Pályafutását tanárként kezdte, majd pár év múlva lett idegenvezető. Éppen a Berzeviczynek köszönheti, hogy így alakult. - Pályakezdő nyelvtanárként akkor kerültem oda, amikor az iskolában elindult a két tannyelvű idegenforgalmi képzés. Az akkori igazgatóm, Balog Béla bácsi javaslatára beiratkoztam az idegenforgalmi főiskolára, hogy a nyelv mellett a szakmai tárgyakat is tanítani tudjam. Ott találkoztam először az idegenvezetéssel.

Elmondása szerint mindkét munkát azért kedveli, mert emberekkel foglalkozhat.
- A tanítás során ugyanúgy, mint az idegenvezetés során mindenki külön figyelmet igényel, más és más igényeket, szükségleteket kell kielégíteni, a különböző vérmérsékletű és személyiségű diákokhoz, emberekhez különbözőképpen kell állni.

Szanyi Ildikó érzéseit, tapasztalatait nem csak átéli, de papíron is rögzíti őket.
- Kisiskolás koromban is írtam verseket és meséket, ezeket sajnos nem őriztem meg. Egyetemista koromban fordultam ismét az irodalom felé.
Pár évvel ezelőtt az Irodalmi Rádió felhívására jelentkezett egy novellájával.
- A zsűri érdemesnek találta az írásomat, hogy megjelenjen Az év pedagógus írója antológiában. Később az egyik kedvenc szerzőm, Rolf Hermann elbeszéléskötetének fordítása közben engem is elöntöttek az emlékek, visszagondoltam saját fiatalságomra, a nagyapámra, akinek az emlékére mindenképpen szerettem volna egyszer valami maradandót alkotni, és megszületett a Nem ezt ígérték című novelláskötet, amit a megjelenése után egy hónappal az Élet és Irodalom folyóirat is A hét könyvei közé választott.

A most megjelenő Három tucat szuvenír a második önálló irodalmi kötete. A könyv középpontjában az utazás áll: ez a téma Szanyi Ildikó számára lehetőségeket, titkokat és tanulást rejt.
- Magánemberként leginkább autóval szeretek utazni. Szeretem az autópályákat, szeretek megállni kávézni a benzinkutakon, majd továbbindulni. Ha nem autópályán haladunk, szeretem nézni az út menti házakat, feltérképezni egy-egy települést, elképzelni, milyen lenne itt lakni.

Fiatal, kezdő idegenvezetőként több kellemetlen, nehéz szituációval találkozott.
- A makacsságom tartott a pályán, és az, hogy volt egy nagyon jó kollégám, aki nem engedte, hogy hazaszaladjak. Mészáros Józsefnek hívják. Ő volt a sofőröm akkor is, amikor a velencei Dózse-palota előtt kis híján felpofozott egy feldühödött utas, mert ott derült ki, hogy a belépőre többet kell fizetni, mint amennyit az utazási irodában mondtak. Mára annyira megedződtem, hogy egyenesen imádom megoldani a problémás helyzeteket. Szerencsére ritkán fordul elő ilyen szituáció.

A Három tucat szuvenír utastípusokat, személyiségtípusokat mutat be, emellett komoly hangsúlyt kapnak a különböző városok, látnivalók.
- Mindegyik helyszín közel áll hozzám, de talán a spanyolországi Lloret de Mar a kötetben megjelenők közül a kedvencem. Remélem sikerült ábrázolnom azt a gondtalan lazaságot, amivel életemben először ott találkoztam, és amit azóta is irigylek a helyiektől.