Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját 1989 óta, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. A II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban már hagyomány, hogy a Miskolci Nemzeti Színház egy-egy művészét hívják meg erre az alkalomra. Idén Mészöly Annára esett a választás. A többszörösen díjazott, Kecskemétről származó színművészt Brézai Zoltán, a könyvtár munkatársa kérdezte életéről, gondolatairól és vágyairól.
– Nagyapám lakatos volt a kecskeméti teátrumban, és én sokat jártam be hozzá. Ott szerettem meg a színház illatát, később Orbán Edit drámatanárnőnél döntöttem el, hogy színésznő leszek. Mikor jelentkeztem a színművészetire, másik opcióként csak más színművészképzők voltak, annak ellenére is, hogy a családom nem támogatta ezt a döntésemet. Azt szerették volna, ha borásznak tanulok. Gyakorlatilag elszöktem otthonról a felvételire, ehhez édesapámtól kértem pénzt, akivel sem addig tartottuk a kapcsolatot, és ez azóta sem változott – árulta el Mészöly Anna, aki beszélt arról is, hogy fiatal kora ellenére előnyben részesíti a papír alapú könyv olvasását, mert imádja a lapok illatát is.
Felolvasás
A színművész készült több Ottlik Géza-írással, amiket felolvasott, majd értelmezett.
– A kultúra és a művészet szabadság, amivel élni kell – jelentette ki, aztán elmondta, milyen vágyai vannak jelenleg. – Szeretnék alkotni más közösségben is a miskolci színházon kívül, vágyom újra filmet forgatni, jó lenne kipróbálni magamat a szinkron terén, valamint egy, a személyiségemtől távol álló szerepben, például hétfejű sárkányként – sorolta nevetve, majd hozzátette: szeretne szerelmet, többször találkozni a barátaival, és egy másik hivatást is. – Február elsejétől önkéntes leszek, októbertől már jártam képzésre, hogy megtudjam, mi vár majd rám a gyermekkórházban. Megdöbbentem, mikor hallottam, hogy a bent hagyott csecsemők egy idő után nem sírnak, nekik szeretnék segíteni – fedte fel titkát.
Miért Miskolc?
Arra a kérdésre, hogy miért Miskolcra jött, Mészöly Anna azt mondta, hogy egyszerűen nagyon sok jót hallott az itteni színházi életről.
– A pincétől a padlásig olyan összetartó közösség van itt, ami példaértékű. És azért maradtam itt, mert olyan szerepeket kaptam, amiket az ember nem utasít vissza. A híresen lelkes miskolci közönség titka pedig talán abban rejlik, hogy nagyon széles spektrumon szomjazzák a kultúrát. Fura, ha arra gondolok, hogy milyen sztereotípia alakult ki Miskolcról: iparváros, hidegebb van mindig pár fokkal, mint máshol – tette hozzá a színművész, aki nagyon jól érzi magát a vármegyeszékhelyen. – Megállítanak az utcán, mert felismernek, sőt, volt olyan a boltban, amikor valaki egy cukorral ajándékozott meg.
