Vélemény
Sokat költözünk, lakást, zárakat cserélünk és néhányszor kocsit is váltunk az életben. Mindannyiszor marad vagy előkerül egy jó pár, már soha semmire se jó nyelves vagy fűrészfogú, szekrényekbe való apró vagy speciális slusszkulcs. Akár el is hajíthatnám, de sosem teszem. Gyűjtögetem. Mígnem egy hatalmas és súlyos kulcsgombolyagom lesz. Pontosan olyan, mint amilyen Miskolcon csak Grósz Géza és Szegedi Mihály lakatosoknak volt. Már fiatalon irigyelem tőlük, hiszen akinek ilyen van, az a világ összes zárával, lakatjával könnyen megbirkózhat.
Mazsorettek masíroznak a miskolci főutca reggeli verőfényében. A katonás indulók, a csínadatra zenéje mindannyinkat a szerkesztőség egyetlen erkélyére csábít.
Csodálatosan szép, aranysárga plüssmacit kaptam édesapámtól. Majd évente egyszer-kétszer elmeséli, hogy milyen kalandos úton szerezte meg a Blaha Lujza téri Corvin áruházban. Övé, azaz a miénk lett az utolsó... Jegyzet.
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
On
Nehéz elhinni, de Miskolc a kirakatok városa. Volt. Úgy hét közben, mint hétvégén egymást tapossuk az üzletek vitrinjei előtt. Főleg a szokásos szezonvégi leárazások előtti napokban, amikor már vasárnap este láthatjuk a hétfőtől érvényes új árakat.
Bármelyik irányból autózom, Diósgyőrben az impozáns új stadion előtt messziről szembetűnik a hatalmas repülőgép anyahajóra emlékeztető csupa beton aréna. Ilyenkor mindig eszembe jut, hiányzik valami a tájból. Ami évtizedekig a stadion takarásában nyúlt az ég felé.
"Érdemes a kukásokkal jóban lenni. Az én koromban már megesik, hogy elfelejtem kirakni a gyűjtőedényt, s akkor kapkodok, amikor meghallom a kukásautó zúgását. Szerencsére annyira idilli kapcsolatom van velük, hogy már nem csak karácsonykor és szilveszterkor köszönnek be. " Szántó István jegyzete.
"Mostanában a tovatűnt neonreklám alatt csak valami tájékoztatás látható. A bolt üres, berácsozva, s azt hiszem az eddigi lagymatag működésük következményeként elődeik sorsára jutnak. Ahogy már egyszer megfogalmaztam, a káderház szelleme tovább kísért." Szántó István jegyzete.
Azok a hetvenes, nyolcvanas évek, a három órás út során legalább két tucatszor emlékeztetnek erre a kedvenc rádiómban. Persze ha megkövetelnék, se tudnám elfelejteni.
Aktuális
KÉPGALÉRIÁK
Ajánló
Programok
Jelenleg nincsenek programok!
