így működött, amíg volt elég szerző, aki szerkesztette az oldalt. Az elmúlt években viszont sokan lemorzsolódtak mellőlünk. Bő egy éve, hogy Angival ketten maradtunk ezen az ágon.
És hogyan feditek le az egész geek kultúrát ketten?
Ben: Amikor többen szerkesztettük az oldalt, akkor könnyen jöttek az ötletek. Aztán olyan témákhoz kellett nyúlnunk, amikhez a gyerekkorunk miatt kötődünk, és ismerünk. Nálam ez a Zs kategóriás horror filmek, a kardos-szandálos barbár filmek, a huszonharmadik Star Wars koppintás bemutatása. Azt vettük észre, hogy ez is érdekli az embereket.
Arwen: Én például a Váratlan utazásról írtam egy cikket, ami nem mondható igazán kocka témának, mégis több like, megosztás és hozzászólás érkezett, mint bármire, amiről azt hittük, popkulturális bomba lesz a közösségben.
Ben: Most például a legnagyobb érdeklődést a szappanoperaként ismert brazil borzalmakat megidéző írások aratják.
Hogyan jönnek ezek a témák?
Arwen (nevetve): Nekem meggyőződésem, hogy Ádám igyekszik tönkretenni a gyerekkoromat, és azokra a témákra utazik, amik számomra fontosak. Leamortizál mindent, amit szeretek. A Szex és New Yorkról olyan negatív hangon írt, ami már szinte megbocsáthatatlan.
Ben: Nem volt negatív, csupán igaz. Mindenesetre muszáj volt új források után nyúlni. Szerintem legalább száz olyan Facebook-csoportnak vagyok a tagja, ami a nyolcvanas-kilencvenes évek popkultúrájával foglalkozik.
A ti példátok mutatja, hogy nem csak fiúk lehetnek kockák. Általánosan elmondható, hogy a lányoknak is bejön a geek világ?
Ben (Arvennek): Burkoltan az a kérdés, szívem, mennyire izgat fel téged egy Batman szobor…
Arwen: Anno mi egy ismerkedős oldalon találtunk egymásra. Én írtam Ádámra. A társkeresőn egy vasemberes saját rajza volt a megjelenítő képe. Egyből ráírtam, mert azt tippeltem, hasonló érdeklődésűek vagyunk. Első svungra három órát beszélgettünk. Később elmondta, ő már akkor eldöntötte, hogy én leszek a felesége.
Ben: Az én kis netről letöltött asszonykám. Úgy kezdtünk el járni, hogy nem is láttuk még egymást élőben. Hamarabb látta egy vasemberes rajzomat, mint engem. Azt lehet egyébként mondani, hogy azoknak, akik ma Magyarországon építik a geek kultúrát – legyen szó a képregények, a Marvel vagy a DC univerzum filmjeinek rajongóiról, a mangák iránt érdeklődőkről vagy akár gamerekről – legalább a fele lány. És nem feltétlen olyan lányokat kell elképzelni, akik a pattanásaikat nyomogatják otthon a fotelben egy bödön fagyi mellett, hiszen az én feleségem is egy gyönyörű nő, aki imádja ezt a világot.
Lehet ezen a vonalon csajozni is akkor?
Ben: Nézd, 2008 előtt, aki bevallottan kocka volt, képregényeket vagy figurákat gyűjtött, az a társadalmi megítélés szerint valahol egy kéregető szintje alatt foglalt helyet. Egy kocka alacsonyabb presztízzsel rendelkezett, mint egy padon maga alá vizelő ittas ember. A vízválasztó az első Vasember film volt. Ez indította el világszerte a geek forradalmat.
Arwen: Meg persze az Agymenők.
Ben: A gyűjtőket jelenleg már három csoportra lehet osztani. Egyfelől, akik gyerekkoruk óta rajonganak valamiért, és szeretnének egy-egy tárgyi emléket, ami boldoggá teszi őket. A második csoport anyagi megfontolásból gyűjt. Nem valutába vagy sterlingezüstbe fekteti a pénzét, hanem vesz egy négyszázezer forintos szobrot, amiről úgy gondolja, idővel többet ér majd. És vannak a divatgyűjtők, akik felültek az akcióhős hullámra, és körbeveszik magukat olyan dolgokkal, amikhez nincs valós kötődésük, csak követnek egy trendi vonalat.
Ti hová pozícionáljátok magatokat?
Arwen: Egyértelműen az első csoportba.
Hogy néz ki nálatok a közös program?
Ben: Csendes révedezéssel. Közös tébolyban élünk.
Arwen: Egyszer, amikor édesanyáméknál voltunk, épp ment egy nagy eBay árverés egy harminc darabos Marvel Legends gyűjteményre. Rengeteg amerikai licitált. Mi pedig kapkodtuk a fejünket, néztünk egymásra, hogy mennyit ígérjünk rá, meddig menjünk el? Valahogy így néz ki a közös időtöltés.
Ben: Ez csak akkor működik, ha a páros mindkét tagja kicsit elmebeteg.
Szüleitek tudnak róla, hogy kockák vagytok?
Ben: Persze. Bár nem feltétlenül értik. Apósomék például egy másik világ szülöttei: bármi, ami nem földművelés vagy gazdálkodás, az szerintük értelmetlen. Mutathatok nekik egy százötvenezres Ashoka Tano féle fénykardot, de ők csak azt látják, hogy egy drága játék, ami maximum arra jó, hogy megkavarjuk vele a pörköltet. Egy más generáció.
Arwen: Ez igaz, de nem arról van szó, hogy utálnák ezt a világot. Mesélték például, hogy annak idején elmentek az első Alien filmnek a vetítésére a moziba. Sőt, ők vittek engem is először moziba. A Jurassic Parkot például négyévesen láttam már. Anyukám a félelmetes jeleneteknél mindig eltakarta a szememet. Hallottam mindent, de nem láttam. Szinte csak azt a részt engedte megnézni, amikor John Hammond körbevitte a látogatóit a szigeten. Gyönyörű volt, nagy és hihetetlen. Ilyet nem minden gyerek láthatott.
A szerkesztés mellett van más munkátok is?
Ben: Persze. Itt, Miskolcon vagyok eladó egy barkácsáruházban, a villamossági osztályon.
Arwen: Én most váltottam munkát, egy bevásárlóközpontban dolgozom jelenleg.
A ti személyes gyűjteményetek mennyit ér?
Ben: A legelső, amit közösen gyűjteni kezdtünk, a Marvel Legends figurái voltak: Galaxis őrzői, Hangya és Darázs, Pókember, ilyesmi. Négy könyvespolc és egy vitrin volt tele velük. Egyszer megpróbáltam megszámolni a gyűjtemény értékét, de két és félmillió forintnál abba hagytam, mert még csak az első szekrény harmadik polcánál jártam. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy ennyit költöttünk rájuk. Folyamatosan figyeljük a különböző licitoldalakat, ahol egy bontatlan dobozos figurát meg lehet kapni akár fél áron is.
Miskolcon hogy tudtok kiteljesedni? Ez csak egy hely, ahol éltek, vagy nyújt valamit számotokra a geek kultúra terén?
Ben: Voltak helyi kezdeményezések, például két képregény börze is. Valahogy azonban nem voltak kellőképpen meghirdetve. Pedig bőséggel élnek kockák ebben a régióban: több figurát vásároltam miskolci gyűjtőktől például, de nem személyesen, hanem az interneten keresztül árulták ezeket. Érdeklődés tehát biztos van, de a közösséget még nem sikerült igazán összehozni.
