Régebben gyakran vágytam arra, hogy mennyivel jobb lenne, ha a nap nem 24 órából, hanem többől állna, mert akkor mennyivel több mindent csinálhatnék. De sajnos csak ennyi van, ennyit lehet beosztani a munkahelyi feladatokra, a magánéleti kötelezettségeinkre, és arra, hogy egy kicsit élvezzem is az életet, vagyis minőségi időt töltsek a családommal, szabadidős tevékenységeket végezzek, és tisztán csak önmagammal, saját igényeim kielégítésével foglalkozzam. Ráadásul sokszor még az áldásként felszabaduló szabadidőmet is a berögzült minták alapján feladatokkal és elvárásokkal töltöttem meg, és a szabadságot is azon kötelezettségek teljesítésre fordítottam, amelyek a munka mellett már nem fértek bele az időmbe. A saját káromból aztán keservesen megtanultam, hogy az önmagammal töltött idő nem önzés, hanem természetes érzés és igény, és nem szabad, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen azért, ha úgy érzem, hogy egyedül, magamban, a saját gondolataimmal szeretnék lenni pár órát, amihez fontos lelassítani, és átszervezni az egész életemet, mert ez hosszú távon megtérül magamnak, és a környezetem is hálás lesz érte.
Ehhez azonban a nap 24 óráját megfelelően kellett beosztanom, vagyis az időmmel is meg kellett tanulnom gazdálkodni. Először végiggondoltam az elmúlt hetet, hogy lássam, mikor pazaroltam el az időmet és mikor sikerült azt jól beosztanom. Ebből aztán szép lassan megtanultam nemet mondani mind a magánéletben, mind pedig a munka terén, majd nagy nehezen rávettem magam a napi rutin kialakítására is, mert így nagyobb esélyét láttam annak, hogy kiszakítom majd magamnak azt a pár órát a napból, amennyire szükségem van ahhoz, hogy feltöltődjek, rendezzem a gondolataimat, hogy harmóniába kerüljek önmagammal és a környezetemmel. Ebben eleinte az segített, ha elmentem otthonról, hogy még véletlenül se jusson eszembe a takarítás, vagy az egyéb házimunkák elvégzése.
Ma már otthon is képes vagyok megteremteni magamnak ezt az időt. Az említett technikákkal - visszatalálva régi önmagamhoz - rábukkantam arra a néhány szabadidős tevékenységre, amelyekbe bármikor úgy tudok belefeledkezni, hogy miközben csinálom azokat, észre sem veszem az idő múlását, örömet okoznak, építenek, gazdagítanak, felemelnek, simogatják a lelkemet, feltöltenek energiával, és boldoggá tesznek. Az, hogy kit mi tesz boldoggá, elsősorban személyiségének és önismeretének a függvénye.
Végeredményben mindegy is, mi az, ami meghozza a lelki békénket, mi az, amivel regenerálódhatunk, a fontos az, hogy megadjuk a lelkünknek és a testünknek azt, amivel feltöltődhetünk. Az önmagunkra fordított időnek sok felszabaduló energia, a mindennapok harmonikusabb megélése, a szabadság érzése, a lelki béke és kevesebb stressz a jutalma. Ráadásul ha kiegyensúlyozottabbak vagyunk, jobb és nagyobb teljesítményre leszünk majd képesek az élet minden területén.
(Külső fotó: Pixabay)
