"Levegőt!" - felirat az országos megmozdulás jelszavával a menet elején. "Szolidaritást!", olvasható a felkiáltás egy másik táblán, miközben a tüntetők arra biztatnak mindenkit, hogy csatlakozzanak a menethez. A szervezők elmondása szerint több százan gyűltek össze az újabb miskolci demonstrációra, hogy együtt skandálják: "nincs tanár, nincs jövő". A magyar közoktatás állapota miatt aggódók azt is kérték, hogy "fizessétek meg a tanárainkat!".
Menetük mellett sorra nyíltak az üzletek ajtajai, rengetegen vették fel telefonjaikra, vagy élőztek, hogy megosszák ismerőseikkel a tüntetés pillanatait. A tömeg útját rendőrök biztosították.
Kisebb fennakadást csak ott okozott a villamosközlekedésben a menet, ahol a kiülős helyek miatt leszűkült a főutca, de 1-2 perc várakozás után a járatok tovább haladhattak.
A demonstrálók között diákokat, szülőket és nagyszülőket, pedagógusokat, civileket, valamint helyi politikusokat is láttunk.
A Szent István téren több beszéd is elhangzott. Csabalik Zsuzsanna konferálta az eseményt, a Padtársak képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy országszerte egyszerre tizenhat városban tüntetnek újra az oktatásért és a státusztörvény bevezetése ellen. A „Levegőt” elnevezésű eseményt Molnár Áron „noÁr” és a Tanítanék Mozgalom szervezte. Miskolcon kívül megmozdulást tartanak Budapesten, Sopronban, Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Szentesen, Egerben, Szolnokon, Szombathelyen, Veszprémben, Nagykanizsán, Dunaújvárosban, Szekszárdon és Balassagyarmaton is.
A hét felszólaló aztán hét jellemző mondatot idézett pedagógusoktól, amikben közös volt a tehetetlenség és kisemmizettség érzése, a félelem, a pesszimista jövőkép. Az egyik tanár úgy fogalmazott, hogy "bántalmazó kapcsolatban élünk a felelős minisztériumunkkal. A problémáinkat lenézik, erőszakkal reagálnak rájuk, a valódi megoldási szándék legkisebb jele nélkül". Pályatársa pedig arra panaszkodott, hogy "nem hallgatnak meg minket, egyre inkább el vagyunk lehetetlenítve, fogy a levegő, sarokba vagyunk szorítva, fulladunk".
A szülők nevében Vajda Éva színművész szintén levegőt kért tanárnak és tanulóknak egyaránt. Ezt követően Kuru János, a miskolci Dr. Ámbedkár Iskola végzős roma diákja elmondta, a tágabb családjában ő az első, aki tanári pályára készül, pedig tudja, hogy sajnos nem lehet megélni ebből a hivatásból. Egyenlőséget, emberséget, minden iskolában megfelelő közoktatást, megfizetett tanárokat és szabadságot követelt.
Kortársa, Merucza Tibor Alex aktivista, az ADOM Diákmozgalom alelnöke hozzátette, valódi párbeszédre, diákközpontú oktatásra, esélyteremtésre lenne szükség.
- Ahhoz, hogy megoldjuk a problémákat, össze kell fognunk, és kéz a kézben küzdeni kell - hangsúlyozta.
Czipa Zoltán András emődi pedagógusként a "csendben maradó", "kiszolgáltatott" és "félelemben élő" vidéki kollégáihoz szólt. Úgy vélekedett, hogy "a túlélésre játszanak", pedig tisztában vannak a problémákkal. Azt mondta, egykor megbecsült pedagógusként ma a rendszer "ellenségként" kezeli őt. A tanárok lettek ugyanis a legújabb "ellenség". Korrupciót és erkölcstelenséget emlegetett a kormányzatban.
- "A szemünk előtt zajlik minden: sáskaként rágják le a vetést, vakondként túrják az ország gyökerét, erdő nélküli lombkoronasétányt építenek és lopják szét az országot" - fogalmazott, hozzátéve: ezt látják vidéken is, mégis hallgatnak a pedagógusok, akiket bátorságra ösztökélt.
Szitás Benedek, a Miskolc és Környéke Kossuth Kör elnöke egykori tanítója emlékét idézve meg beszélt a tanári pálya nemességéről, a tanár-diák kapcsolat fontosságáról.
- Senki nem felejti azt az embert, aki megtanította őt a szorzótábla logikájára, akinek segítségével megbirkózott a betűvetés nehézségével, és aki megismertette őt az olvasás gyönyörűségével. A tanár tudása olyan, mint az anyai szeretet: annál több van belőle, minél többfelé osztotta szét azt - emelte ki.
Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének regionális vezetője "tolvajlást" emlegetett akkor, amikor az elmúlt tíz évben "ellopták tőlem a szakmámat, a hivatásomat, ellopták a településektől az iskoláikat, az intézmények autonómiáját, az időt és a pénzt az iskolák felújításához; a fiatal pályakezdőket, a bizalmat, a biztonságot, a normális életpályamodellt".
- De a lelkünkből, pedagógusi és emberi méltóságunkból is ki akarnak forgatni minket. A diákokat látva azonban azt mondom: a jövőt nem tudják teljesen elvenni - hangsúlyozta.,
Végül Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom alapítója állt a mikrofon elé. Beszédében a kormányt kritizálta, az oktatás elhanyagolása mellett például az egészségügy helyzete miatt is.
- Szégyen, hogy a rendszerben a bántalmazó hatalom fenyegetései és visszaélései miatt a pedagógusok egy része még saját magáért sem mer kiállni, inkább lehajtott fejjel tűri, hogy vele és diákjaival bármit megtegyenek - fogalmazott.
"Ma több millió embernek kellene felemelnie a szavát: eddig, és ne tovább!" - mondta.
Pilz Olivér a státusztörvény-tervezet pontjait részletesen kritizálta, ami véleménye szerint nem az oktatás javításáról, hanem a bosszúról szól.
Beszélt arról is, hogy a szakképzésben már évekkel ezelőtt bevezettek hasonló rendszert, de az akkor engedetlenkedő tanárokat szankcionálták tudomása szerint.
Végül a kiállások folytatását kérte, mert "nem hagyhatjuk abba".
- Minél többen felemeljük a szavunkat, annál nagyobb az esélye, hogy eredményt érünk el - húzta alá.
