Vélemény

Múlt héten indított egy érettségi előtt álló lány aláírásgyűjtést, hogy ne kelljen vizsgákat tenniük, hanem év közben megszerzett jegyeik alapján értékeljék őket. Arra hivatkozott, hogy az online oktatás nehezíti az érettségire való felkészülést. Miskolciakat kérdeztünk meg a témáról.

Pontosan ötven évre újra ballagunk. Mi, vén diákok - együtt a fiatalokkal, a most búcsúzókkal. Nem lógunk ki a sorból, húzzuk a lábunkat a korunkhoz illő megszokásból, de bírjuk az iramot. A felállás a régi, Hevesi Attilát, az osztályfőnökünket, tanítónkat most is két lány karolja körbe. Tökéletes a rekonstrukció. Emeletről emeletre megyünk, járunk, meg-megállva toporgunk az Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek dallamára, míg el nem érjük a nagy vörös téglás épület ki- és bejáratát. A magas kaput, a méltóságteljes, tiszteletet parancsoló széles s enyhén meredek, kopottas lépcsősort.

Az általunk megkérdezett miskolciak két táborra oszlanak: határozott véleményt alkotnak arról, hogy beoltatják-e magukat a koronavírus ellen.

Az 1874-es szótár szerint Orbán Viktor hétvégén használt idiómája kissé idejétmúlt.

Ha szilveszter, akkor házibuli. Üres kégli vagy egy fagyos tapolcai nyaraló mindig akad. A rendesebb szülők ilyenkor elhúznak otthonról valamilyen vállalati buliba.

Sándor Frigyes evangélikus lelkész osztja meg olvasóinkkal ünnepi gondolatait.

Sokáig nem halogathatom az ünnepi üdvözlőlapok beszerzését. Drága Édesanyám december elejétől noszogat, állítsuk össze a listát, kinek kell képeslapot küldenünk.

Médiaszakember, színházi dolgozó, gyógytornász - olyanokkal beszélgettünk, akik nem úszták meg egyszerűen a megbetegedés enyhe formáját sem.

Ezúttal arról kérdeztük a miskolciakat, hogy hogyan készülnek a közelgő ünnepekre. Van, aki már régóta karácsonyi lázban ég, mások még csak most kezdik érzékelni a meghittséget, az ünnep közeledtét, de van olyan is, aki még azt sem tudja, hogyan fogja ünnepi hangulatba hozni magát a vírushelyzet közepette.

Valamennyien, akik egykoron sírva-nevetve énekeltünk egymással összekapaszkodva a koncertjein, tudtuk már évek óta róla, hogy a lét - nemlét határán jár, de eddig mindig ő nyert, és mint ahogy korábban mindig, a billentyűk mögül felállva, jellegzetes kalapját tisztelete és köszönete jeléül a közönsége előtt meglengetve, mosolyogva üzeni: látjátok, itt vagyok. És neki, aki hosszú évekig küzdött egy alattomos kórral, és mindig nyert, elhittük, hogy velünk marad.