A császár keresztfia
1857. szeptember 3-án érkezett látogatóba Ferenc József császár a városunkba, az országos körútja során ejtette útba Miskolcot. Gróf Szirmay István Tamás alezredes, a város határánál akarta üdvözölni őfelségét, de mielőtt ezt megtehette volna, gutaütést kapott, és lebukott a lováról. Hiába érkezett gyors orvosi segítség, a gróf elhunyt.
A császár fogadta az őt üdvözlőket, majd Szirmabesenyőre sietett, hogy saját maga közölje a gyászhírt Szirmay özvegyével, és elvállalja, hogy a gróf fiának, a néhány éves Szirmay Alfrédnak a keresztapja legyen. A népnyelv élete végéig a „császár fiának” nevezte Albertet.
Ferenc József a sajnálatos esemény miatt az esti színházi előadáson sem tette tiszteletét. A történetet sokan kétségbe vonják, és Szendrei János, helytörténész kitalációjának tartják.
,,Iskola leszek Miskolcon!”
Herman Ottó, született Herrmann Károly Ottó, természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész, politikus. A „madarak atyja”, polihisztor. Az őskőkorkutatás és a tudományos barlangkutatás elindítója. Ki ne ismerné városunkban munkásságát, azonban életének egyes szakaszai okozhatnak meglepetéseket.
A legenda szerint, amikor Hermanék – illetve akkor még Herrmannék – a városunkba kerültek a Felvidékről, a kis Ottó sokáig törte a magyart, így az Iskolás leszek Miskolcon mondatot: Iskola leszek Miskolcon-ként ejtette, erős német akcentussal.
A próféta szólhatott belőle, ugyanis 1957-től iskola viseli a nevét városunkban, az ország legjobb gimnáziumai között számon tartott Herman Ottó Gimnázium.
Bató István és a győztes oldal
Miskolc legendás kereskedője volt Bató István, aki vagyonának jó részét a református egyházra hagyta. Ellentmondásos ember volt, nehéz természetű, akit sokan nem szerettek. Mindenesetre a városát nagyon szerette.
Dobrossy István évekkel ezelőtt a Lézerpont szerdák sorozat keretein belül tartott előadáson egyebek mellett arról is beszélt, hogy amikor a szabadságharc alatt a honvédeink hadba vonultak, akkor a város széléig kísérte őket Bató István.
Amikor azonban a császári csapatok vonultak be a városba, akkor ugyanott, Bató István már várta érkezésüket és őket üdvözölte nagy lelkesedéssel.
Rábukkantunk egy szövegre, melyet a szabadságharc bukása után, az ő kezdeményezésére terjesztették fel a városi tanács ülésén.
„(...) a csak néhány holnapokra terjedt törvénytelen kormányzási rendszer alatti szomorú helyzetéből kiszabaditotta az országot. (..)
Hála az égnek urának! – hogy a honunkra tornyosuló veszélyes fellegeket a Felséged sok millió alattvalói jobbágyai boldoggá tétele czéljából előállitott fegyveres serege győzedelemre vezetésével ily hamar eloszlatta, naponként érezhetőbbé lett szenvedéseinket megszüntette s az óhajtott békét, rendet és csendet visszaállitotta.”
Ebből is kitűnik, hogy Bató István az aktuális hatalom képviselőit szolgálta, a saját és a városa érdekeit tartotta szem előtt.
Kossuth-bankók égtek a miskolci piacon
1849. november 17-én hétszázezer pengő forint értékű Kossuth bankót égették el a hatalom képviselői a miskolci piacon, a katonaság erős őrizete mellett. Sokan voltak, akik nézték az akciót, atrocitás azonban nem történt. A helyi lakosság hangulata nagyon szomorú volt az elvesztett szabadságharc után.
Kossuth-bankónak nevezik azokat a papírpénzeket, amelyeket 1848-ban és 1849-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a kormány kincstára és az Országos Honvédelmi Bizotmány adott ki. Váltópénze a krajcár volt.
Reiman Zoltán
