A Holokauszt 80 Emlékév adott apropót arra, hogy egy holokauszt emlékhelyet alakítsanak ki városunk vonzáskörzetében Létrástetőn. A kezdeményezést a Hit Gyülekezetet Miskolc, a Miskolc Örmény Nemzetiségi Önkormányzata és a Forrásvíz Kulturális Alapítvány karolta fel, mivel éppen nyolcvan éve ezen a helyen, 1944. október-novemberében tömeggyilkosságokat követtek el.

Az emlékműavatást gondos kutatómunka alapozta meg Kis József, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltár igazgatója részéről, aki az eseményt megelőző estén, október 31-én, csütörtökön előadást tartott "Miskolci tömeggyilkosságok a vészkorszak idején" címmel a Hit Parkban, a miskolci Hit Gyülekezete székhelyén. Az alkalomra a sajtó munkatársait is várták. 

Szilágyi Sándor, a Forrásvíz Kulturális Alapítvány elnöke, a Hit Gyülekezete Miskolc titkára, köszöntötte a jelenlévők között Rózsa Pétert, Miskolci Örmény Nemzetiségi Önkormányzatának elnökét és Abraham Braunt a miskolci Zsidóházat alapító haszid zsidó közösség rabbiját. 

Könyvbemutató adott ötletet

„Nagyon érdekes könyvbemutatón voltam három-négy évvel ezelőtt, ahol Pelle János történész mutatta be a kötetét. Ebben a II. világháború utáni antiszemita megnyilvánulásokról és zsidó pogromokról írt, amelyekben meg is haltak emberek. Kétszer is megemlítette Miskolcot 1946 és 1956 kapcsán, amiből az látszik, hogy a város akkori polgárai nem tanultak a holokausztból. Hiszen a miskolci zsidóság nagy részét 1944. nyarán deportálták haláltáborokba” – idézte fel Ledniczky Zsolt, a Hit Gyülekezete Miskolc vezető presbitere. 

Hozzátette, hogy nagyon fontos, hogy beszéljünk és gondolkodjunk ezekről a dolgokról. Továbbá, hogy nem szabad, hogy elfelejtsük ezeket az eseményeket a város történetében, amelyeknek a tisztázása a mai napig nem történt meg teljes mértékben. 

A Téglagyárból deportáltak

„Semmilyen személyes érintettségem nincs a témát illetően. A célom az volt, hogy olyan területet kutassak, amivel korábban még senki nem foglalkozott, legyen az a negyvenes évek második fele és a politikai gyilkosságok, illetve 1956. Így jutottam el oda, hogy elkezdtem boncolgatni, hogy a Nyilaskeresztes Pártnak kik voltak itt a vezetői és a tagjai” – mondta elöljáróban Kis József, a vármegyei levéltár igazgatója. 

Megosztotta, hogy konkrét bizonyítékokat talált a Miskolc környéki tömeggyilkosságokra, amelyekről 2015-ben és 2022-ben már beszámolt tanulmányaiban. 

„1944. március 19-én a németek megszállták a várost és áprilisban elkezdődött a zsidóság gettósításának az előkészítése. Májusban kijelölték a gettó területét, amiben Szlávy László polgármester serénykedett leginkább. Június 5-én elkezdődött a miskolci izraeliták deportálása Auschwitzba a Tatár utcai téglagyárból, mert ott pályaudvar is működött. Ennek során tömeggyilkosságok is történtek” – foglalta össze az előadó. 

Beszámolt róla, hogy később négy holttestet exhumáltak a Téglagyár területén, de ebből csak egy halálesetet tudtak biztosan ehhez az időszakhoz kapcsolni, Gimes Jenő miskolci ügyvédét. Mivel megpróbált a szögesdróton keresztül menekülni, Czifrák József csendőr combon lőtte, de a golyó artériát talált el, ezért gyorsan elvérzett. 

