Zsúfolásig megtelt a Nagyszínház előtere rajongókkal. Mindannyian izgalmas utazásra készültek a színházművészet kulisszái mögé. Gyors karszalagosztás, csoportba rendeződés és már indulhatott is a túra, nem mindennapi idegenvezetőkkel. Maguk a Miskolci Nemzeti Színház művészei tartottak tárlatvezetést a csoportoknak.

A színpad

Bodoky Márk és Lajos András színművészek Edmond Rostand világhírű színműve, a Cyrano díszletében tartott idegenvezetést. A Keszég László rendezte darabban egy hatalmas falon lévő függönyt két kislány próbálta meg széthúzni. Többen pedig az erkélyre voltak kíváncsiak. 

A színészek elárulták, hogy ide eredetileg fúróval szokták rögzíteni a feljárót, de ezt – a fúró hangja miatt – előadás közben nem lehet megtenni, ezért most kampókat használnak az illesztéshez. A kíváncsiak a Cyrano előadás pékségében „készült” kenyereket is kézbe vehették. Ezeket hungarocellből „sütötték.” – Kivéve az úgynevezett fogyókellékeket, amiket nem szeret a színház gazdasági igazgatója, mert ezeket mindig pótolni kell, hiszen az előadás alatt megesszük a valódi étkeket – mondta Lajos András, aki elárulta, furcsa jelenetet eredményezhet egy-egy, még próbán befelé nyíló ajtó, amit az előadásra megfordítanak kifelé nyílóra. Tőle tudtuk meg azt is, a padokat nem szokták rögzíteni, hogy azokat minél hamarabb ki tudják pakolni a színről. – Ezt azonban kellett – mutatott rá a színművész az egyikre –, mert a rendező azt kérte, a jelenet alatt álljak fel rá.

A színházi bejárás részvevői többek között arról érdeklődtek, hogy ahol járnak, az már tényleg az órákkal később bemutatott darab díszlete, padlózata? – Igen – válaszolt Bodoky Márk, aki visszagondolva a próbákra, elmondta, nagyon kellett vigyázni arra, hogy a cipő ne hagyjon nyomot a fehér padlón. – Kiváló takarítóink azonban minden használat után orvosolták az esetlegesen keletkezett károkat.

Az est egyik tetőpontja most is a forgószínpad volt, rajta a közönséggel! Ezt nagyon szeretik a nézők. – Ez nem a maximum! – kiáltott fel forgás közben Lajos András, aki elmagyarázta, a mozgó talajról úgy kell lelépni, hogy a lábak ne akadjanak össze.

A kelléktár

A színpad után a kelléktár volt a kulisszák mögötti kirándulás következő állomása. Kriston Szabolcs, a részleg vezetője szívélyesen üdvözölte a látogatókat. – Ilyen szavakat most először hallhatnak az itt lakó tárgyak, hiszen ide színházon kívüli ember még soha nem léphetett be – mondta a vezető, aki elárulta, az üvegnek tűnő poharak polikarbonátból vannak, mint ahogyan az összetörni kívánt ablakok is. – Ezek szilánkosra törnek, de nem veszélyesek, nem vágják meg a színészek kezét.

A kelléktár tárgyait nem katalogizálják, csak témák szerint csoportosítják őket, de Kriston Szabolcs otthonosan mozog közöttük. Némelyiket saját maga készítette, például az üvegpalackba zárt, fogpiszkálókból, gyufaszálakból és hímzőcérnából alkotott hajókat. Kérdésre elárulta, minden kérés extrémnek tűnik először, de végül kreativitással és utánajárással megoldható, hogy előteremtsen egy-egy darabhoz néhány hőtartó poharat vagy akár több nyerget is. – Olykor nyolccentis gyémántot is rendelünk a gyémántbányából – humorizált a részlegvezető.

A színházi világnap üzenete

A Miskolci Nemzeti Színházban már hagyomány, hogy a színházi világnapon a kulisszák mögé bepillanthat a közönség. Ekkor olvassák fel a világnap üzenetét is. Idén Seres Ildikó Déryné- és Jászai Mari-díjas színművész – aki már huszonnyolc éve tagja a Miskolci Nemzeti Színház társulatának – tolmácsolta Carlos Celdrán kubai rendező, író, színházigazgató üzenetét: „A nagy mesterek tudják, hogy az elismerés semmilyen formája nem érvényes a munkájuk lényegét illető bizonyosságon kívül: vagyis azt, hogy kétségek közepette csak pillanatokra valósítják meg az igazságot, a kétértelműséget, az erőt, a szabadságot. Semmi sem éli túl őket, marad utánuk néhány adat, fotó, videó felvétel, elképzeléseik halvány lenyomata. Ezekből a felvételekből a közönség csendes rezdülései hiányozni fognak, ahogy az éppen megértett és átélt pillanat varázsa is, ami megismételhetetlen, elmesélhetetlen. Ez csak néhány másodperc, ami áttetszőbb, mint maga az élet.”

A Nemzetek Színházának évadnyitóját 1957. március 27-én tartották Párizsban. Pár évvel később, 1961-ben ezen a napon született meg a színházi világnap a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján. Az intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik a színházi világnapot.

A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

A Miskolci Nemzeti Színházban idén március 22-én mutatták be a Cyranot. Március 29-én kerül színre A velencei kalmár. Április 24-étől pedig jön a Horizont Táncfesztivál.