A karácsonyi népszokásokban és hiedelmekben egyaránt megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdethez és a Megváltó születéséhez fűződő hagyományok.
- A keresztények egyik legnagyobb ünnepe a karácsony. A 4. század óta december 25-én ünneplik Jézus, a Megváltó születését. Teljesen más hangulata lehetett a karácsonyi időszak téli estéinek egy II. világháború előtti faluban, ahol nem volt még közvilágítás. Akkoriban a házaknál a gyertyák lángja, vagy a petróleumlámpa világított és csak a kemencében égő tűz pislákolt. Egyedül a templom volt fényesen kivilágítva, amikor az éjféli misére mentek karácsony vigíliáján. Ez is megerősítette az ünnepvárás csodáját, a lelki átlényegülést – idézte fel Viszóczky Ilona, a Herman Ottó Múzeum néprajzos muzeológusa.
Találkozások a fonóban
Emlékeztetett, a karácsonyi ünnepkört az adventi előkészületi időszak előzi meg, amely Szent András napját, november 30-át követő első vasárnappal kezdődik és december 25-ig, karácsony napjáig tart. Ez a periódus egy bűnbánati időszak, régebben böjti étkezés jellemezte, pénteki napokon hústilalom volt. Elmaradtak a táncos vigalmak, hangos mulatozások és törekedtek a visszafogottságra.
- A régi falusi életben a mezei munkák befejezése után, adventben is, a ház körül folyó asszonyi munkák közül a kender rostjának feldolgozása, a fonás volt a legjellemzőbb. Ehhez a fonóházban összegyűltek az utcabéli asszonyok, illetve a rokonság, így ez társas alkalmat is jelentett. Ilyenkor az idősebbek sokat meséltek, tovább adták a hiedelmeiket, történeteiket. Emellett a fiatalok ismerkedésére is lehetőséget adott a fonó: az eladósorban lévő leányokhoz bekopogtattak a legények és tréfálkoztak velük, játszottak. Például, ha leejtette a leány az orsót, a legény ügyesen felkapta azt, és egy csók fejében adta vissza – ismertette az etnográfus.
Böjt, mise, majd lakoma
Az akkori hideg telek miatt mindenki beszorult a házba, a falusi hagyományos nagycsaládban akár tíz-tizenöt ember is, hiszen a generációk még együtt éltek. Közülük mindenkinek megvolt a maga feladata, még a gyerekek is tevékenykedtek: például gyújtóst készítettek be a főzéshez vagy vizet hoztak a kútról. Az ünnepek előtt kitakarították a házat, az udvart és az istállót is, valamint gondoskodtak a jószágokról – tudtuk meg.
- Az ünnep előtt a katolikus családoknál karácsony vigíliája vagy karácsony böjtje, december 24-e böjt megtartásával járt, aznap csak kevés ételt vettek magukhoz az éjféli miséig. Ezt a napot az ünnepi készülődés töltötte ki: a főzés és az ünnepi fogások előkészítése, kalácssütés. Jellemző böjtös ételként egyszerű leveseket fogyasztottak, korpaciberét vagy az aszalt gyümölcsökből, susinkából készített habart levest, és a napraforgó olajjal megkent pirítóst, az olajon megfuttatott káposztát. A mákkal készíttet bobajka – máshol guba – is jellemző karácsonyi étel volt. De sokfelé már a vacsoránál sem tartották meg a böjtöt olyan szigorúan, a gyermekek megkóstolhatták az ünnepi kalácsot és már a káposztaleves is füstölt hússal gazdagítva készülhetett – foglalta össze Viszóczky Ilona.
Aztán szentestén sötétedéskor elmentek egymáshoz kártyázni, beszélgetni, várták a harangozást, amikor a katolikus családok éjféli misére mentek és mennek ma is a templomba. Ezt követően fogyasztották el az ünnepi vacsorát – folytatta.
Előkerült a Luca széke is
Elmondta, a december 13-án, Luca napján elkezdett és a karácsonyi ünnepig elkészített Luca székét is szenteste vitték el a templomba. Ha az éjféli misén a készítője felállt rá, akkor a hiedelem szerint meglátta, hogy ki a boszorkány; a nagy szarvai árulkodtak róla. De utána gyorsan szaladnia kellett haza, nehogy a boszorkány utolérje! Ha futás közben mákot szórt el, amelynek minden szemét fel kellett szednie a gonosz léleknek, akkor megmenekülhetett. Otthon pedig tűzre kellett vetnie a különleges, tizenháromféle fából eszkábált széket is.
Kántálás vagy mendikálás
- Karácsony viliáján, vagy az előtte lévő adventi időszak délutánjain, estéin jellemzőek voltak a dramatikus játékok, az énekes, verses köszöntők, vagy más néven a kántálás. Csoportok járták végig ilyenkor a falut a betlehemi történetet megidézve és jókívánságokkal megtisztelve a háziakat, ahol megvendégelték a betérőket. Általában fiatalok, vagy gyerekek vettek részt a kántálásban, akik az ünnephez kapcsolódó énekeket, köszöntőket, rigmusokat adtak elő. Néhány vidéken a kántálást, ezt a köszöntő és adománygyűjtő szokást mendikálás, kóringyálás, vagy angyali vigasság néven emlegették – sorolta.
A karácsonyi több szereplős dramatikus játékok közé tartozott a betlehemezés, amelynek régiónként eltérő változatai alakultak ki.
Falusi betlehemes játékok
Az első betlehem kialakítása Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1223-ban az olaszországi Greccióban egy sziklaüregben rendezte be azt élő emberekkel és állatokkal.
- A 19-20. században a hazai paraszt falvakban elterjedt betlehemes szokás során leginkább pásztorjáték keretében adták elő a bibliai történetet. A beöltözött szereplők a már hetekkel korábban megtanult szöveget sokszor jelmezekbe öltözve adták elő, így jártak házról házra csoportokban, és általában egy kisebb templommakettet is hordoztak magukkal. A 17-18. századból már fönn maradtak magyar nyelvű betlehemes szövegek, amelyek iskolai előadásokhoz készültek - számolt be a néprajzkutató.
Kiemelte, Miskolcon még az 1950-es években is élt a betlehemes játék, melyet felnőtt férfiak adtak elő. Bodgál Ferenc néprajzkutató gyűjtéséből a szövegét is megismerhetjük.
István és János nap
- A falvakban karácsony napján, december 25-én minden felekezet templomában ünnepi liturgiát tartottak. Az ünnep során a falusiak időt tudtak áldozni a rokonok meglátogatására. Ekkor tartották meg az István (december 26.), valamint a János napot (december 27.) is a névnaposok köszöntésével. Olyankor jókat ettek és borozgattak, beszélgettek. A karácsonyi ünnepkör a január 6-ai vízkereszttel ér véget – zárta a Herman Ottó Múzeum néprajzos-muzeológusa.
Hagyományos falusi névnapi köszöntő a Bodrogközből Viga Gyula etnográfus gyűjtése alapján:
Szent érzelem szállt meg a mai nap engem,
hogy Istvánunk téged megtisztellek.
Kívánom, hogy élted soká virágozzék,
a búbánat tőled messzire távozzék!
Virágozzék élted, mint kertész virága,
kertész virágának ékes violája.
Házad népének lehess hű vezére,
tartson meg az Isten ennek védelmére!
Szívünkből kívánjuk!
