„Szinte hihetetlen, hogy egy-egy régi fotónak milyen közösségteremtő ereje van. Amint megjelenik egy kép mondjuk a kiliáni automata benzinkútról vagy éppen a lillafüredi síelésről, akiknek valamilyen tapasztalata, emléke volt ezekről, azonnal kommentelni, beszélgetni kezdenek erről. Úgy látom, hogy nagyon hiányzik ez a fajta a közösségi lét az embereknek.” – Koleszár Péter, a Miskolc a múltban Facebook-csoport egyik alapítója, adminja szerint a helytörténeti emlékek összegyűjtésén túl ez az egyik lényeges funkciója a lassan 25 ezresre bővülő közösségi körnek.
A történet közel tíz éve, 2010 őszén indult. „Akkor vettem lakást a miskolci főutca egyik szecessziós épületében, és furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet annak a története, kik lakhattak ott. Abban az időben kezdett felfutni a Facebook, és próbaképpen feltettem egy posztot, hátha tud valaki információval szolgálni a lakás történetéről, de nem kaptam érdemi választ. Közben ettől függetlenül kialakult a Miskolc a múltban klub a város történetét gondozó jeles személyiség, Dobrossy István és Barna György közreműködésével, amely során a Lézerpont Stúdióban tartottunk két-három hetente előadásokat. Egy-egy érdekesebb téma esetén a csilláron is lógtak. Itt minden alkalommal Dobrossy István feldolgozott valamilyen érdekes miskolci témakört, az Avastól kezdve Görömbölyön át egészen Lillafüredig, amelyet ő jól ismert, és szarkasztikus, szórakoztató stílusában mutatott be. Amikor felvetődött, hogy jó lenne a miskolci magánembereknél lévő emlékeket, régi fotókat összegyűjteni, adta magát, hogy a klubtalálkozók során lehetőség nyíljon ezeket az emlékeket behozni és amíg az előadás tartott, a Látványtár munkatársai segítettek a digitalizálásban.”

A közben elindított Facebook-csoport létszáma rohamosan nőtt, ám menet közben több probléma is felmerült, amelyet kezelni kellett – árulja el a másik admin, Szojka Ágnes. „Az első pillanattól kezdve alapelvünk, hogy a csoportban nem jelenhet meg a direkt politizálás. Ezzel kapcsolatban kétféle gondunk is volt. Egyrészt az egyre nagyobb elérés miatt néhány politikus úgy gondolta, itt előadhatja magát, és kampányolhat, ám ennek gyorsan véget vetettünk. Tanácsoltunk el a csoportból jobb és baloldali közéleti embert egyaránt. Másrészt meglepődve tapasztaltuk, hogy ártatlannak hitt fotók, témák, mint például a Villanyrendőr kérdése vagy éppen az Avasi kilátó leégése, milyen politikailag fűtött adok-kapok szócsatákat váltott ki. Ezeket moderálni kellett, és mindig meg is tettük-tesszük, ezeknek nincs itt helyük. Mi csak Miskolc múltját igyekszünk megidézni, az ehhez kötődő emlékeket, fotókat várjuk és tesszük közzé.”
A csoport életében akadtak bőven érdekes, meglepő vagy éppen szívfacsaró történetek. „Chiléből írt rám egy idős hölgy hat évvel a csoport indulása után – idézte fel Koleszár Péter. – Leírta, hogy 9 éves koráig Miskolcon élt, azután a szüleivel Dél-Amerikába költöztek. Abban kért segítséget, hogy megtudhassa, mi lett a lakásukkal, kik élnek most benne. A legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy pont arról a lakásról beszél, amelyet én vettem meg, és ami ezt az egész Miskolc a múltban csoport létrejöttét ösztönözte. Somogyi Julikától aztán rengeteg információt tudtam meg a ház történetéről, az egykori lakókról.”
Szojka Ágnes két másik megható esetet idézett fel. „Olaszországból kaptunk egy angol nyelvű megkeresést, hogy az illető dédapja valahol Miskolc környékén halt meg, segítsünk kideríteni, hol lehet eltemetve. Hosszas kutatómunka végén meg is találtuk, és egyértelműen be is azonosítottuk a dédpapa sírját. Az sem volt mindennapi történet, amikor Sternádel Sándor alapító admintársunk az egyik feltöltött fotón szembesülhetett a saját szülőházával, amelyről addig semmilyen fotója, dokumentuma nem volt.”
A csoport vezetői szeretnék valamilyen formában feldolgozni ezeket az emlékeket. „Úgy gondoljuk, hogy ezt a több mint 30 ezer fotót, amit az elmúlt tíz évben kaptunk, mindenképpen katalogizálnunk kellene – mondja Koleszár Péter. – Ehhez valamilyen intézményesített formára, egyesületre, alapítványra lesz szükségünk. Ennek révén tudnánk pályázni, hiszen a feldolgozás anyagi források nélkül elképzelhetetlen. Szeretnénk közzétenni azokat a hihetetlen történeteket, amelyeket a fotók és visszaemlékezések révén megtudtunk, hiszen ezekről a miskolciak nagy része még csak nem is hallott. Együtt akarunk működni minden olyan intézménnyel és szervezettel, amiknél régi fotók lehetnek, illetve továbbra is várjuk a családi ereklyéket is, hiszen ezek időnként tényleg fantasztikus történeti részleteket is tartalmaznak. Ez a csoport azonban más szempontból is fontos. Vannak tagjaink a világ szinte minden pontjáról, és az innen elszármazottak rajtunk keresztül tartják a kapcsolatot a saját múltjukkal, idézik fel gyerekkoruk történeteit. És ezekből az apró részletekből bontakozik ki előttünk is az egykori Miskolc képe, a város történetekben rendkívül gazdag múltja.”