Győri Gyuri cigánybandája
1848-ban Győri Gyuri muzsikus és bandája a miskolci nemzetőrökkel együtt indult el Zentára harcolni. Csak az indulás után tudták meg, hogy Pákozd az új célállomás, hiszen ekkor jött a módosított parancs. Így a muzsikusok részesei lehettek a szabadságharc első nagy diadalának. A zenészek a csata közben is a Rákóczi-indulót és egyéb lelkesítő dalokat játszottak a katonáknak. Egy alkalommal a pákozdi szőlő mellett lévő állásukba pár löveg csapódott be, és bár nagy volt az ijedtség, az ellenség támadása nem tett kárt a csapatban.
Győri Gyuri azonban a miskolci nemzetőrök vezetőjének, báró Vay Lajosnak így panaszkodott: „...veres nadrágjuk miatt őket az ellenség generálisoknak nézi, s minden golyót reájuk irányoz.”
A zenészek végül megúszták a csatát, és a következő ütközetekben is a szabadságharc szolgálatában álltak.
Tüzérhadnagyból lelkipásztor
Sajókazáról jött Miskolcra Sáfrány Mihály a 48-as forradalom hívó szavára. Mivel azonban fizikailag alkalmatlan volt a katonai szolgálatra, több, hasonló sorsú társával együtt elindult Pestre, abban a reményben, hogy ott majd besorozzák őket. Sáfrány Mihály a tüzérek közé került, ahol nem számított fizikai felépítése, hiszen itt az is alkalmas volt, aki szó szerinti harcosnak, honvédnak nem (érdekesség, hogy Herman Ottó is ebben reménykedett, de hiába, neki nem sikerült besoroztatnia magát). A sajókazai tüzér az egész szabadságharc alatt a nemzet szolgálatában állt, a vele történtekről naplót is vezetett. 1850-től pedig folytatta tanulmányait, református lelkész lett, majd élete során Miskolc, Sárospatak, Rimaszombat, majd ismét Miskolc, valamint Imola érintésével Nagyvisnyóra vezetett az útja, ahol a haláláig ellátta a lelkészi feladatokat. Fia, Sáfrány Géza, Miskolc házi ezredének, a 10-es honvédoknak lett a parancsnoka később, és az olasz fronton harcolt az első világháborúban. Édesapjához hasonlóan szintén naplót írt harctéri tapasztalatairól.
Kolera pusztított az oroszok miskolci táborában
1849. június 30-án városunkat megszállta az orosz hadsereg 5. hadosztálya. A cári sereg nem volt jó állapotban, a szüntelen esőzések és a gyatra minőségű élelem miatt a kolera, és sok más betegség szedte áldozatait soraikban. Szendrei János feljegyzései szerint naponta 1000 orosz katona szorult kórházi ellátásra az érkezésük után. A kór június végén, július elején tombolt igazán, ekkor 5 nap alatt 2000 ember hunyt el a muszka seregben. Paszkevics tábornagy – a cári csapatok főparancsnoka – az egyes seregtesteket elkülönítette egymástól, külön barakkokba költöztette a katonákat. Ennek az intézkedésnek az eredménye hamarosan meg is mutatkozott: csökkent a betegek száma.
A főparancsnok 1000 beteget Kassára küldött kezelésre, és körülbelül 2000 beteget hagyott Miskolcon a távozásuk után.
Görgey és Miskolc
Görgey Artúr élete során négyszer járt Miskolcon, ebből háromszor a szabadságharc alatt. Az itt töltött időszakban baráti kapcsolatba került Doleschall Gáborral, városunk híres orvosával. Az orvos így fogalmaz róla saját, életrajzi ihletésű könyvében: „A lejárt forradalomnak két fő tényezője volt: Kossuth Lajos és Görgey Artúr.” 1896-ban látogatott újra a városunkba az akkor már agg, egykori fővezér, aki Lévay Józsefet is felkereste itt tartózkodása idején. 1930-ban Görgey Artúr nevét vette fel a honvéd gyalogezredünk. Görgey emlékét utca is őrzi Miskolcon, sőt, az első köztéri szobrát is nálunk állították a tiszteletére.
Reiman Zoltán
