Koleratemető és katonatemető – mindkét néven emlegetjük a Sajó utcán található sírkertet, ahol megemlékezést tartottak halottak napja alkalmából. Az itt nyugvó kilencszázhatvankettő katona a huszadik század elején pusztító pandémiában halt meg. A területen hozták létre ugyanis azt kifejezetten a háborús sebesülteknek létesített barakk-kórházat 1914-ben, amiben több mint ötezer beteget tudtak kezelni egyszerre. Ez a barakktábor volt a legközelebb a galíciai frontvonalhoz, ezért ide szállították a betegeket, sebesülteket. Koleratemetőnek az itt élők nevezték el, mivel ez a járványos betegség sok áldozatot szedett a katonák között. Pfliegler Imre tábori orvos vezetésével ötvennégy orvos dolgozott itt, illetve több nővér is a Magyar Vöröskereszttől. A kórház hetvennyolc nagyobb, nyolc kisebb barakképületből, és hét melléképítményből állt. Az első betegek már 1914. szeptember 28-án – szám szerint harmincnégyen – megérkeztek, létszámuk néhány nap alatt elérte a háromszázat. De volt olyan időszak is, amikor ezer betegről kellett gondoskodni.
- A hazáért hősi halált halt elődeink előtt tisztelgünk. Áldozatvállalásukkal példát mutattak az utókor számára. Azok, akik a háborúban életüket vesztették, talán nem is akartak hősökké válni, egy boldog, békés életre vágytak, végezték mindennapi munkájukat, dolgoztak családjukért. Tették ezt mindaddig, amíg el nem sodorta őket a történelem vihara. Elsodorta őket egy olyan háború, amelynek mindenki vesztesévé vált, győztesek és legyőzöttek egyaránt - fogalmazott a péntek délelőtt tartott megemlékezésen Badány Lajos. - Európai népeinek fiai harcoltak egymással a csatatereken. De akkor és ott ők úgy érezték, hogy a hazájukért teszik mindezt, becsülettel harcoltak mindazon eszményért, amelyet ők fontosnak tartottak. Önzetlen áldozatvállalásuk által hősökké lettek mind az Isten, mind pedig az utókor színe előtt – jelentette ki Miskolc alpolgármestere. - Az utókor feladata az, hogy továbbvigye az elődeik örökét, ápolja a hősök emlékét, betemesse a közénk vert árkokat, és begyógyítsa a korábbi sebeket – tette hozzá.
Az eseményen beszédet mondott a Magyar Cserkészszövetség II. Észak-magyarországi kerület elnöke is. Jernei Péter a temető több másfél évtizeden át tartó rendbetételének lépéseit idézte fel.
- Valamikor a rendszerváltást követően vitt el minket az akkori idős cserkészvezetőnk egy furcsa emlékműhöz, ami körül pár darab fűvel benőtt sírkő állt. Sarlóval megtisztogattunk 2-3 sírkő környezetét, mécses gyújtottunk, majd az öreg cserkészparancsnokunk elmesélte hol is vagyunk tulajdonképpen. Az egyik I. világháborús katonai emlékműnél, ami a hősöknek állít emléket, de senki sem tudja hol található a cserjékkel, fákkal sűrűn benőtt többi sír és pontosan kik is nyugszanak ott. Gyerekként nem is nagyon értettük mi keresnivalónk van azon a helyen. Azonban másfél évtizeddel később már felnőtt emberként gondoltunk egy nagyot és újból felkerestük a helyszínt, ami még rosszabb állapotban volt, mint korábban. De nekünk már lehetőségünk nyílt feltárni azt a múltat, amit az 50-es évek utáni történelem a feledésnek szánt az I. Világháborús honvédek kapcsán. Mi már összegyűlhettünk – nekünk már nem kellett a besúgóktól, vagy a fekete autótól tartani - , majd ásókkal, baltákkal felszerelkezve nekiálltunk a területet rendbe tenni, hogy befejezzük az addigra már meghalt öregek munkáját – mondta.
Jernei Péter kiemelte a ma emberének fontos feladata beszélni a múltról. „Egy-egy történelmi előadás során, amit a temetőfelújítás alkalmaival az önkéntes fiataloknak szerveztünk ott a sírok között, érthetővé és kézzel foghatóvá váltak a háború tragédiái. Mi mindannyian történelemkönyvekből, vagy romantizált filmekből szereztünk ismeretet a háborúról, de most, hogy közvetlenül a szomszédunkban valósággá vált fel kell ismernünk, hogy a béke és a biztonság múlandó privilégiumok, amiért az előttünk lévő generációknak kellett feláldozniuk életüket” – hangsúlyozta a kerületi elnök.
Az ökomenikus imát követően a felújított temetőben Miskolc város vezetése, valamint a pártok, intézmények vezetői, képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit a romkápolna lábánál.
Az évtizedekig elfeledett temető területét 1992-ben a Miskolci Városszépítő Egyesület tette rendbe. 2015 novemberében emléktáblát avattak a temető egykori kórházi kápolnájának romjainál abból az alkalomból, hogy az épületet száz évvel azelőtt, 1915. november 2-án szentelték fel. 2019 márciusában a Sajó utcai koleratemetőben egyebek mellett felújították a kápolna még meglévő bejáratát, belső járdát alakítottak ki, rendbe tették a területet, növényeket is ültettek.
