Miskolc város büszkesége is, hogy Kiss Ákosné Gonda Erika állami kitüntetést vehetett át augusztus 20-án, a Pesti Vigadóban. A Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat díjat magas szintű szakmai munkájáért kapta a városszerte ismert lokálpatrióta közművelődési szakember, kulturális rendezvényszervező. Díjazása és hivatása kapcsán beszélgettünk vele.
– Egyáltalán nem számítottam a kitüntetésre, annyira nem, hogy azt hittem, a férjemnek jött a levél, aki egyébként külföldön élő fiammal és lányommal együtt mindenben támogat. Először nem értettem, majd amikor a felterjesztést elolvastam, rájöttem, hogy ezt én mind elvégeztem. Viszont soha nem gondoltam, hogy ezért magas állami kitüntetés jár. Csak tettem a dolgomat, ugyanakkor élveztem minden pillanatát. A főnökeim és főleg az emberek szerették azt, amit csináltam – nyilatkozta portálunknak Kissné Gonda Erika. – A váratlan elismerés abban erősít meg, hogy még jobban csináljak bármit, amihez hozzáfogok. Ugyanakkor kicsit vissza is fog, mert úgy érzem, ez nemcsak elismerés, hanem elvárás is, és többet kell tennem a közért, a kultúráért.
Életet lehelt az ünnepségekbe
Elmondta, hogy bár kézenfekvő lenne arra gondolni, hogy a Gárdonyi Géza Művelődési Házban eltöltött éveire a legbüszkébb, de volt két év az életében (2010-2012), amikor kinevezték a város nemzeti ünnepeinek szervezőjévé.
– Korábban március 15. és a többi állami ünnepünk formalitássá váló koszorúzásokból és egy hosszú felvonulásból állt. Ebbe akartam életet lehelni. Március idusán utcaszínházat szerveztem, államalapításunk ünnepén kenyeret sütöttünk a Szent István téren. A kenyérszentelési szertartás után 53 határon kívüli magyarnak adtunk át magyar állampolgárságot – idézte fel a díjazott.
Aranyévek a Gárdonyiban
Hangsúlyozta, hogy élete nagyon szép része volt, amikor a Gárdonyit vezethette. Kinevezése után szembesült azzal, hogy a Gárdonyi művelődési ház, a Bárczay-kúria mennyire elhanyagolt, lerobbant állapotban van. Emiatt kettős célja volt, hogy a miskolciak, főleg a hejőcsabaiak számára közösségi és kulturális életre alkalmas helyszínt biztosítson. Továbbá erkölcsi kárpótlásként, ápolja a Hejőcsabáért sokat tevő történelmi Bárczay család emlékét.
– Megalapítottam a Bárczay Alapítványt Miskolc és Környéke Fejlesztéséért és pályáztam. A Nemzeti Alapból (NEA), ami egy állami támogatás, minden évben kaptam annyit, hogy közel legyek a célomhoz, ami az volt, hogy a szép emlékű, de már megkopott művelődési házból életteljes Bárczay-kúriát hozzak létre, mely a politikai hovatartozás nélkül valamennyiünk közösségi életének központja lehet – számolt be a közművelődési szakember.
Kiemelte, hogy e munkában nagyon sokat segített neki Tánczos Tamás, a mentora, aki mindig mellette állt, biztatta, és nyesegette a hibáit. Rengeteget köszönhet Novák Irénnek, aki most a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára. Kiváló szakemberként nagy empátiával és szeretettel irányította munkáját. Ő mondta ki először, hogy jó gazdája a háznak. És amikor azt gondolta, többet már nem fog tanulni, szélvészként robbant be a munkájába a jelenlegi ügyvezetője, Négyessi Anna, akit fantasztikus rendezvényszervezőnek tart.
A Bárczay-hagyaték kálváriája
– Emellett felkerestem Bárczay Ágnest, a család részben Magyarországon élő leszármazottját, és elkezdtem kutatni a Bárczay család történetét. Fotókat és tárgyi emlékeket is szereztem be tőlük, amiből be tudtunk rendezni egy arckép csarnokot és egy emlékszobát korabeli bútorokkal. A megnyitón, amikor százötven idelátogató Bárczay családtag állt némán, könnyekkel a szemükben, - éreztem, jó érzékkel, valami különlegeset csináltam. A 2019-es választások után azonban be kellett fejeznem a munkát a Gárdonyiban. A kiállítást sürgősen el kellett távolítanom, így a tárlat ideiglenesen a hejőcsabai református templomban kapott helyet Jobbágy Bertalan lelkipásztor jóvoltából. A Bárczay-hagyaték a jelenlegi városvezetés segítségével ismét visszakerülhetett eredeti helyére – emlékezett vissza.
Már készül október 6-ra
Ismertette, hogy tavaly az Edelényi Kastélysziget újranyitásának megszervezésében vett részt. Manapság pedig a napjait az október 6-ai városi ünnepség rendezése tölti ki, de előtte álló feladat még az október 23-ai ünnepség és a karácsonyi civil nap szervezése is.
