A vádirati tényállás szerint a vádlott 2016. évben elvált a feleségétől és hazaköltözött Taktaharkányba, ahol szüleivel és bátyjával élt együtt egy családi házban.

A vádlottal szemben 2018. március hónap közepén rendőri intézkedés történt, mert a házban összetört két széket, és a családtagok féltek tőle.

2019. október hónap közepén, a délutáni órákban a vádlott zaklatottan viselkedett, fel-alá járkált, magában beszélt, majd késő este, amikor a szülei már lefeküdtek, bement a szobájukba, odaállt az anyja mellé az ágy széléhez, és egy üvegedényből 1-2 dl motorbenzint locsolt az anyja ruházatára és a plédre, majd közölte, hogy „kimegyek gyufáért és felgyújtalak”.

Kiment a szobából, azonban az apja utána kiabált, hogy ne merjen visszajönni, tűnjön el, erre elhagyta a házat.

Az eseményekről a testvére értesítette a rendőrséget. A motorbenzin tűz- és robbanásveszélyes anyag, a sértett által viselt felsőt és plédet pedig olyan viszkóz alapú szálak alkották, amelyek éghetőek.

A vádlott kóros elmeállapotú, képtelen arra, hogy a cselekménye következményeit felismerje, esetében a bűnismétlés lehetősége fennáll.

Az ügyészség az előzetes kényszergyógykezelés alatt álló vádlottal szemben kóros elmeállapotára tekintettel indítványozta a vád alóli felmentését, és kényszergyógykezelésének elrendelését.