A hagyományos karácsonyi asztalt a rendkívül egyszerű étkezés és a mágikus gondolkodás egyaránt meghatározta a paraszti világban. Az ünnepi asztal minden tartozékának különös jelentősége volt.
– A karácsony kezdetére már megszűnt az adventi időszakban jellemző böjt és a hústilalom. December 24-én, szenteste, a katolikus falvakban még sokan hús nélkül főztek, de sokfelé a káposztalevest már füstölt hússal, kolbásszal készítették, ami a vidékünkön jellemző karácsonyi étel volt. Ehhez általában a ma is népszerű bobajka vagy guba készült mákkal, esetleg túróval, mézzel, vagy más kelt sült tészták társultak. A mák a bőséget, termékenységet szimbolizálta. A halászlé és hal fogyasztása csak jóval később jött divatba – nyilatkozta a minap.hu-nak Viga Gyula etnográfus, a Herman Ottó Múzeum nyugalmazott igazgatója. – Este a vacsorán inkább disznóhúst fogyasztottak, mint halat. Az estére megsütött toros ételt a mezőkövesdi matyók angyalhurkának nevezték – fűzte hozzá.
Szalma, széna a szobában
Érdekességként említette, hogy főleg Zemplénben a szlovákok és a ruszinok megjelenítették a születés misztériumát azzal, hogy szalmát, vagy szénát vittek be a szobába.
– A szobában a szalmát, vagy a szénát jellemzően a sarokban, vagy az asztal alatt helyezték el és vas szerszámokat, például az eke tartozékait beletették, ami a keleti szlávoknál bajelhárító jelleggel bírt. A gyerekeknek általában almát és diót szórtak el, amit megkereshettek és ajándékba kaptak. Sőt a kicsik benne is aludtak a szalmában, szénában karácsony éjszaka. Ezt a szalmát később megetették az állatokkal, a szénát pedig feltekerték a gyümölcsfák törzsére, hogy a nyulak ne rágják le a kérgüket. Ezek egyben védő, termékenység varázslatok is voltak – sorolta a néprajkutató.
A fokhagyma és alma is véd
Elmondta, a karácsonyi asztalra egész Közép-Európában gabonát, len-, vagy kendermagot tettek a karácsonyi háziszőttes terítőre. Néhány vidéken csak egyszerű szedettcsíkos abroszt használtak, esetleg meg is duplázták az abroszokat. Úgy terítették le azokat, hogy a középen futó csíkok keresztalakot képezzenek, amelynek szintén jelentése volt, Krisztusra utalt.
- A magvakat karácsony után aztán a baromfinak adták oda úgy, hogy a kerék vas abroncsába szórták bele, vagy belekeverték a vetőmagok közé. A magok mellett fokhagymát is tettek az ünnepi asztalra, amiből minden családtagnak egy-egy cikket le kellett nyelnie. Úgy gondolták, hogy ez a betegségektől óv. Szintén ezt tartották az almáról is, amit annyi cikkre vágtak fel, ahányan összejöttek és mindenki evett belőle. Volt, ahol egy egész almát tettek egy vödör frissen mert vízbe. Ezt nevezték aranyosvíznek és ebből is minden családtagnak innia kellett, ha el akarta kerülni a betegségeket. Néhány helyen húsvéthoz hasonlóan mézet is kitettek az asztalra, amivel keresztet rajzoltak a gyerekek homlokára – foglalta össze Viga Gyula.
A karácsonyfa késői találmány
Felhívta rá a figyelmet, a karácsonyfa állítás csak később, a német polgárság körében alakult ki és onnan terjedt el. Magyarországon a 19. század első felében nemesi és polgári házakban jelent meg, a század második felében falusi iparos és tehetős paraszti családoknál kezdett elterjedni. A parasztság körében sokáig csak zöld ágakat díszítettek fel, és almával, dióval ékesítették azokat. A két háború között lassan általánossá vált a fenyőfa állítása, de a mostani nagy ajándékozás nem volt jellemző, az csak a 20. század utolsó harmadában terjedt el.
Könyvajánló: Jövőre jelenik meg Viga Gyula új könyve, melyben a Bodrogköz hazai és szlovákiai magyar falvainak népi táplálkozásával foglalkozik. A kötetben további érdekességeket ismerhetnek meg olvasóink a hagyományos népi konyha világáról és a karácsonyi asztalról is. Korábbi a vármegye gasztronómiai hagyományairól múzeumi kiadványként megjelent könyve 2004-ből, a Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című.