Kínzás az Arany János utcán

Kis József elmondta, hogy az Arany János utca 19. és 68. szám alatti házakban, a csendőrség által berendezett kínzókamrákról szintén beszámoltak a túlélők, többek között Román Endre. Az itt végzett kínzás célja az volt, hogy a zsidók vagyonáról szerezzenek információt és elkobozzák azt. A zsidó vagyon rejtegetésével vádoltak között volt: Abramovics Dezső ékszerész, Radványi Ignácné cipőkereskedő és Hollander Béla ügyvéd. Az előbbi kettő végül Auschwitzban halt meg. A miskolci kínzókamrákban a fogvatartottakat gúzsba kötve, szájukat betömve fejjel lefelé fellógatták és gumibottal, illetve más eszközökkel ütötték őket. Az 1945-ös hadbíróság által végzett nyomozás során, Oláh András csendőr alhadnagy beismerte Hollander Béla, a Miskolci Ügyvédi Kamara elnökének, 1944. június 2-án elkövetett meggyilkolását. 

Kifejtette, hogy a Sajó partján 11 munkaszolgálatost végeztek ki, amiért később Svirnyák Lajost ítélték el, aki Gitta József nyilast nevezte meg, mint felelőst. Ezt követően rátért a létrástetői kivégzésekre. 

135 áldozat Létrástetőn

„Létrástető közel van Miskolchoz, a Jávorkútról felvezető út mentén fekszik, de kietlen terület és a korban szinte csak erdészek jártak arra. Emellett Jávorkúton volt Bethlen István miniszterelnöknek egy vadászháza és betonút vezetett oda. Viszont a környező barlangokban és víznyelőkben az áldozatok holttestét könnyen el lehetett rejteni, ezért Létrástető „alkalmas helyszínnek” bizonyult arra, hogy kivégzéseket hajtsanak ott végre. A létrástetői áldozatok kilétét pontosan nem ismerjük. Valószínűleg összesen 135, többségében zsidó munkaszolgálatosokról, kisebb részben keresztényekről és szökött katonákról volt szó” – ismertette a vármegyei levéltár igazgatója.

Megtalálták a tömegsírokat

„Az első 30 fős csoportot 1944. október végén az 546-os számú hadikórházból vittek az Erzsébet Kórház egy kitalált „pótszemészeti részlegébe”, ami soha nem létezett. A hadikórház vezetőjétől Petrássy Miklóstól követelték a munkaszolgálatosok kiadását, de ő ennek nem akart eleget tenni. A főorvossal Kopári Józseffel együtt elrejtették őket ebbe a félreeső épületbe. Aztán 1944. november 1-jén a nyilas párt egyik helyi pártszolgálatos csoportja razziát tartott Langfeit Károly és Szarka László vezetésével. Megtalálták a rejtőzködő zsidó munkaszolgálatosokat, letartóztatták és elvitték őket a Nyilaskeresztes Párt, Rákóczi utca 1. szám alatt a Sötétkapuban található székházába, a Hűség Házába és kínozták őket. Medve Zoltán őrködött fölöttük, hogy ne tudjanak megszökni. Pár nappal később kivitték őket Létrástetőre, ahol életüket vesztették” – részletezte. 

„Egy 14 fős társaságot pedig 1944. november 3-án fogtak el, akiket szintén bevittek a Hűség Házába kínzásra, majd Létrástetőn kivégezték őket. Utána az egyik túlélő Rózinger Márton beszámolt az eseményekről és beazonosította társait. A létrástetői kivégzések híre gyorsan elterjedt. 1944. december 22-én Gitta Józsefné beszélt arról, hogy a Disznós-kúti rét, vagy létrástetői rét szélén 87-97 embert agyonlőttek. A nőt Páricsi Ernő hallgatta ki, aki később egy barátjával Opauczky Bélával (majdani Szabadkai Béla) együtt szemtanúként lépett fel. Ők találták meg a létrástetői tömegsírokat is. Megtörtént az exhumálás és később már rendőrként eljárást indítottak az ügyben” – fűzte hozzá.