Vélemény
Álmaim netovábbja egy Trabant. Vuduszokás szerint az unalmas óráimban többször is lerajzolom. Hátha hamarabb „elejtem”. Elképzelem, miként pöffeszkedem kikönyökölve a kormánynál. Igazán nem sok, alig három hónap választ el álmom beteljesülésétől. Szántó István jegyzete.
Egyre csípősebbek a reggelek. Ilyentájt dönti el mamám, ideje megkérni a vállalati szénutalványt. Csak lesz tél az idén is, tehát legalább harminc mázsa barnakő és hat zsák kukoricacsutka kell. Begyújtósnak. Ennyi jut a mázas szobai cserépkályhára, a fürdőszobai vízmelegítőre és a sparheltre. A városi gáznak csak fénye van, és sebesen pörgeti a mérőórát.
Hónapok óta rendezgetek a garázsomban. Selejtezek, szelektálok. Nicsak, évtizedek óta raktározok egy totál új Trabant dinamót és három kilincset. Hátha egyszer még jó lesz valaminek, valakinek. Majd hirtelen felindulásból döntök a sorsukról. A szívem szakad meg, amikor elnyeli a kuka.
Olyan hajnali egy óra felé járhatott, amikor iszonyatos égzengés szakította meg az addig békés éjjel monotonitását. A dörgéseket kísérő villámok egyre gyakrabban vakuzták tele az eget, már-már nappalt teremtve az éjszakába.
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
Legalább havonta egyszer a hipós mosószappan mindent átható szagára ébredek. Nagyon nem lep meg, hiszen előző este nekem kell kikészíteni a hullámlemezes mángorlót.
Tipikus egyszintes, gangos ház a miénk a miskolci Széchenyi utcán. Egyetlen komfortos lakással az utcafronton. Lent, fenn és a szuterénban csupa szobakonyhás bérlemény. Az emeleten és a földszinten komoran sötét, messziről bűzös, kétkabinos közös WC. Hagyományos szokásrenddel. Szántó István jegyzete.
