Az ArTTér-sorozat több mint 10 éve fut, ami alatt 130-nál is több beszélgetés zajlott le, 10-nél is több helyszínen. Mindezt a nyitóösszegzést Czikora Ágnestől, a program házigazdájától tudták meg a legutóbbi találkozás vendégei.
Hagyományaihoz híven nyitott közösségi gondolkodással indult a program: a jelenlévők együtt igyekeztek definiálni, hogy mit takar az önfeláldozás és az áldozat. Több elképzelés is elhangzott: például, hogy az önfeláldozás lemondással jár, végül az értelmező kéziszótár definícióját hívta segítségül az egyik felszólaló.
Ez azonban nem zárta le az értelmezési folyamatot, csupán elindította azt. Meghívott vendégek saját példájukon keresztül igyekeztek segíteni a rejtély feloldását: mi az önfeláldozás és mi az az áldozat, illetve a kettő hol válik ketté, ha egyáltalán?
Mindebben – ugyancsak az ArTTér hagyományaihoz és nevéhez híven – a művészet is segített. Zsekov Éva Mónika hegedűművész például Christoph Willibald Gluck egyik operájából adott elő részletet. Mint kifejtette, Orpheus és Euridiké önfeláldozással is járó történetét dolgozza fel az elhangzott darab. Szerinte a művészek áldozata az, hogy a fejlődés, az önképzés rengeteg lemondással jár – ő például 17 évig tanult hegedűn játszani.
Várhelyi Krisztina, az Éltető Lélek Alapítvány képviselője valaki más példájáról mesélt. Az erdélyi szerzetes, Kelemen Didák arra tette fel az életét, hogy a szegények, az elesettek és a betegek segítője legyen – jelentős részben Miskolcon. Mindezt úgy, hogy egyetemi oktató is lehetett volna, ő azonban mégis a szolgálatot választotta – a felszólaló szerint ez is egy áldozat.
Őt a Szimbiózis Alapítvány elnöke, Jakubinyi László követte, aki a társadalmi segítő szervezetek önfeláldozásáról elmélkedett. Megállapítása szerint az önfeláldozás egy problémával indul, a segítő szakma esetében pedig abban rejlik, hogy nincs presztízse a tevékenységüknek, sem megbecsülésük. Ők mégis igyekeznek az adott problémára reagálni és megoldani azt: „a megbecsülésüket áldozzák fel az ügy oltárán” – mint fogalmazott Jakubinyi László.
Felszólalt még a kérdésben Lubinszki Mária a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet tanszékvezető egyetemi docense és Pócsi Orsolya oktató, akik az emberi magatartásformákat vizsgálták és a transzgenerációs örökség oldására fókuszáltak.
Doszpoly Orsolya, a Miskolci Áldozatsegítő Központ és az éjjel-nappal hívható Áldozatsegítő Vonal koordinátora arról beszélt, milyen segítség kínálkozik az áldozatok számára. Simkó Imre a B.–A.–Z. Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs és Megelőzési Osztályának vezetője gyakorlati példákkal készült a rendőrség "archívumából".
Szalánczi Beáta a Mellrákinfó Borsod és más alapítványok tagja egy nagy betegséget követően értékelte át az önfeláldozásról vallott nézeteit. Ezt a meghatározó helyzetet boncolgatta, ahogy több sokgyermekes családot alapító és működtető szülő is foglalkozott a kérdéskörrel. Czakó Julianna, a Miskolci Nemzeti Színház művésze a közelgő Nóra (Babaház)-előadásról beszélt és hozott szemelvényt a darabból.
Izgalmas bükki borokat is kóstolhatott a közönség, a házigazda Művészetek Háza kávézója pedig a témát érintő kóstolót készített az alkalomra.
Az ArTTér első féléves szezonjának eseményei a következőek szerint alakulnak.
február 2. Bátorság (vagy vakmerőség?)
március 2. Önfeláldozás (vagy áldozat?)
április 6. Kitartás (vagy makacsság?)
május 4. Büszkeség (vagy kevélység?)
június 1. Kedvesség (vagy konfliktuskerülés?)
július 6. Kompromisszumkészség (vagy megalkuvás?)
A szervezők a 30/698-23-40-es telefonszámon várják azok jelentkezését, akik részt vennének a rendezvényen egyedi felvetéseikkel. A program szervezője a BluePixel Kommunikációs és Produkciós Iroda.