– Örömöt jelent számomra a történelmi múlt felelevenítése, ugyanakkor szeretnék minden ünnepet egyedivé tenni. Amikor a napokban leültem a 13 aradi vértanúra való megemlékezést tervezni-szervezni, csak úgy hemzsegtek a fejemben a hozzájuk méltó szép gondolatok: a mártírok utolsó mondatai, a félrevert harang hangja, a helyi leszármazottak nevei – részletezte.
Értékőrzés és jótékonyság
Hozzátette, hogy mindemellett az Eszmék és Értékek Alapítvány elnöke, melynek célja hagyományos nemzeti és emberi értékek ápolása. Például négy alkalommal szervezték meg az Ima a békéért című alkalmat zenével, prózával az egyházi gimnáziumok tanulói számára. Idén pedig a III. Miskolci Ars Sacra Fesztivál nyitónapján, szeptember 12-én a Hanna projekt dicsőítő zenekar koncertjét készítik elő, 10 órától a Csengey-kertben, ahová szintén várják az egyházi iskolák diákjait.
– Harsányban születtem református családban és ezt az értékrendet már a szülői házban magamba szívtam. A szüleim, nagyszüleim a múlt rendszerben is ezen értékek mentén élték meg magyarságukat és keresztyénségüket. Minden vasárnap templomba mentünk. Aztán amikor nagyobbacska lettem, a nagymamám elmesélte a kommunizmus rémtetteit, amit ők maguk megéltek, és az 1956-os forradalmat, annak utóhatásait, ami őket is érintette. A szüleimtől megismert és megélt emlékeim kijelölték számomra az utat, hogy konzervatív értékrend szerint éljek – osztotta meg.
Megtudtuk, hogy Pelczné Gáll Ildikó mellett a Miskolci Gráciák Egyesületnek szintén alapítója. Az egyesület hiánypótló jótékonysági kezdeményezéseket indított be a vármegyében. Az egyik ilyen, a nehéz anyagi körülmények között élő, de jó tanuló diákok támogatása. Személyes ismereteiket gazdagítva polgári szalonokat is szerveznek, ahová neves közéleti személyiségeket hívnak meg.
Novák Irén helyettes államtitkár róla írt méltatása:
Dr. Kiss Ákosné Gonda Erika nemeslelkű miskolci lokálpatrióta, a helyi közösség példamutató alakja. Közművelődési szakember, kulturális rendezvényszervező, előmozdítója és pártolója minden olyan nemzeti és közösségi értéknek, amely a keresztény hagyományok mentén a haza felemelkedését és az emberi értékek gyarapítását szolgálja.
Családcentrikus, ezért különösen fontos számára a tágabb értelemben vett otthona. Mindenkori célja a haza és a település egyetemes értékeinek, művelődési szokásainak gondozása, gazdagítása, a közösség összekovácsolása. Miskolc város társadalmi, szellemi, kulturális és művészeti javainak, hagyományainak feltárása, megismertetése és megőrzése az utókor számára.
Magyarságtudata példaértékű. Tiszta szívvel hisz abban, hogy a tradíciók megtartása és továbbörökítése nem csak a kultúra megőrzése miatt fontos, hiszen emlékeztetnek minket nemzeti gyökereinkre. Arra, hogy honnan jöttünk, és milyen múlttal rendelkezünk, mely által hagyományaink egymás mellett élő emberekből közösséggé kovácsolnak minket – legyünk bárhol is a Kárpát-medencében.
Emberközpontú személyisége korábbi pályaválasztásában is megnyilvánult, egészségügyi dolgozóként tevékenykedett, mielőtt a kulturális szférában megtalálta a hivatását. Évekig szervezte Miskolc Megyei Jogú Város nemzeti ünnepekhez kapcsolódó megemlékezéseit, majd a hejőcsabai városrész művelődési házát vezette. Rendkívül vendégszerető, melegszívű házigazda, zenekarok, fellépők, közreműködők, de a korábbi munkatársai is úgy emlegetik, hogy ha Gárdonyiba rendezvény volt, Erika már kora reggel tüzet rakott a bográcsnak, hogy meleg étellel fogadhassa a program résztvevőit. Az intézmény a Bárczay kúriában működik, ahol emlékszobát, s állandó kiállítást hozott létre az ország egyik nagy múltú nemesi családja előtt tisztelegve.
Jelentős szerepet vállal a helyi civil szervezetekben, többek között az Eszmék és Értékek Alapítvány és a Bárczay Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Miskolci Gráciák Egyesület tagja. Karitatív tevékenysége példaértékű, számos jótékonysági kezdeményezés aktív cselekvője. Szívügyeként tekint a szegénysorsú, tehetséges fiatalok támogatására, a kárpátaljai magyarok megsegítésére.
