Frissítés: Lent vannak. Az űrhajósok továbbra is az üléseikbe szíjazva várják, amíg odaér hozzájuk a speciális mentőhajó. Először megközelítik a kapszulát, ellenőrzik a levegő minőségét, majd a hajó daruja óvatosan a fedélzetre emeli azt. Az űrhajósok csak ezt követően, orvosi felügyelet mellett szállhatnak ki a kapszulából, hogy megtegyék az első lépéseket.
A deorbit manőverrel veszi kezdetét az új kaland, amikor letérnek a föld körüli pályáról, hogy belépjenek a légkörbe. A manőver keretében a Dragon hajtóműveit haladási iránnyal ellentétesen gyújtják be egy hosszabb, körülbelül 10-15 perces égés erejéig. Így az űrhajó sebessége lecsökken, és már a Föld gravitációs vonzása is hatással lesz rá, lerántva a Dragont a keringési pályáról, ami egyre lejjebb kezd süllyedni a légkörben. Ekkor már nincs visszaút, mivel az űrhajó fokozatosan közeledik a Föld felé, aminek első szakaszában a Dragon „csomagtartója” leválik a kapszuláról (köztük a külső napelemek és a hűtőradiátorok), mivel a légkörben úgyis csak elégne.
A visszatérés legveszélyesebb szakasza a légkörbe való belépés, amikor az űrkapszula 120 kilométeres magasságban éri el a légkör felső rétegét, több mint 20 ezer kilométer per órás sebességgel. A levegőmolekulákkal való súrlódás hatására a kapszula körüli levegő ionizálódik és plazmává alakul, amelynek hőmérséklete elérheti az 1600-2000 Celsius-fokot is, így a kapszula külső szemmel úgy tűnhet, mintha izzó tűzgolyóként száguldana az égen. A légköri fékezés során a kapszula sebessége 500-600 kilométer per órára csökken, az űrhajósokra ekkor jelentős, akár 4-5 g-s nehézségi gyorsulás hat, ami azt jelenti, hogy a saját testsúlyuk négyszeresét-ötszörösét kell elviselniük az üléseikbe szíjazva.
A plazmaréteg miatt ebben a néhány perces időszakban ráadásul a rádiókapcsolat is megszakad a földi irányítással, így ezekben a pillanatokban semmit sem fogunk tudni az űrhajósokról. A Dragon sebességének a csökkenésével körülbelül 5,5 kilométeres magasságban kinyílik a két kisebb stabilizáló, majd 1,8 kilométeres magasságban a négy hatalmas főernyő. Ezek tovább lassítják a kapszulát, biztosítva az óránkénti körülbelül 25-30 kilométeres sebességű vízbe csapódást – Kapu Tiborék esetében a Csendes-óceánon.
A korábbi tartalékűrhajós Cserényi Gyula nem aggódik a visszatérő manőver miatt. Elmondta: "Tibi egy olyan dolgot hajtott végre, ami mindkettőnk álma volt."
A visszatérés közben Cserényi Gyula, az Ax-4 űrmisszió tartalékosa a TV2 közvetítésében elárulta, hogy a visszatérést ugyan mindenki hatalmas izgalommal követi, szerencsére nagyon kis esély van arra, hogy bármi probléma adódjon a hazatérés közben.
Sok biztonsági megoldás van, hogy ne legyen probléma, ilyenkor ezekben kell bízni és a mérnökök tervezésében. Nem kell attól tartani, hogy bármi is történne – emelte ki Cserényi, aki arra is kitért, hogy a Földről folyamatosan figyelte Kapu Tibor kutatásait a földi központból, egy alkalommal pedig hosszabban is tudott vele beszélgetni. Inspiráló volt látni, ahogy fent dolgozik. Tibi egy olyan dolgot hajtott végre, ami mindkettőnk álma volt. Örülök, hogy tudtam neki segíteni ebben – tette hozzá.
